Browsed by
Kategória: blog

Boldog születésnapot

Boldog születésnapot

Nem szoktam érzelgős posztokat írni.

Nem szépítek, mostanában nem szoktam írni semmit.

Kis magyar horror

Illetve a “semmit” túlzás. Múlt héten vezényeltem le a Cinegore-on a Magyar Hetet, amikor is Augusztus 20-a alkalmából  csak magyar thrillerekről, sci-fikről és horrorfilmekről írtunk, ide is írtam egynéhány cikket. Egy csomó régi és/vagy pici, független filmet előástunk, amit nem biztos, hogy ismert a közönség; időutazós sci-fitől kezdve bosszúthrilleren át darabolóshorrorig egy csomó ismeretlen gyöngyszemet (és legalább ennyi hulladékot) mutattunk meg az embereknek. Az emberek pedig kajálták ezt. Jó volt látni a felfedezés örömét a szerkesztőségben és a közönség soraiban egyaránt, jó volt látni a kezdő és/vagy független filmesek lelkesedését. Még ha csak egy morzsányit is, de tettünk valamit a mi közös kultúránkért. Tettünk valamit, ami számít.

Cinegore Magyar Hét
Alternatív banner a Cinegore-on a Magyar Hét alkalmából

 

Különösen ezekre a cikkekre vagyok büszke:

 

“Főleg irodalomról ne beszélgessünk”

Ugyan ebben a felfokozott hangulatban küldtem be a Zöld szemű szörny című írásomat a Fantasztikus kéziratok éjszakája nevű pályázatra, a határidő előtt fél órával. Régóta dolgoztam rajta, negyvenezer karakter lett, amiből még a beküldés előtt tizenkétezret kivágtam, hogy többé-kevésbé megfeleljen a terjedelmi követelményeknek. Ez az a pályázat, ahol pár évvel ezelőtt belekötöttek abba, hogy “valahogy olyan furán jönnek ki a mondatok“… egy hexameterben íródott novellában. Majd visszakérdeztek, hogy mi az a hexameter.

A novella az erőszakról, a kapcsolaton belüli erőszakról, a féltékenységről, hiszékenységről és a pletykák terjedéséről szól. Egy barátnőm ihlette, akivel azóta, sorsszerű módon, azért romlott meg a kapcsolatunk, mert elhitt egy pletykát, és ezért most féltékeny rám. Rám, aki olyan irodalmi pályázatokon kilincsel, ahol az üres romantikát díjazzák, és kiejteni sem tudják azt, hogy “hexameter”, és akinek a szociális kapcsolataira is metafora lehetne ez az emlékezetes hexameteres fiaskó (lehetne, ha az érintettek ismernék a ‘metafora’ szót).

varga péter dávid zöld szemű szörny illusztráció alexis lange
Varga Péter Dávid illusztrációja a Zöld szemű szörny c. novellámhoz

Szeptemberben lesz az értékelés; addig nem tehetem fel ide, de utána online és letölthető formában is megtaláljátok majd a Tales from SelfMade.Black aldomainen (ami ott van fönt a menüben).

Ha a zsűrinek nem is fog leesni, miről szól, és felróják majd, hogy túl kevés benne a szörny, és túl sok a beszéd; ha ki is derül, hogy a hexameter mellett a metafora jelentésével sincsenek tisztában; ha itt is megkapom, mint az eddigi összes pályázaton, hogy jónak jó, csak nem a profilunkba vág; tudom, hogy köztetek lesz, aki értékelni fogja. Ha csak egy embert is megérint majd, akkor már olyat alkottam, ami számít.

(Nem teljesen mellékes körülmény, hogy a novellát férfi álnéven küldtem be, és az értékelésnél egy pasi ismerősöm vállalta, hogy beül helyettem. Érdekes tapasztalat lesz, mennyivel állnak hozzá másképp, mint hozzám tavaly, hogy mennyire számít a szerző neme a zsűrizésnél; talán még a hexameter jelentése is eszükbe jut majd. Mindenesetre az eredményről egy másik blogon fogok írni. Ugyanitt lájkoljátok Alexis Lange írói oldalát, és segítsétek ezt a kis társadalmi kísérletet egy megosztással!)

 

Sokadik Országos Gothic “nemWGT” Találkozó

Miután a tavalyi élesszemű “miértkerülpénzbe-zsidókvagytok” és a “düreregyszar-szigetjobbvót” meglátások elcsitultak, idén a “háteznemis olyan mint a WGT” kritika került elő legtöbbször az OGT kapcsán, aminek mazochizmusom következtében megint szervezője lettem.

Nem. És nem is lesz olyan. Nem akarjuk, hogy olyan legyen.

Nekünk, nektek, a hazai szubkultúrának akartuk csinálni, hogy jobban megismerjük egymást, hogy összekössük a régieket a fiatalokkal, a soproniakat a nyíregyházaiakkal, a viktoriánusokat a tradokkal, a darkwave-eseket a glamgoth-osakkal. Hogy legyen egy közösségi élmény, ami annyira hiányzik a nagy fesztiválokból. Hogy legyen befogadás, inkluzivitás, és ne egy nosztalgiaparti legyen, ne csak a múltba nézzünk, ahogy a Fekete Zaj. Nem egy nagy és (jó értelemben) őrült falu akarunk lenni, nem egy goth Sziget – hanem egy család. Valami, ami számít.

országos gothic találkozó dürer 2017
A hivatalos OGT banner

Jelenleg még mindig remegek az idegességtől és a kimerültségtől; a testem elfelejtette észrevenni, hogy már vége a rendezvénynek, és lassan vissza kéne rázódni a rendes civil életembe. Persze a munka egy nem elhanyagolható része, a könyvelés még hátra van, de a nehezén túl vagyunk. Győztünk.

 

Tudom, de nem érzem

Mindennek mégsem tudok örülni. Nem megy.

Minden Cinegore-os cikk alatt láttam, hogy az emberek a kiemelt kép és a felvezető szöveg alapján kommentelnek, és nem olvassák el a cikkeinket. Tudom, hogy a novellám csak azokhoz nem fog eljutni, akiknek értékelnie kéne és akiknek (akikhez/akikről) szól. Az OGT-n pedig esélyem sem volt összebarátkozni senkivel; azon kívül, hogy néhányszor körbeszaladtam a vsárosok, a kiállítók és a fellépők között, hogy minden rendben megy-e, vagy szükségük van-e valamire, szinte senkivel nem beszéltem egy szót sem. (Leszámítva Trish videointerjúját, amit linkelni fogok, ahogy megjelenteti.)

Tudom, hogy képgalériára számítottatok, de az sajnos nincs. Egyrészt, nem készítettem képeket, nem volt rá időm. Másrészt, nem akartam, hogy rólam készüljenek képek. Az utóbbi honapokban súlyosbodott a hajhullásom, mostmár bárhogy fésülöm, nem lehet nem észrevenni. Végig rettegtem az OGT-n, nehogy valaki hátulról fotózzon, ahonnan a leglátványosabb a dolog – de a félelmem alaptalan volt, egy idegesen rohangáló jellegtelen staffot senkinek nem volt kedve megörökíteni.

