Browsed by
Címke: szoknya

Psychobilly ruci a Burdától

Psychobilly ruci a Burdától

Vannak pillanatok, amikor a körülmények mind egy irányba mutatnak, sorozatosan kapod a jeleket és a lehetőségeket ugyan arra a dologra vonatkozóan. Nos, ez történt a psychobilly rucit illetően is: éppen volt a méteráruban koponyamintás anyag; éppen le volt árazva a tüll; éppen kaptam egy meghívást a Lakeside Weekend névre hallgató agárdi rockabilly fesztiválra; éppen megismerkedtem a Tom White and the Mad Circus nevű rockabilly bandával, éppen rengeteg szabadidőhöz jutottam, döntő többségében hétvégén. És ami a legfontosabb: a negyvenes évek végén készült szabásminták szerzői jogi védelme hetven év után éppen most jár le. Ezért semmilyen törvényt nem sért, ha letöltöd a szabásmintát, annál is inkább, mivel egyenesen a Burda oldaláról elérhető:
http://www.burdastyle.com/projects/katjusha?image=134838

1, Nyomtassuk ki a szabásmintát, és jöjjünk rá, hogy ez egy “one size” darab – ami nem azt jelenti, hogy egy méret passzol mindenkire, hanem hogy csak az M-es szabásminta van megrajzolva. Ha letöltitek, látjátok, hogy a háta eleve csak egy téglalap, amit kedvünkre hosszabbíthatunk/rövidíthetünk, tehát egyedül a mellrész az, ami problémát tud okozni. Körülbelül B-C kosaras idomokra illik a minta, ha ennél kisebb vagy nagyobb függelékekkel áldott meg az anyatermészet, akkor aszerint kell változtatni: ha kisebbel, akkor a “Front side” feliratú panel bal felső részét beljebb görbülve kell átrajzolni, ha nagyobbal, akkor pedig kevésbé éles ívnek kell lennie.

2, Ellenőrizzük le a textil minőségét, és azt, hogy kompatibilis-e a helyi élővilággal.

psychobilly cat textile fabric material sewing skull
Mr Spock a minőségellenőr

Az anyagot az I love textil nevű boltban vettem a Fővám téren Pesten, gyönyörű kis koponyás, könnyű anyag, és hatalmas szerencsém volt, hogy pont volt nekik; a 3 méter nem volt 1400 ft., de ezt ettől a bolttól már megszokhattuk.

3, Tűzzük fel gombostűvel a paneleket a textilre, mert így sokkal pontosabban tudjuk őket kivágni, mintha szappannal vagy szabókrétával átrajzolnánk. Ráadásul a szabásmintába bele van számolva 1,5 cm ráhajtás, szóval már emiatt sem kell aggódni.

tailoring sewing pins
A panel gombostűvel az anyagra rögzítve

Persze előtte meg kell szerezni a szabóollót Mr Spocktól.

cat sewing scissors
Félelmetes…

4, A bélésanyaggal kezdjük, ezek azok a panelek, amiken megjelenik a “Lining” szó. A szabásminta jelölései alapján értelemszerű, melyik panelt melyikkel kell összevarrni; egyedül a mellrésznél a domborulat tud trükkös lenni. Ezt én úgy hidaltam át, hogy kb 4 miliméterenként tűztem a gombostűket, így nem csúszott el egymáson az anyag, és pont olyan formája lett, amilyennek lennie kell.

rockabilly psychobilly sewing panels cut
A bélés paneljei

5, Ezután jönnek a főanyagból kivágott panelek, amiket ugyan úgy kell összeilleszteni, ahogy a bélés anyagával tettük.

psychobilly dress sewing
A koponyás anyagból kivágott panelek

6, A színe és a bélés egy V-alakú panelen keresztül kapcsolódik. Ezt először a színéhez varrjuk hozzá, majd csak ez után a bélésanyaghoz, majd fordítsuk ki és vasaljuk le, hogy később könnyebb legyen vele dolgozni. A levasalás után a biztonság kedvéért a színe és a V-alakú anyag találkozásánál, egy miliméterre a szélétől végigvarrhatjuk simaöltéssel – így biztos, hogy nem fog elmozdulni a bélés.

7, Végül kivágunk a bélésből és a főanyagból egyaránt egy akkora téglalapot, hogy az első résszel összeillesztve pont körbeérje a felsőtestünket. Kifordítva varrjuk össze a béléssel, fordítsuk vissza, vasaljuk le, és CSAK AZ EGYIK OLDALÁN varrjuk oda a már elkészült első részhez. A másik oldalára majd a zipzár kerül, ha már meglesz a szoknyarész; ott egyelőre csak gombostűvel rögzítsük.

