Browsed by
Címke: voltaire

{VKP Blogmas} Apu elitta a karácsonyi pénzt

{VKP Blogmas} Apu elitta a karácsonyi pénzt

A Mariah Carey – Frank Sinatra playlisteket hagyjuk meg a plázáknak, és nézzünk valami eredetit (vagy furcsát, nézőpont kérdése)!
(Még valami, mielőtt elkezdjük: a karácsony a MHSz szerint kisbetűvel írandó, mindegy, mennyire emelkedett a hangulatod.)

 

1, Ki az isten az az Isten egyáltalán?

Van egy Youtube-csatorna, a Scientific Songs of Praise, akik dicsőítő énekeket írnak át tudományos szövegre. Olyan örökzöldek (ha-ha) találhatók a repertoárukban, mint az Oh Chemistry (~Oh Christmas Tree), Solar Light (~Silent Night), Single Cells (~Jingle Bells) vagy az Oh Sattelite (~O Holy Light); a dallam ugyan az, mint a jól ismert karácsonyi daloknál, szóval a család angolul nem tudó fele észre sem fogja venni a stiklit. Ajánlom azoknak, akik szerint szörnyű képmutatás 362 napon keresztül vallás nélkül élni, aztán három napig katolikus énekeket vagy protestáns gospeleket hallgatni, és Jézuskáról mesélni a gyerekednek.

2, Békés, őrült, szexi, véres, boldog karácsonyt mindenkinek!

A Psychobilly Christmas című album klasszikus karácsonyi dalokat tartalmaz a psychobilly műfaj jeles előadóinak sajátos feldolgozásában. A psychobillyről annyit rédemes tudni elöljáróban, hogy az eredeti rock’n’rollt (szebbkorúaknak: rocky-t) keveri punk zenei elemekkel és (retro-)horrorfilmes témákkal (és hogy Annie két és fél év alatt képtelen volt írni róla egy normális posztot, pedig imádja ezt a stílust). Ajánlom mindazoknak, akik Alien-es és/vagy Texas-i láncfűrészes-es karácsonyfadíszekkel ékesítik a fát, vagy már 24-én elkezdenek alapozni szilveszterre – valamint RetroShock!-függőknek.

3, Tim Burton klasszikus

De komolyan, lehet karácsony a Karácsonyi lidércnyomás nélkül? Ugye hogy ugye.

Ajánlom azoknak, akiknél kisgyerek vagy nagymama zavaró közelsége miatt nem bömbölhet az x-mas metal, mégis akarnak egy kis sötét színt vinni az ünnepekbe.

4, C’thulhu második eljövetele

Ez a szimpatikus humorral rendelkető kis csapat, a H. P. Lovecraft Historical Society vagy más néven Arkham Carolers klasszikus karácsonyi énekeket dolgoz át, hogy méltóképpen megünnepelhessék C’thulhu és a Nagy Öregek hatalmát a Föld felett, ami tízezer év sötétségbe taszítja az emberiséget. (Nyugi, ez csak egy irodalmi utalás. Igazából senki nem vett át az uralmat a Föld felett – egyelőre.)

Ajánlom azoknak, akiknek az év legsötétebb éjszakája sem elég sötét, valamint akiknek ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn!

5, Darkness falls upon this Christmas

Ez a válogatásalbum gótikus (néha kicsit metálosabb, lást Leper), darkwave és dark ambient stílusú karácsonyi dalokat vonultat fel. Hangulatában ez áll hozzám a legközelebb, gyönyörűen borongós és zaklatott – pont, ahogyan érzem magam a rokonok látogatásakor.

Ajánlom azoknak, akik szívesebben töltenék a karácsonyt a Zeg-zugban vagy a Yukban, mint a rokonokkal.

6, Apu elitta a karácsonyi pénzt

A Punk rock Xmas című albumban IGAZI punk rockot hallhatunk, nem azt a pop-punkot, ami a Punk goes Christmas albumokon van. Klasszikus punkzenekarok, mint a Sex Pistols, Ramones vagy a The Ravers játszanak olyan őszintén és olyan részegen, amilyen te is leszel, amikor már három napja össze vagy zárva a folyton politikán vitatkozó családoddal és gyakorlatilag végtelen mennyiségű piával.

Ajánlom brit barátainknak, és valamiért úgy érzem, mostanában megint sok hasonló dühös zenével fognak megörvendeztetni minket </olcsó aktuálpolitikai poén>

+1, Családbarát blaszfémia

Azt hittétek, van zeneválogatás Voltaire nélkül? Hahaha.