Ez nyilván egyéni szocprobléma, de nem tudok örülni, pedig érzem, hogy ezen a hétvégén olyan dolgokat vittem véghez, amik tényleg számítanak. De átmenetileg ez a csöndes elégedettség is jobb, mint az üresség; aztán ha végre el tudom majd engedni a harciideget, ami még most is ráz, talán elkezdek örülni is az eredményeknek. Addig pedig itt vannak nekem a számok:

20 000 olvasó a Cinegore-on

40 000 karakternyi novella

770 vendég a IV. Országos Gothic Találkozón

 

Szeretem ezt a nyomorult kis országot, szeretem ezeket az embereket benne, a családomat. Tenni akartam értük valamit, ami számít.

Boldog Augusztus 20-át.

Gyakorlati tanácsok normik ellen

Gyakorlati tanácsok normik ellen

Bleedig Raven nem olyan rég posztolt a blogjára a necc komformizálásáról, ami egész csinos kis párbeszédet generált az amúgy jellemzően csendes közösségünkben. Ennek nagyon örülök, mert jó látni, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve (még ha csak virtuálisan is), akik képesek az értelmes eszmecserére – viszont aki ismer, az tudja, hogy én homlokegyenest mást gondolok a jelenségről, mint Raven. És ezt most le is fogom írni, szóval ha nem szereted a megaszondós posztokat, akkor most zárd be ezt a cikket és gyere vissza szerdán, mert akkor jön a következő felsőátalakítós rész.

(Disclaimer: Attól, hogy nem értek egyet a véleményeddel, még tisztellek és szeretlek.)

 

1, A neccet nem lehet “konformizálni”…

… mert már eddig is egy konform része volt, csak nem a mainstream konformé. Ez egy nagy tévedés, amit sokaknál látok: azt hiszik, hogy a gothok, darkosok, alternatívok a szabályokon kívül léteznek, ezért egyediek. Miközben az igazság az, hogy mi is ugyan úgy szabályokat követünk, mint a “normik”, csak egy másik kultúra szabályait. Nem véletlenül vagyunk “szubkultúra”; a kultúratudomány egyik elmélete szerint a kultúra definíciója eleve szabályok összessége.
Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nem vagyunk egyediek – de nem emiatt. A stílusunkban, zenei ízlésünkben, esztétikai érzékünkben éppen az a lényeg, hogy nem vagyunk vele egyedül, hanem a kultúra többi tagjához hasonló, így összeköt minket.

 

2, Baj, ha a normik is hordanak neccet?

Engem személy szerint nem zavar – de ha zavarna is, ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy öltözzenek mások? Ha vannak, akik igazán tudják, milyen érzés, amikor az öltözeted alapján ítélnek meg; amikor rád akarnak erőltetni egy bizonyos külsőt; amikor hosszú és szaftos cikkeket írnak arról, milyen ciki, ahogy kinézel (itt az egyikben a szomszéd néni megtépett csirkéjéhez hasonlítják Siouxsie Sioux-t…); akkor azok mi vagyunk. Ezt a szörnyű érzést akarjuk kelteni másokban is?
Igaz, hogy a mi esztétikai érzékünk szerint a neccharisnya-tépettfarmer-adidas-műszőrbunda undorító – de az ő érzékük szerint meg a mi fűzőink és platformbakancsaink ízléstelenek! Ízlés dolgában kéne igazságot tenni?! Nekünk, akiknek az az alapvetésünk, hogy lábbal tiporjuk a közízlést?

dog in fishnet
Cuki kutyás kép, mert azzal minden eladható

Ha valamelyik popsztár fekete rúzst tesz fel, akkor mindenki eldobja az agyát, míg máshol akár meg is ölhetnek a stílusodért – egy létező és nagyon komoly probléma. De ha viszonozzuk a gyűlöletet, és elkezdjük a normikat vegzálni az öltözködésükért, csak elmélyítjük a lövészárkokat.

 

3, A neccet nem lehet elvenni tőlünk…

… mert nem a miénk. Infotainment következik: a neccanyag első írásos említése az időszámítás előtti 16-18-ik századból származik, a Westcar Papirusz néven számon tartott egyiptomi tekercsből, ahol is mint erotikus, vágykeltő ruhadarab szerepel. De ugyan erre a felhasználásra utal az Európa-szerte elterjedt népmese, ahol a király azt kéri a parasztlánytól, hogy “legyen is rajta ruha, meg nem is”, az pedig halászhálóból varr magának ruhát – ami az összes újlatin nyelvben megegyezik a “necc” szóval (a “necc” is a német Netz = háló átvétele). Aztán a századforduló dekadens korstílusa hozta be igazán a köztudatba, és azóta is kitörölhetetlen a nyugati divatból. Hol csak a szexualitást szabadabban kezelő szubkultúrák kelléktárában (flapper és vamp stílus a 20-as években), hol a mainstreamben (hatvanas években a miniszoknyával, vagy bármikor, amikor Madonna felvette), de mindig itt volt, mindenki számára.

marilyn monroe fishnet
Ez se ma volt

Very személyes példa: a dédimamámnak volt egy lehelletvékony fonálból horgolt neccharisnyája, amit ő maga készített még a világháború előtt. Pedig tőle aztán olyan messze esett a goth szubkultúra, mint tőlem bármelyik goaparti.

 

4, Ne hordj zenekaros pólót, ha nem hallgatod a bandát!

Ezt nem kell ragozni. Sőt, nem csak pólót, semmilyen más merchet sem, ebben teljesen egyetértek. Ez olyan, mint a hamis reklám, azt sugallod, hogy szereted azt a bandát (filmet, játékot, mert ugye ezekből is van merch), miközben nem. Gyakorlatilag ki se nyitod a szádat, máris hazudsz! És az nem mentség, hogy csak a minta tetszik: rengeteg olyan ruha van, ami a bandás pólók esztétikai világát használja a bandalogók nélkül, gondolhatunk itt akár Ed Hardy-ra, a Spiral Direct-re, vagy a történelmi poénokkal operáló “Attila the Hun – European tour 434-445” és hasonló pólókra.

nirvana clothing brand meme
Demánde…

Viszont, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert közülünk is sokan elsiklanak fölötte, ugyan ez vonatkozik a vallási jelképekre is. Ne hordj Mjöllnires fülbevalót, ha azt se tudod, hogy kell kiejteni, és ne hordj ankh-ot, ha fogalmad sincs legalább arról, hogy honnan ered.

És igen, ez a keresztre is érvényes (a fordított keresztre pedig különösen, ami, mint tudjuk, nem sátánista szimbólum, hanem Szent Péter keresztje).

inverted cross meaning
Szent Péter úgy érezte, nem méltó arra, hogy úgy végezzék ki, mint Jézust, ezért azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre. Ez az ő jelképe.