8, Vágjuk ki a szoknyarészt. Ennek kétféle módja van: vagy panelenként vágjuk ki az anyagból, és utána varrjuk össze (csíkos anyagnál különösen ajánlott), vagy egy négyrét hajtott anyagból vágjuk ki, mint általánosban a hópelyheket. Az első verzióhoz itt találtok instrukciókat egy régebbi posztomban, a második pedig olyan egyszerű, hogy nem is tudom, mit kéne írnom róla. Hajtsd négyrét az anyagot, és vágj ki belőle egy negyed kört 😉
A főanyagból és a tüllből egyaránt ki kell vágnunk a kört; ahogy látjátok, tüllből sikerült kicsit kevesebbet vennem, mint kellett volna, úgyhogy ott a panelokra osztásos módszerrel dolgoztam. Ez anyagtakarékosabb, de körülményesebb.

tull psychobilly ress sewing
Negyed körök

9, Illesszük össze a tüllből vágott kört a főanyagból vágott körrel színükkel befelé, és varrjuk össze a derekuknál. Fordítsuk ki, majd színükkel befelé varrjuk össze a felsőrésszel.
Nos, ez a trükkös rész, a ráncolás, a kör dereka ugyanis nagyobb, mint a felsőrészé. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha gombostűvel először rögzítünk két pontot, mindegyik résznek pont a felét; majd gombostűvel rögzítjük a két pont közötti felezőpontokat; majd az így keletkezett pontok közötti felezőpontokat; és így tovább, míg bírjuk gombostűvel. Ekkor 32 helyen lesz rögzítve a két rész, a minimális elmozdulás pedig belekalkulált, ez adja majd a ráncolt hatást.

10, Mindjárt kész vagyunk! Vegyük ki a gombostűket az oldalából, és vágjunk egy egyenes vonalat az illesztés folytatásaként kb 15-20 cm hosszan a szoknyarészbe, a főanyagba és a tüllbe egyaránt. Ide be tudjuk illeszteni a zipzárt – ehhez cseréljük le a varrógép talpát téligumira zipzártalpra, vagy varrjuk be kézzel, de semmiképpen ne próbáljuk meg a sima talppal varrni, mert abból félrecsúszás, tűtörés, szembepattanás, és hasonló katasztrófák lesznek.

11, A ruhánk gyakorlatilag kész; már csak a nyakbakötőt kell ráillesztenünk. A szabásminta megfelelő panelét vágjuk ki négyszer a főanyagból, színével varrjunk össze kettőt-kettőt, az egyenes végét hagyjuk nyitva, majd fordítsuk ki. A nyitott végeknél rögzíthetjük a ruhához; ha nyakbakötős verziót szeretnénk, akkor kész is vagyunk, de a pántot rögzíthetjük a ruha hátához is, ha olyan fazont szeretnénk.

rockabilly psychobilly dress
A kész darab rajtam, de a hajam itt még nem az igazi…
rockabilly psychobilly girl
…na, ez már valami! A hajat be kell lőni pomádéval, aztán lehet menni sergetni a Naked Truckers koncertjére!

 

 

És hogy miért tűntem el…

Az volt, és mindig is az lesz a célom ezzel az oldallal, hogy tényleg hasznos információkat nyújtsak nektek, tutorialokat, gondolatokat, how-to-kat, tanácsokat, hogy tényleg olyan legyen, mint egy kézikönyv; hogy segíthessek azzal, amit leírok. Úgy alakult, hogy az utóbbi időben nem sokat tudtam varrni, nem sok olyan ötletem volt, amivel segíthettem volna – persze, megtehettem volna, hogy hozok alibiposztokat, képcsokrokat, life update-eket, de az kinek lett volna jó? A nyöszörgésem a munkáról, suliról, egészségi állapotomról nem segített volna senkinek, nem lett volna hasznos, és valószínűleg nem is érdekelt volna senkit. Így viszont, még ha a folytonosság árán is, de megmaradt az oldal kézikönyv jellege.

Könyv- és filmkritikáimat pedig eközben és ezen túl is a Cinegore oldalán éritek el.

 

Vérszomjas viktoriánus szoknya

Vérszomjas viktoriánus szoknya

Aki véletlenül belefutott már Facebookon vagy Instagramon a legújabb projektem dokumentációjába, az tudja, hogy elég katasztrofálisan sikerült. No nem a viktoriánus szoknya maga, az mutatós, és szombaton élesben is kipróbáltam az éves steampunk találkozón, az EuroSteamCon-on — inkább a kivitelezéssel ütköztem problémákba.