Ajánlom mindazoknak, akik még nem jöttek rá, hogy a Télapó maga a Sátán.

A poszt a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} közösség karácsonyi játékának, a Blogmasnak a keretin belül készült; a többiek írását itt találjátok:

Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Az, hogy a sötét-alternatív zenei műfajok kéz a kézben járnak a horrorral, az nem lehet senkinek meglepetés. (Elég hülyén is nézne ki, ha az Ördögűző betétdala pl a Barbi girl volna, vagy ha a szimfonikusmetál-bandák Disney-mesékből merítenének, nem?) Viszont jól esik néha felfedezni a kapcsolatokat az általunk annyira szeretett, vagy éppen még nem ismert előadók és a kultikus filmek között.

Ebben a válogatásban olyan dalok fognak szerepelni, amiket kifejezetten horrorfilm ihletett vagy legalábbis erős utalások vannak egy beazonosítható filmre; tehát nem “csak” horrorfilm betétdala, mint a The Cure-tól a Burn, és nem “csak” együtt írta a zenész a horror készítőivel, mint David J Haskins és Alan Moore közös dalai.

Akkor lássuk horrorfilmek alapján csoportosítva:

 

A fekete lagúna szörnye (Creature from the Black Lagoon, 1954)

Dope Calypso – Black Swamp Thing

Ezt a bandát az Index dalversenyén láttam először, merthogy amúgy egy magyar formációról beszélünk, és van valami a hangzásukban, ami a korai, életvidám post-punkra emlékeztet. A Black Swamp Thing című számuk klipjében a tavi rutyutyu a Fekete Lagúnából felúszik Ráckevére randalírozni.

The Cramps – Creature from the Black Leather Lagoon

Jó, hát a The Cramps, az… sose volt normális. Igen, ebben a klipben a Fekete Lagúna szörnye megerőszakolja a banda női tagját, aztán egy bőrtangába öltözött, magassarkút viselő férfi orálisan kielégíti a feltehetően nőnemű kamerát egy játszótéren… Ó, azok a nyolcvanas évek.

Frankenstein Drag Queens from Planet 13 – Creature from the Black Lagoon

Igen, tudom. Még én sem tértem magamhoz a (retro)shockból, amit ez a bandanév okozott.

Interjú a Vámpírral (Interview with the Vampire; 1994 azonos című könyv 1976)

Concrete Blonde – Bloodletting

Ennek az alternatív rock dalnak (ez a kategória igazából azt jelenti, hogy máshova nem sikerült besorolni) a szövege és a klipje egyaránt elég árulkodó; a borongós motívumok ellenére is visszaadja a Lestat, a vámpír (második regény a sorozatban) játékosságát.

Aurelio Voltaire – Don’t go by the river

Annak ellenére, hogy kifejezetten kabarés/jazzes a hangzásvilága, vagy talán éppen ezért, ez a kedvencem a listáról. (Sőt, kifejezetten a Hercegnő és a béka betétdalait juttatja eszembe, ami nem véletlen, hiszen az a mese is New Orleansban játszódik, és akárcsak ebben a dalban, megpróbálták felhasználni a Louisianai zenei színtér elemeit. Szóval ha a Disney valaha fel akarja dolgozni a Vámpírkrónikákat, ezt a dalt simán beletehetné.)
(Továbbá a refrénben egy “Swampy black lagoon” nevű helyről van szó, csak hogy az előző filmünket se felejtsük el.)

Sting – Moon over Bourbon Street

Rock, jazz, és a New Orleans-i akármicsoda keveredik Sting dalában is, aminek a címe az egyik leghíresebb utcára utal New Orleansban, a szövege pedig lírai módon jeleníti meg a vámpírregények egyik legmegrázóbb témáját.

Több film egyszerre

Vannak dalok, amik nem finomkodnak ennyire, és rögtön egy sor horrorfilmes utalást tesznek. Lássunk ebből is néhányat:

Aurelio Voltaire – The devil and Mr. Jones

Ez a dal Doug Jones-ról szól, a híres gumiember-színészről, aki a Faun Labirintusától kezdve a Hellboyon át a Bíborhegyig rengeteg filmben játszott, ez a csodálatos keringő pedig sok filmjét megidézi.

 

In this moment – Bloody creature poster girl

Ha az utalások mennyiségét mérnénk, ez a dal lenne a tuti befutó. Ott van a Nosferatu, a Fekete lagúna szörnye, a Robotmonster, az Ötven láb magas nő, a Christopher Lee-féle Múmia, az Octaman és még sorolhatnám.

(A borítókép saját rajz.)