 

5, Fúj fúj háendem

A fentiek fényében sem tartom rossz dolognak azt, hogy szélesebb körben, akár fast fashion üzletekben is lehet kapni bandáspólót, méghozzá két okból. Az egyik a minőség: egy városi ruháspiac sarkában sufninyomott póló messze nem olyan minőségű, mint egy Fruit of the Loom, sokkal hamarabb lekopik (rosszabb esetben egy az egyben lehámlik) a minta, mint egy H&M-es társánál.
A másik, fontosabb érvem a jogtisztaság: a nagyobb boltok mind jogdíjat fizetnek a logók tulajdonosának, míg a sufninyomdák nyilvánvalóan nem. Már pedig ha te szereted az adott zenekart, akkor ez igen is szempont kell legyen, hogy a megvásárolt ruhadarab után nekik is csurran-cseppen valami (ha már a dalaikat úgyis torrentről hallgatjuk…).

punk h&m
Azért van egy határ… Forrás

Ahogy a négyes pontban is írtam, képmutatásnak tartom, ha valaki úgy húz ilyen fent látható dzsekit, hogy sosem ivott betépve kannásbort egy foglaltházban; de közben ott az érem másik oldala, hogy a mainstream divat kezdi felfedezni, hogy létezünk egyáltalán! Személy szerint rengeteg jó cuccot találtam a H&M Divided kollekciójában, és bevallom, az egyik AC/DC-s pólóm is onnan van.

NO REGRETS

Persze nem csak ez a két véglet, a sufninyomda és a fast fashion létezik. A zenekaroknak általában vannak hivatalos mercholdalai, illetve van PopShop meg USApóló, ahol szintén jogtiszta merchet lehet szerezni, még ha magasabb áron is, mint a DarkRavenben (létezik még az a bolt egyáltalán? I hope not). De ha már témánál vagyunk, itt a Headbanger is, ahonnan épp a napokban szereztem be egy eredeti, jogtiszta AC/DC-s fürdőruhát (ami atombrutál gyönyörű) – de sajnos nem sok másik rockerbolt képes elmondani magáról, hogy jogtiszta cuccokat árul.

(Na meg persze itt van az a lehetőség is, amiről ez az egész blog szól: csináld meg magadnak!)

 

+1 DE ELMAINSTREAMESÍTIK!

Ez az érv, hogy “elmainstreamesítik”, egyszerűen felbasz, elnézést, de nincs rá jobb szavam – mert ha mainstream, akkor kevésbé szereted őket? Ha sokan, akár nem rajongók is, elkezdik hordani a logójukat, akkor hirtelen leromlik a zenéjük? Kevesebbet érnek ettől a szemedben? És ha a szomszéd Julika most azt fogja hinni, te is csak divatból hordod, az akkora trauma, hogy megutálod őket?

Egy ilyen megszólalás nekem csak azt sugallja, hogy eddig csak azért hordtad/hallgattad őket, mert ettől kilógtál a tömegből, nem pedig magáért a zenéért.

Igen, ha valaki olyan merchet hord, amit nem hallgat, az részéről képmutatás – de ez a te banda iránt érzett szeretetedet nem befolyásolja (sőt, még röhöghetünk is a markunkba, hogy a normik divatmániájának köszönhetően kedvenceink egy kicsit több pénzhez jutnak a jogdíjakból, és többet tudnak kokainra minőségi alkotásra áldozni).

 

 

Tl;dr: legyen béke, jó zene, és sok-sok merch elérhető áron <3

Nincs olyan, hogy pozitív diszkrimináció

Nincs olyan, hogy pozitív diszkrimináció

A sok negatív példa ellenpontjaként már régóta akartam írni arról, milyen az, amikor valaki csak azért kedves veled, mert más vagy, mint a többiek, de rá kellett jönnöm, hogy pozitív diszkrimináció, mint olyan, nem létezik – hiszen minden, még a jószándékú megkülönböztetés is árt. Amikor nem az ember egyéni igényeinek szól a segítség, hanem a hovatartozásából következik, akkor tulajdonképpen azt feltételezik, hogy egyedül nem menne neki, kevesebbre képes, mert a csoport tagja. A női kvótáknak, vagy a felsőoktatási felvételinél a hátrányos helyzetre kapható pluszpontoknak is az az üzenete, hogy a nők/hátrányos helyzetűek máshogy nem tudnának bejutni bizonyos szakmákba vagy iskolákba, vagyis hogy végsősoron életképtelenebbek, emiatt segítségre szorulnak. Holott ez nem igaz.

Ezt a saját bőrömöt tapasztaltam az egyetemen marketing kurzuson. Az volt a feladatunk, hogy olyan reklámanyagot készítsünk, amivel vásárlásra ösztönözhetjük a csoporttársainkat, és velem, bevallom, elszaladt a ló: rögtön három reklámfilmet is leforgattam egy fiktív fűzőmanufaktúra számára, félamatőr színjátszós színészekkel, félprofi operatőrrel (az egyik eredmény itt fent látható, a mesik ott lent). A csoporttársaknak ezután egytől ötig pontozniuk kellett, hogy mennyire érzik úgy, hogy vásárolnának tőlem; a pontok átlagából kaptuk a jegyet a projektre.

És meglepetésemre ötöst kaptam!

Pedig a filmek nem lettek annyira jók, hogy ezt indokolják, és biztos, hogy a csoporttársaim nem vennének fűzőket, mert nem hordanak ilyesmit. Értetlenül álltam a dolog előtt, ezért megkérdeztem néhányukat, hogy miért adtak öt pontot. Titokban hagyományőrzők, vagy rejtőzködő gothok, gyűjtik a fűzőket, vagy a fűző visszatért a divatba?

És a válasz ugyan az volt minden esetben: nem, igazából nem vennék meg a fiktív fűzőket, de mivel attól féltek, hogy a stílusom és a filmek stílusa miatt a többiek lepontoznak majd, több pontot adtak, mint amennyit érdemeltem volna.

Látjátok, hol a gond?

  • Úgy vélték, a munkám a saját jogán nem életképes;
  • nem kaptam építő kritikát, pedig utólag már látom, hogy a feladatnak (t.i. meggyőzni őket, hogy megvegyenek valamit) része lett volna az igényfelmérés, vagyis olyan dolgot reklámozni, ami érdekli őket – ami nem sikerült;
  • így jobb jegyet kaptam, mint aki rendesen, igényfelméréssel együtt végezte el a feladatot.

Vagyis mindenki rosszul járt: voltak, akik indokolatlan hátrányba kerültek, én meg nem tanultam meg a kurzus egy fontos leckéjét (azóta ezt behoztam egy másik kurzuson). Csak azok jártak viszonylag jól, akiknek megnyugodott a lelkiismeretük, hogy letudták a napi jócselekedetet…

pozitív diszkriminációSaját kép. Modell: Kenny

Persze tényleg vannak helyzetek, amikor az ember nem tud vagy nem képes segítséget kérni, pedig szüksége lenne rá. De a legközelebbi barátaidon kívül nem ismered annyira az embereket, hogy ránézésre megmondd, mi a helyzet; az a legegyszerűbb és legegyenesebb út, ha megkérdezed, miben tudsz segíteni. Egy látás- vagy mozgássérültet sem kezdesz el kérdés nélkül felvonszolni a buszra (legalábbis remélem…), a kevésbé fizikai természetű segítségre is ugyan ennek a körültekintésnek kéne vonatkoznia.