De csak hogy megmutassam, ellenszélben is végigcsináljuk, amit elkezdtünk, íme a szoknya elkészítése lépésről lépésre.

1, Anyaggyűjtés

Nem könnyű a helyzetünk. A steampunk nem csak annyiból áll, hogy fogunk valami viszonylag modern dolgot, és fogaskerekeket nyomunk rá ragasztópisztollyal — ez egy gondolatksérlet, egy alternatív univerzum, ahol a divat és a viselkedés a századfordulós mintákat követi (vagy nem, ugyanis a középkori alkimistáktól Leonardo találmányain át a két világháború közti időkig sok korból inspirálódik ez a stílus), a technológia pedig megragadt a gőzgépeknél és az óraszerkezeteknél (de legalábbis átugrotta a fosszilis és a nukleáris tüzelőanyagokat; az elektromosság azonban néha előfordul). Tehát maximum nevében steampunk a Steampunk Couture kollekciója:

NOT STEAMPUNK

Elnagyoltak, közük sincs a viktoriánus vagy edward-kori öltözködéshez, és abszolút nem funkcionálisak. Miért van egy kartonpapír fogaskerék celluxozva a csaj seggére? Mit tartanak azok a gombok? Milyen gyorsan fog elkoszolódni és felfesleni a középső és a jobb oldali hölgy szoknyájának a szegése, ha húzzák a földön? És ha már itt tartunk, hol van a középső hölgy többi része? Úgy értem… tanultam valaha anatómiát, és fele olyan hosszú a lába, mint ami normális.

Ezek jelmezek, és körülbelül annyi közük van a steampunkhoz, mint egy vámpírjelmeznek a goth-hoz.

Ha “victorian skirt pattern”-t keresünk az interneten, legtöbbször húzott szoknyákat találunk, mint ez a szoknya (meg nem mondom, melyik gyártóé, mert a neten a Rebel’s Market-től kezdve a Retroscope Fashion-ön és a Steampunk Emporium-on át pár etsy-felhasználóig sokan saját termékként árulják):

NOT STEAMPUNK

Ilyesmit viszont abban az időben még a kurtizánok sem nagyon hordtak. Egy alsószoknyával talán elmenne, de nagyon fura, hogy elöl ennyire buggyos, míg hátul viszonylag egyenesen esik, pedig éppen fordítva kéne lennie.

Vannak aztán a turnűrös ruhaköltemények. Turnűrnek nevezik azt a felsőszoknyát, ami elöl ívesen, majdnem kötényszerűen esik, míg hátul az anyag feltornyozásával olyan hatást érnek el, mintha a hölgynek méretes fonákja lenne.

Ezt egy barátnőm úgy fogalmazta meg, hogy már akkoriban is Nicki Minaj lett volna az aktuális jónő, egy barátom pedig következetesen ‘gettóbuksza-szerelésnek hívja a fardagályos ruháimat.

Tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, hogy bizonyos divatelemek idővel vissza-visszatérnek, és a nagy fenék éppen egy olyan jellegzetesség, ami a századfordulón sikk volt, és ma éppen jön vissza (bár legnagyobb szívfájdalmamra nem feltornyozott ruhaanyag formájában…).

A turnűr, más néven fardagály tehát a tompor körül és fölött felhalmozott egyfajta uszály, ami fenékpárnára vagy a krinolinra emlékeztető fémszerkezetre fekszik fel, ami a korabeli emberek által nőiesnek tartott alakot kölcsönzött a viselőjének.

Tissot_shipboard_detail

Nos, lehet, hogy tudok bánni a varrógéppel, de ehhez a feladathoz még nem nőttem föl. A képen látható ruha szép, meg minden, de tudom, hogy ilyet egyelőre nem lennék képes készíteni, úgyhogy kerestem egy olyan fazont, ami kicsit kevésbé bonyolult. Az ilyen hatalmas turnűrös ruhákat úgyis inkább estélyekre vették fel, míg napközben úgynevezett “sétálóruhákat” hordtak. A különbség egyszerűen megragadható: azon kívül, hogy a nap közben viselt ruha kevésbé díszes, a sétálóruhában lehet sétálni, vagyis a széle nem súrolja a talajt, estélyibe öltözve azonban akár méterekkel a hölgy mögött hullámzik a fardagály.

Végül ezt a fazont találtam, ahol az anyag ráncolásával érik el a nagy tompor hatását, kicsit hasonlóan mint a magyar népi rakott szoknyánál, azzal a különbséggel, hogy nekünk most a szoknya eleje szinte teljesen lapos, a hátsója pedig sűrűn rakott lesz.