 

Tl;dr: mielőtt segíteni próbálnál valakinek, kérdezd meg, tényleg szüksége van-e segítségre. Meg fogsz lepődni.

 

Ti hogy látjátok?

Karácsonyi ajándékok, amiktől kicsit jobb lett ez az év

Karácsonyi ajándékok, amiktől kicsit jobb lett ez az év

… de csak kicsit. Nem csak arra gondolok, hogy a gyerekkorom majdnem összes kedvenc színésze/zenésze/írója halott, vagy hogy olyan a geopolitikai helyzet, amilyen (spoiler: a Frei Tamás thrillerek mostantól hivatalosan is dokumentumregény kategóriába esnek), ez csak a hab a fostortán. Sokkal inkább magánéleti dolgokra, mint a szakdolgozatom és a záróvizsgám, és az ELTE hozzáállása mindehhez (t.i. fizess, és fizess még többet, és akkor TALÁN szóba áll veled az ügyintéző. Vagy nem. A záróvizsgád időpontjáról pedig bőven elég két nappal hamarabb értesülnöd, úgysem kell rá szabit kivenned, hiszen diák vagy, nem?); a pánikrohamok; a három költözés egy évben; az öcsém; az új munkahelyem (amit imádok, de megszokni egy új szociális környezetet soha nem könnyű); az új egyetem; saját háztartás, ilyesmik. Nem feltétlenül ‘rossz’ volt ez az év, inkább nehéz (nézek rád, WordPress blogmotor, aki rémálmokat okoztál nekem a költözés során; és rád is, OGT, aki ██████████████████████████████ ~ cenzúrázva), és bár a sok szopásnak igenis van eredménye (diplomás állás, saját lakás, hellószia), de egyértelműen nem olyan év volt, amire boldogan gondolok majd vissza. Semmi másra nem vágytam így év végén, mint pihenni. Szerencsére a rokonaim, barátaim és üzletfeleim ráéreztek erre, és olyan karácsonyi ajándékok landoltak nálam, amik segítenek higgadtan, idegbaj nélkül átevickélni az újévbe.

Többek között…

 

Könyvek

Megkaptam a Lélek hosszú, sötét teadélutánját Douglas Adamstől, tudjátok, aki a Galaxis útikalauzt is írta. Ez a másik (ezúttal csak kétrészes) trilógiájának befejező kötete, és egy nyomozóról szól, aki egészen különösen látja a világot. Sírvaröhögés garantált.

Édesanyámtól kaptam a komplett Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiát egy kötetbe kötve – szerintem azt hitte, önsegítő könyv, de nem baj, régóta szerettem volna elolvasni.

IMG_2048

Kaptam még ezen kívül egy japán társalgási zsebkönyvet, amiben szerepel a ‘túlóráznom kell’ mondat, a ‘szabadságra szeretnék menni’ azonban nem (…¯_(ツ)_/¯  とにかく死ぬだろう), illetve a Puszi, Erzsi – a világ macskaszemmel című könyvet, amit amúgy nem is én kaptam, hanem a kabalamacskám, Spock, csak az ő címét nem tudta a Jézuska.

Nem ajándék volt ugyan, de most kaptam kölcsön Frei Tamás A megmentő című thrillerét, és ötven oldal után már akkor is kitör rajtam a paranoia, ha valaki akár csak OROSZlánokról beszél a közelemben.

Valamint bétázni kaptam egy remek steampunk regényt, amiben én nyomokban Start Warsos áthallásokat vélek felfedezni, és egyszerűen imádom – az alkotója az Aranymosásra szánja, remélem bejut (remélem egy francot, ne vesztegesd el ezt a kéziratot egy ilyen pénzéhes dilettáns tinifantasyfuttató bandának, vidd egy rendes kiadóhoz!), vagy más módon lesz elérhető a közönség számára, mert ezt látnotok kell!

 

MBBK Karácsony

Több ajándékküldős játékban is benne voltam idén, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők közösségének játéka volt az egyik. Az én delikvensem az Élménygyűjtő blog szemtelenül fiatal bloggerinája volt, aki sütinyomdát és kézzel rajzolt üdvözlőlapot kapott tőlem; én pedig Esztitől a Napi Kincsek Tárháza bloggerétől kaptam egy csomagot, amiben csodálatos nyakláncokon kívül volt egy pár szivárványszínű zokni, mivel a Nemgoth Vallomásokban írtam, hogy azt hordok. Eszméletlen jót kacagtam rajta, és ezt csak fokozta Eszti levele, amiben viccesen megjegyzi, hogy áldozni való kakast akart nekem küldeni, de élő állatot nem szállít a posta. Nos, innen is üzenem, hogy felesleges lett volna, van saját kakasom 😉

pIMG_2050

VKP Karácsony

A másik küldős játék a Vigyázz! Kész! Posztolj! csapatában folyt. Itt az én megajándékozottam Szöszi volt a Szöszi Beauty írója, és meg kell mondjam, megszenvedtem vele. Szerintem már a blogjaink nevéből is látszik, hogy mi ketten ég és föld vagyunk; de legjobb tudásomhoz mérten próbáltam kitalálni valamit, végül egy kis madaras zsebtükör mosolygott rám, hiszen arra talán mindenkinek szüksége van.
Én egy kézkrémet kaptam, és meglepő, de a legjobbkor jött.

 

Dark Blogközösség Karácsony

Ebben a körben Wikkát húztam, akinek pillangós felnőtt színezőt akartam szerezni, mert a pillangó gyakorlatilag a védjegye, a felnőtt színezőknek pedig olyan meditatív, nyugtató hatásuk van, aminek biztos örülne. Sajnos pillangós témájút nem találtam, de a kertesben voltak pillangók, szóval az került a csomagba.

Engem Blithe húzott, és egy praktikus kis denevérmintás neszeszert kaptam tőle (és sok-sok csokit). Még nem döntöttem el, hogy varróstasak vagy sminkestáska lesz belőle, de hamarosan csatarendbe állítom!

pIMG_2049

Egyéb karácsonyi ajándékok

A testvéremtől egy alma alakú ékszeresdobozt kaptam, amit azzal a szöveggel adott át, hogy “ez egy csillogós biszbasz, ami kisebb biszbaszok tárolására szolgál” – szerintem ez a Gonosz Királynő Kezdő Készlet egyik darabja.

evil queen starter kit

Magamtól pedig (mert én ennyire szeretem magam) kaptam egy jegyet a júliusi Manson koncertre, és egy ankh medált, mert az előző eltörött, ez a kis kagylóhéjból készült darab pedig beszélt hozzám. Lehet, hogy ez morbidul hangzik, de az, hogy a kagyló halála után a váza az üledék részévé válik, ami lassan mészkővé alakul (vagy a medálommá), a meszes talajban pedig különleges ízű szőlő terem, például az Ezerjó, aminek boráról azt tartják, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermekkel ajándékoz meg, szerintem tökéletesen leképezi azt, ami az ankh jelentése: hogy nincs halál.

pIMG_2051

Boldog, de mindenekelőtt nyugalmas új évet kívánok mindenkinek!

5 dolog, amit a Cosmopolitan Blogger Day-en tanultam

5 dolog, amit a Cosmopolitan Blogger Day-en tanultam

Október 16-án vasárnap volt a Cosmopolitan Blogger Day, ami korábban Digital Divas néven futott, és tulajdonképpen a mai napig nem teljesen értem, miért is jelentkeztem. Persze, az ingyenkajáért – amiért abszolút megérte -, meg a szakmai előadásokért – a mémek terjedésének hálózatelméleti eszközökkel való leírása igenis komoly tudomány -, meg a társaságért, meg mert értelmesebb így töltenem a vasárnapomat, mint sorozatokat nézve a macskámmal, de akkor is eléggé idegen környezet volt ez számomra. Minden tiszta rózsaszín, és zsúfolásig van bjutibloggerekkel.

14633363_1274020705983973_914198782974527569_o

Szerencsére eljött velem az egyik kedvenc vloggerem, Aleesia, hiszen ami egyedül fura, az ketten már flashmob! Ketten együtt bátrabbak vagyunk, mint külön-külön, de még így, dupla magabiztossággal is úgy éreztem magam, mint egy kis ufonauta egy idegen, cukorszagú és nagyon-nagyon rózsaszín bolygón.

 

1, Néma gyereknek a kurva anyját

Sok olyan blogger jelezte a részvételét, akivel szerettem volna találkozni, például a She – about everything vagy a GirlPower! alkotójával, de úgy voltam vele, hogy arcról majd felismerem őket, és akkor már csak bátorság kell ahhoz, hogy szóbaelegyedjek velük.

Hát nem. Egyszerűen annyi ember volt (saccra 250 fő), olyan sűrű volt a program, és úgy pörgött mindenki, hogy nem volt túl könnyű elkapni azt sem, akit sikerült felismernem, közben pedig jócskán voltak olyanok, akiket nem ismertem fel (erről megint elfilozofálgathatnánk, hogy miért). Arról nem is beszélve, hogy jópáran el sem jöttek azok közül, akiket jó lett volna látni.

14606354_1122333457850834_530227879830227109_n
Az ebédszünetre várva

A tanulság az, hogy legközelebb előre beszélni kell mindenkivel, akár csak annyit ráírni a másikra, hogy ‘hellószia, ugye ott leszel’, nem pedig reménykedni, hogy majd csak összefutunk. Egyébként is, a bloggerek világában elhanyagolni a kommunikációt olyan, mintha én lennék a Google Magyarország ügyvezetője, és azt mondanám, hogy olvasni butaság. (Rossz példa, ez utóbbi tényleg megtörtént.)

 

2, Mindig nézz a hátad mögé

… vagy legalábbis ügyelj rá, hogy nézel ki hátulról.

Többször meséltem már róla, hogy elég durván hullik a hajam, és bár rövid ideig úgy tűnt, megállítottuk a folyamatot, most megint rákezdett. Szóval most így nézek ki:

14689326_10205627159597607_1304922481_o
Balra Aleesia, jobbra én. A hajam otthon.

A képet a Bouvet bloggerének férje készítette, megjegyezte, hogy “milyen klasszak voltunk a rózsaszín csillámpónik világában”, de erre a képre azt mondta, hogy fotós szemmel nem vállalható.

De nem kell finomkodni, tényleg szarul nézek ki, de ez vagyok én, alig van hajam, és mindig pia van a kezemben. Egyik ellen sem tudok tenni semmit. Tudom, hogy úgy nézek ki, mint aki kemoterápiára jár, ez van, ezt dobta a gép. Más a pattanásos bőrével küzd, én azzal, hogy a hajam néha úgy dönt, jobb neki nélkülem.

Tanulság: legközelebb 360°-ban kell megnéznem magam indulás előtt, és felvenni egy kalapot vagy egyéb fejdíszt, ha muszáj. (Vagy csinálni belőle egy deathhawkot, oldalt csak egy-egy tincset meghagyva, mint a tradgothoknak!)

 

3, Konferenciákra járni jó (leginkább az ingyen kaja miatt)

Ha nem tanultam volna semmit, a kaja miatt akkor is érdemes lett volna elmenni. Voltak különleges ételek, például sült garnéla kínai káposzta ágyon, kacsamáj gyümölcsszósszal, croissant, tabbouleh, vinetta, csirkekrém kapribogyóval, olajbogyóválogatás (nyeh, most éhes lettem), és olyan, kicsit hagyományosabb fogások is, mint a triplacsokis muffin, isteni finom kávé, amerikai stílusú csokis keksz, galuska vagy krumpliételek.

Meglepő volt, de a ciderrel is ugyan ilyen nagyvonalúan bántak. Amikor odaléptünk a Somersby-s pulthoz, és a hostesslány (aki mint kiderült, Mórról jött, és remekül elbeszélgettünk a borokról) megkérdezte, mit iszunk, én csak viccből idéztem a Tanú című filmből, hogy “tulajdonképpen mindent”, máris tölteni kezdték nekünk a fejenként hat pohár italt. És még útravalónak is csomagoltak.

Persze, tudom, hogy a szponzoroknak megéri ez az egész, mert találnak egy-két bloggert, akikkel az együttműködés többet hoz majd a konyhára, mint amennyit ránk költöttek, tehát mi tulajdonképpen az ő farvizükön laktunk jól, de sosem zavart a potyázás – punkok között nőttem föl.

/A kajáról nincs kép, sokkal jobban el voltam foglalva a zabálással, mint a fotózással./

 

4, Lehet ugyan azt a dolgot egyszerre imádni és gyűlölni 

Mindig is érdekelt, hogy hogyan működik a nagybetűs Világ. Kicsinek ezért imádtam a fizikát és a biológiát, kamaszként ezért sodródtam bele ezoterikus közösségekbe, az egyetemen ezért hallgattam át a pszichológia karra, és most ezért járok marketingre.

Mert tény, hogy egy fogyasztói társadalomban élünk, ami a pénzről szól, és ennek a belátásához, a működésének megértéséhez nem kell egyetérteni a jelenséggel. Engem pedig a dolgok működése még mindig felvillanyoz, mint kiskoromban.

483B29E9-6F17-4D24-B35B-EAD46A1AEE93
Reklámok megoszlása típus és médium szerint

Ezért imádtam azokat az előadásokat, amik marketinges szempontból közelítették meg a blogvilágot, amik az együttműködésekről, a reklámokról, termékelhelyezésekről szóltak, és kőkemény matek mozgatta őket. Egy blog társadalmi hasznára vagy esztétikai értékére nincs mértékegységünk, a népszerűségére, befolyásoló képességére több is. Egyenletekkel meghatározható egy blog piaci értéke, és a CPC, a CPV, CPM, viewability és hasonló mérőszámok jövőre tananyagunk az egyetemen.

Miközben végig ott motoszkál bennem, hogy bármilyen sikeres a Mindenegybenblog és hasonló álhírekben vagy buzzfeedről nyúlt vicces képekben utazó blogok (melyek közül nem egy gazdája ült ott a nézőtéren), bármilyen sokat ér a hirdetési felületük, bármennyire ráizgulnék marketinges szemmel,  soha nem lesznek jó blogok.