1800s mourning dress

2, A viktoriánus szoknya kivitelezése

Mindenekelőtt: anyagbeszerzés. Ahogy majdnem mindig, az I <3 Textil nevű üzletláncban szereztem be az anyagot, egy aranybarna alapon fekete fleur-de-lis mintás, vékony, műszálas textilt. Fontos volt, hogy szép legyen az esése, közepesen merev legyen, és nagyobb mennyiség se legyen túl drága belőle. Három métert vettem — ha ez hangzásra nem tűnik soknak, vessétek össze, hogy a rockabilly körszoknya másfél méterből készült. Ezután már csak azt kellet kitalálnom, hogyan szerezzem vissza a textilt nagyobb sérülések nélkül Mr. Spocktól, a macskánktól, aki beleszeretett, elrabolta, és váltságdíj ellenében sem volt hajlandó szabadon engedni… a részleteket a TEK közleményében megtaláljátok.

Ezen kívül szükség volt még egy darab fekete anyagra a derékövhöz, vagyis ahhoz a részhez, amin a kapcsok lesznek, és amihez majd ráncolva hozzá tudjuk varrni a barna anyagot. Ennek a pontos méretre vágásához le kell mérni a derékbőségünket és erre rászámolni a szegéshez körülbelül öt centimétert. Azért a derékbőségre van szükségünk, nem pedig a csípőméretre, mert ahogy a fenti képeken is láthatjátok (már a festményen vagy a gyászruhán, nem a “Steampunk Couture” darabokon), ez a szoknyafazon a deréknál indul. Aztán hogy korhűen  ez alá veszel fűzőt, vagy dekoratív szempontokat szem előtt tartva ez fölé, az már mellékes.

victorian skirt tutorial

Az első lépés az, hogy megkeressük a barna anyag közepét, és a fekete szalag közepéhez tűzzük úgy, hogy mindkét anyag színével befelé nézzen. Ez lesz a szoknya eleje. Ezután úgy tűzzük össze a két anyagot, ahogy a rakás sűrűségét akarjuk. Ebben az esetben a közepétől 4-5 cm-re tettem két ráhajtást, a többi anyagot pedig körülbelül három centiméteres ráhajtásokkal gyűjtöttem össze a szalag végén, ami a szoknya hátsó része lesz.

victorian skirt tutorial

Ha ez megvan, kettéhajtjuk a derékszalagot, színével kifelé, és a már meglévő varrás mentén összeöltjük. A derékszalag két végére kézzel varrjuk fel a szoknyakapcsokat, a szalag szélességétől függő mennyiségben, az enyémre három került.

 

victorian skirt tutorial

Ezután összevarrjuk az anyag két szélét, úgy, ahogy itt az ábrán.

Már csak az maradt hátra, hogy ellenőrizzük, elég hosszú-e a szoknya, levágjunk belőle, ha túl hosszúra sikeredett volna (sétálóruhát akartunk készíteni, tehát a bokánál nem érhet lejjebb), és beszegjük az alját…

victorian skirt tutorial

 

És ez az a pont, ahol totális katasztrófába fordult a dolog.

Először egy pattanást hallottam, olyasmit, mint amikor elszakad a felsőszál. Meg is álltam megnézni. mi történhetett, de mivel minden szál a helyén volt, folytattam a varrást. Igen ám, de a tű ráncolni kezdte az anyagot, a cérna nagy bumliba csomósodott, én meg csak néztem, és reménykedtem, hogy nem tettem tönkre a szoknyát teljesen. Óvatosan kiszedtem az anyagot, ami szerencsére még menthető volt, és megpróbáltam rájönni, mi okozta a bajt. Úgy tűnt, az anyagtovábbítóval van valami probléma; ez egy kis mozgó fémalkatrész, ami elvileg körkörös mozdulatokkal mozgatná a textilt a tű alatt, most azonban csak fel-le lötyögött. Örültem a fejemnek, mert rájöttem, hogy valószínűleg egy fogaskerék tört el (steampunk találkozó előtt milyen stílszerű)…

Csakhogy én buta, természetesen, elfelejtettem a mesteremberek első számú szabályát: NE NYÚLKÁLJ ÁRAM ALATT LÉVŐ SZERSZÁMBA!

Szóval sikerült beleöltenem egyet-kettőt a körmömbe és a mutatóujjam hegyébe.

De ilyen apróságok nem állíthatnak meg. Varrógép áramtalanít, ujj bekötöz, varrótűk elő, akkor is befejezzük azt a szoknyát, ha belepusztulunk.

diy steampunk cosplay

diy steampunk cosplay

diy steampunk cosplay

diy steampunk cosplay
…és Mr. Spock