Olyan ambvivalens érzéseim voltak végig, mint a viccben: ha az egyik katonám ötszáz méterről fejbe tudja lőni a nagymamáját, az kétségtelenül jó lövész, de nem jó ember. Így kell vajon a csapatomba?

 

 

5, Virágozzék minden virág

Azt hiszem, ez a legfontosabb tanulság mind közül. Felnőttek vagyunk, már nem menő féltékenykednünk egymásra. Nem kell megküzdenünk a műsoridőért, az előfizetők pénzéért; az ovasóknak/nézőknek nem kell választania közülünk, hiszen mindannyiunkat választhat egyszerre.

Az internet gyakorlatilag végtelen, és kis túlzással ingyen van. Steiner Kristóf, az esemény egyik házigazdája, bármennyire unszimpatikus, éppúgy elfér benne, mint én, vagy a bjutiblogok, vagy a nyocszázezredik One Directionös fanfiction blog.

14590033_10154604933021241_349209681312810667_o
Ott vagyunk valahol hátul. Sajnos nem látszik, de metálvillát mutatok.

Persze, hogy szokatlan olyan emberekkel körbevéve, akikkel az írás szeretetét kivéve semmi közös nincs bennünk. Persze, hogy unszimpatikus látni, hogy van, aki szigorúan monetáris szemlélettel áll ahhoz, ami nekem kulturális küldetés – neki éppoly furcsa lehet látni az én álmodozó, idealista hozzáállásomat. Mégis mindkettőnknek jut itt hely.

/Ez a nyomtatott sajtóra nem vonatkozik. Volt szerencsénk ajándékba megkapni a múlthavi  Cosmopolitan magazint, amiben olyan magvas gondolatok vannak, mint ‘pasizási tippek irodába’, vagy ‘az öt legjobb póz egyedül’. Egy blogon elférne, a pixelt nem sajnálom senkitől, de így ezért egy fának meg kellett halnia!!!/

Glamour-napi haul

Glamour-napi haul

Tehcnikaiag Glamour-napi, mert időben egybe esnek, de mivel a kuponok a legritkább esetekben vonatkoznak a Halloween-dekorációkra, ezért tulajdonképpen átvertelek. Ez egy Halloween haul.

 

H&M nemezkalap

 

Szeretem a széles karimájú kalapokat, de nyáron a szalmadarabokat preferálom, érthető okokból – ebbe a nemezkalapba húsz fok felett belesülsz. Télre viszont ideális, ha ugyanúgy irtózol a gyerekes bojtossapkától vagy az emós csövessapitól, mint én.

Balszerencsémre pénteken jutottam el egy értékelhető üzletbe, amikor már javában tombolt a Glamour-napok; amíg két hipszter azon vitatkozott, melyik kupont használják el az utolsó kalapra, én leemeltem a polcról és elsétáltam vele.

 

Partikellék – KIK

 

A KIK-ben tavaly is elképesztő dolgokat találtam, nevezetesen egy műanyag csontvázas kelyhet és egy koponyás elektromos gyertyát. Idén is rengeteg ijesztő Halloween dísztárggyal készültek, többek között pókhálós, vagy “BOO!” feliratú mécseseket, szellemes ledsort, tök alakú sütőformát, sötétben világító gumiszázlábút, pókhálót; most ez a pókkirálynői kehely jött velem haza.

Oké, egy 300 forintos szimpla műanyag, de őszintén… egy 10k+-os, Swarovskival díszített Alchemy Gothic üvegpohárból lenne szíved kiszürcsölni az esti teát? Ugye, hogy nem. Ez a kis vacak viszont nem dísz, hanem igazi használati tárgy is lehet, amit nem fogsz sajnálni, ha leveri a macska a polcról.

 

Anyám beájulna – csontos body, H&M

 

A body nevű ruhadarabbal már közös történelmünk van. Még a 2000-es évek közepén örököltem egy fekete body-t áttetsző ujjakkal, amit imádtam, mert kiemelte az alakomat, és nem csúszkált el rajtam, bármennyit fészkelődtem. Anyukámnak viszont mindig is ellenérzései voltak; a body akkor volt divatban, amikor ő volt fiatal, és nem volt a kedvence, ez sem aratott nála sikert. Még jó, hogy felnőtt vagyok, és nincs szükségem az egyetértésére.

Pedig egészen praktikus hideg időben, áttetsző ruhák alá, vagy nyüzsgős tevékenységhez, biciklizéshez, rohangálós-szervezkedős napokra. Szerintem a Cosmopolitan Blogger Dayre is ebben fogok menni riogatni a bjutibloggereket, felfalni az összes ingyenpogácsát és lepacsizni Tibi atyával.

 

Falidísz, KIK

 

“A tükör nem hazudik. De legalább ki sem nevet.”

Minden kislány álma egy csipkés kézitükör, én sem vagyok kivétel. Ezt a gipszből készült darabot falidíszként árulják szintén a KIK-ben de viszonylag könnyű súlya miatt tényleg használható kézitükörnek.

Sajnos gyártási hibás, mert amint látjátok, rózsaszín; de semmi pánik, ahogy sikerül beszerezni némi fekete akrilt, megjavítom.

 

A Halloween faunája, KIK

 

Még mindig KIK (sőt, a következő is az lesz). Ez a kis fickó csak a pesti üzletben volt megtalálható, a fehérváriban sajnos nem, de nem bírtam otthagyni. Hiába csontváz, a testtartása számomra valamiért mégis olyan vidámságot sugároz, hogy bármelyik Tim Burtom filmben el tudnám képzelni (kivéve a Vándorsólyom kisasszonyt, arról inkább ne beszéljünk…).

 

Denevértrófea, KIK

 

Ez a kis cukiság jelenleg a nappalimat díszíti (ez a stúdiólakásnak az a két négyzetmétere, ahol nem az ágy van), de lehet, hogy hamarosan behozom az irodába. Életnagyságú mérete, és az árához képest egészen tűrhető kidolgozása miatt nem tűnik olcsó halloween-i dekorációnak, nálam legalábbis egész évben fent lesz.

 

glamour
Meg vettem valami vakolatot is, ha már olcsó vó’t.
Spooky Halloween TAG

Spooky Halloween TAG

1, Kedvenc horror vagy Halloween témájú dalod?

Elvirától a 2 Big Pumpkins… végül is a Halloween egy vidám ünnep, nem?


2, Mivel nem akarsz összefutni egy sötét erdőben vagy más elhagyott helyen?

A tulajdonossal 😀 Fiatal koromban kedvelt elfoglaltságom volt elhagyott, látszólag gazdátlan kastélyokba, romos épületbe belógni – és a hangsúly a látszólagon van. Van valami különösen horrorszerű abban, amikor a csalai Kégl-kastély pincéjében egy korhadt ajtó mögött, a sötétben kuksolva várod, hogy elmenjen a biztiőr.

 

3, Játszottál már valaha Szellemtáblával?

Nem nevezném játéknak; kamaszkoromban igen, aztán kidobtam minden ezoterikus holmimat. Most már, ha csak dísztárgyként is, jó lenne, ha lenne, de nem igazán találom, hol lehet kapni. (ha te tudod, írd meg kommentben, meghálálom!)


4, Kedvenc horror szörnyed vagy gonoszod (film, könyv)?

Hannibal Lecter az all time favourite, de Cloverfield is közel áll a szívemhez, főleg a kidolgozása és az egész allegorikussága miatt.


5, A legijesztőbb dolog, ami veled történt, mikor egyedül voltál.

Júniusban történt, még a szüleimmel laktam, és pár hét volt hátra a záróvizsgámig. Éjjel tanulás közben ki akartam menni mosdóba, amikor a lépcső tetején megláttam egy lényt. Összekuporodva ült, tömzsi humanoid lehetett, az arca pedig olyan volt, mint a japán színház gonosz nődémona. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy hallucinálok az idegeskedéstől és a kialvatlanságtól nem tudtam nem látni, úgyhogy visszaiszkoltam a szobámba, felkaptam a vascsövemet (mert van saját vascsövem… because of reasons), és vártam, hogy utánam jön-e.

Természetesen nem jött, mivel hallucináció volt, de rémesen megijedtem. Aztán amikor felfogtam, hogy csak az elmém játszik velem, másodszorra is hatalmába kerített a rémület: ilyen megviselt elmével hogy fogok lezáróvizsgázni?!

Hannya
By No machine-readable author provided. Cshapiro assumed (based on copyright claims). – No machine-readable source provided. Own work assumed (based on copyright claims)., CC BY-SA 3.0, Link


6, Ha eltölthetnél egy éjszakát egy kísértet házban, megtennéd?

Kinek és mennyit kell érte fizetni? 😀


7, Babonás vagy?

Már nem.


8, Láttál valaha árnyalakokat a szemed sarkából?

Igen, de minden akaraterőmet összeszedve meggyőzöm magam, hogy van rá logikus magyarázat, például a macska, vagy hallucináció, és maradjunk ennyiben.


9, Melyik városi legendától félsz leginkább?

Van az a legenda, miszerint emberhúst találtak/találnak a gyroshúsban és/vagy a kínai kajában – rettegek, hogy egyszer akaratomon kívül emberhúst eszek, (részben) emiatt nem is eszek gyrost és gyorskaját.


10, Melyiket szereted jobban, gore vagy thriller?

Thriller, mert sajnos  gore gyakran puszta látványfilm. Sokszor úgy kalkulálnak a rendezők, hogy ha elég vér folyik és elég belsőség hempereg a képernyőn, akkor nem kell megerőltetniük magukat a karakterekkel vagy a történettel, és sajnos sokszor a nézőknek tényleg elég ennyi. Pedig nekem az igazi horror az, amelyik belemászik az agyamba, és napokig, hetekig nem hagy nyugodni – az egyszerű hentelés nincs rám ilyen hatással. Az igényes gore-ral szemben semmilyen ellenvetésem nincs, de tapasztalataim szerint egy thriller nagyobb eséllyel hozza azt a színvonalat, amit elvárok.


11, Hiszel a párhuzamos világokban vagy dimenziókban?

Olyan formában, ahogy az ezoterika állítja, nem. De a húrelmélet szerint a négy érzékelhető dimenzión kívül van még 6 (7 vagy 22, elmélettől függ), amik szubatomi méretűek. Valamint elvetélt egyetemi matematikatanulmányaim alatt is szóbakerültek geometriából a sokdimenziós terek, és amikor kiderült, hogy az euklidészi geometriában a négydimenziós kockát tesseractnak nevezik, kibuggyant belőlem a fangirl.

 

12, Készítettél valamikor, bármiféle bájitalt?


 Mondjuk.

 

13, Könnyen meg lehet ijeszteni?

Általában nem, de van néhány ritka körülmény, amiktől egyszerűen sikoltanom kell, és elvesztem az eszem. Az egyik ilyen a molyok; nem tudom megmagyarázni, miért, de rettenetesen irtózom tőlük. A másik pedig a pszichológusok. Nem tudom, miért.


14, Játszottad valaha a Bloody Maryt?

Igen, de nem történt semmi. Pedig én mindent megtettem; péntek 13-án csináltuk, ráadásul olyan tükörben is megpróbáltuk, amit előtte eltörtünk. Úgy tűnik, Mary engem nem szeret 🙁


15, Hiszel a démonokban vagy az ördögben (akár mindkettőben)?

A történetekben a szörnyek mindig metaforák; a démon mint olyan az emberi gyengeségekre alkalmazott eufemizmus. Ebben az értelemben abszolút hiszek bennük.

large


16, Egyedül vagy otthon, de lépéseket hallasz a lakásodban. Mit teszel?

Szólok a macskámnak. Ha nem ő motoszkál, akkor bokán harapja a betolakodót. Igazi vérmacska, ne baszakodjatok vele!


17, Ha csapdába esnél egy ijesztő filmbe, melyik lenne az? 

Hát, remélem, hogy a Carrie.


18, Ha csak egyetlen Halloween-i ruhát / öltözéket hordhatnál életed végéig, melyik lenne az?

Ez azért fura kérdés, mert nekem kb mindegyik ruhám elmenne halloweeni öltözéknek. Tavaly Halloween előtt egy héttel elmentünk egy szórakozóhelyre, ahol azonnal megkínált a hostess kiscsaj valami színes koktéllal, én meg csak néztem, hogy mire fel? Mire felhomályosítottak, hogy elő-Halloween alkalmából mindenkinek welcome-drink jár, aki jelmezben érkezik… pedig pont úgy néztem ki, mint bármelyik átlagos hétköznap…


19, Szeretnél egyszer éjszaka temetőbe menni?

Miért feltételes módban kérdezed?

Ha a körülményekről is beszélhetek picit: a Múzeumok Éjszakáján szokott lenni éjszakai idegenvezetés a Fiumei úti sírkertben, ahol gyertyafényben meglátogatjuk a híres írók, költők, művészek és államférfiak sírját, egy-egy anekdotával fűszerezve.


20, Egy zombi apokalipszisben találod magad. Milyen fegyvert választanál?

Az irodalomelméletet! Mert ugye a zombik csak a többségi társadalom értelmetlen, de konvencionálisan kötelezőnek elfogadott viselkedésmintáit szimbolizáló szörnyek…

a4cc8b6dd6961125a0bf2ca49b2b20f9bfee33a1623416d42e9469a3bfa6f730
Mi van akkor, ha a “zombiapokalipszis” csak az egyre terjedő antiintellektualizmus metaforája?


21, Melyiken vennél részt szívesebben? Egy Halloween-i partin vagy elmenni „csokit vagy csalunk” játékra?

Előbbi. Ha szeretnék idegenektől apróságokat kunyerálni, beállnék a punkok közé.


22, Egy horror filmben vagy. Melyik lennél: az utolsó túlélő, az első áldozat, a komikus, a szkeptikus, az okos vagy a gyilkos?

Hadd ne kelljen ilyen B-filmes klisék mentén gondolkodni.


23, Megnézel valami boldog dolgot, miután láttál egy horror filmet, hogy tudj aludni?

Alapjáraton sem nézek boldog dolgot.


24, Mialatt horror filmet nézel, te vagy az a személy aki kiabál a karaktereknél (ne menj oda!), egész idő alatt eltakarja a szemeit vagy az, aki elalszik közben?

Én a turbóbölcsész vagyok, aki a barátainak magyarázza közben, hogy a falyakból folyó démoni trutyi az anyagi függés és a kilátástalanság metaforája. Valószínűleg ezért nem jön velem soha senki moziba.


25, Te vagy az, aki megijed, vagy az, aki megijeszt másokat?

Leginkább az utóbbi.


26, Kedvenc ijesztő könyved?

Lovecraft művei. Az az ember olyan zseniálisan ír, hogy amikor nyári negyven+ fokban olvastam az Őrület hegyeit, szabályosan vacogtam, reszkettem a “hidegtől” – a történet ugyanis a Déli-sarkon játszódik, és annyira átélhető Lovecraft stílusa, hogy szó szerint éreztem a bőrömön a hideget.

Meg az űrlények szagát.

(Tekeli-li)


27, Mennyi idős voltál, mikor láttad az első horror filmed?

Tizenkettő, és a Hannibal volt az, ráadásul eredeti nyelven. Valószínűleg innen erednek a 9. és a 13. pontban kifejtett irreális félelmeim.

12074725_1236859226339467_3785157726842164350_n
Ezt én photoshopoltam a saját fejemből :D


28, Mi volt az első Halloween öltözéked (kosztümöd)?

A legrégebbi, amire vissza tudok emlékezni, az kígyóhajú gorgon a görög mitológiából.


29, Ebben az évben minek öltözöl Halloweenkor?

Vizsgaidőszaknak. (Ja, japán maszkkal xd )


30, Ha lehetne egy aranyosan ijesztő állatod (fekete macska, bagoly, denevér, patkány, farkas) melyiket választanád? 

Már van.

14699611_1550522404973146_433222099_o
Catz haz dhe interwebz!
…és most bevásárolsz egy évre előre

…és most bevásárolsz egy évre előre

Október elsejével kezdődik az az időszak, amit gyűjtögető szezonnak szoktam hívni: a boltokat elárasztják a halloween-i ékszerek és dekorációk, valamint a gyertyák és a koszorúk a Halottak Napja apropóján.

Miközben a kötözködősebbek elfoglalják magukat a Halloween kontra Mindenszentek örökrangadóval, mi nézzünk körül, miket tudunk beújítani ebben az időszakban, amiket az év többi napján nem, vagy csak hatalmas szerencsével találhatunk meg a boltokban. (Leszámítva e-Bayföldét, mert ott mindig minden van. Minden IS.)

 

1, H&M

Ha szemet húnyunk a tény felett, hogy ez az üzletlánc egyszerű divatcikké degradálta a Joy Division-ös és Nirvanás pólókat (vagy könnyen és olcsón hozzáférhetővé tette, és rendes jogdíjat fizet a zenészeknek, a sufninyomdákkal ellentétben – nézőpont kérdése), elég érdekes dolgokat találhatunk idebent. Főleg a gyermekjelmezekkel veszik ki a részüket a Halloween-ból, de van jópár nem jelmeznek szánt gyerekdarab is, amit a hozzám hasonlóan kisnövésűek remekül el tudnak hordani. (Sőt, a 170-es, vagyis a legnagyobb gyerekméret egyenesen nagy rám…) Vannak spooky kis apróságok, például denevéres hajráfok és csatok, fülbevalók, zombizoknik(!), illetve a lakberendezési részlegen (ami a vidéki üzletek többségéből hiányzik…) vannak denevéres törölközők, poharak, tányérok, ilyesmik.

Itt lent ez a két kedvencem, a cicivillantós vámpírpulcsi és a denevérmacskás ajakbalzsam, meglepő módon kifejezetten tűrhető árban.

hnmsweater
Vámpírpulcsi
hnm balm
Batcat

 

2, Claire’s

Mindig is voltak bizonyos ellenérzéseim ezzel a bolttal kapcsolatban, részben azért, mert kicsit a Hot Topic kelet-európai retardált unokatestvérének tűnik, részben pedig azért, mert vállalhatatlan mennyiségű pénzt vagyok képes ott hagyni a kasszánál.

dafuq
Ugyan az a beszállítójuk

Nem, mintha nem lehetne beszerezni az árukészletéből gyakorlatilag bármit e-Bayen vagy Aliexpresszen (vagy más boltokban, ez a fenti matt rózsás gyűrűt például öt éve még egy ezresért osztogatták a Bijou Brigitte-ben), vagy adott esetben elkészíteni saját kézzel…

…mégsem bírok elmenni a bolt mellett anélkül, hogy átfutnám bizsuikat.

 

Nem emelek ki egy-két darabot, válogassatok.

claires3
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép
claires1
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép
claires2
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép

Az más kérdés, hogy a nemzetközi online rendelős oldalukról szemezgettem, és egyelőre nem tudni, ezekből mennyi jelenik meg az itthoni boltokban is.

 

3, Kreatív Hobbi

Ezt a boltot évszaktól függetlenül rendszeresen útba ejtettem, amíg Pesten éltem, mert mindig találtam valamit, ami jobb kedvre derített egy unalmas nap után. Az alap választéknak egyébként is része a csipkeszalag, a koponya alakú üvegcse vagy a polisztiroltök, de Halloween/Mindenszentek alkalmával azért ők is kitesznek magukért. Elsősorban az ősz hangulatát megidéző kollekciókkal rukkolnak elő, mint műanyag termések, gyümölcs és falevél alakú gipszformák, és rengeteg koszorú, de vannak sötétebb felhangok is: tök alakú filc és fa figurák és Halloween-es, szellemes szalvéták. Ez utóbbiakból decoupage-technikával bögrétől kezdve ékszeresdobozokon át gyertyákig rengeteg mindent díszíthetünk.

kreatív hobbi
Decoupage-hoz

Amit viszont nem értek, hogy mi ez, Thanksgiving ? Tudtommal az – még – nem gyűrűzött be ide.

miafasz
Magyarázatot várok…

 

4, Ázsia

Ennek a Fővám téren (az új iskolám közvetlen szomszédságában) található boltnak az a specialitása, hogy a Föld minden szegletéből származó élelmiszer megtalálható itt. Halloween alkalmából pók- és tökmotívumos tésztától kezdve szellemes muffinkészleten át a boszorkányos marcipánsablonokig csomó hasznos konyhai csecsebecsét beszerezhetünk.

azsia
http://www.azsiabt.hu/kereses/halloween

 

5, Szupermarketek

Ahogy egyre elfogadottabb itthon a Halloween létezése, úgy jelenik meg egyre több ilyen tematikájú termék az angolszász és germán gyökerű üzletláncok polcain. Egyelőre még nem számíthatunk akkora felhajtásra, mint az angol Tesco-kban (hmmm, akciós B-horrorok <3 ), de azért lesz okunk be-benézni.

Ugyan még nem nagyon lehet megtalálni ezeket a holmikat a katalógusokban, de az előző évekből a Lidl tök, koponya és koporsó alakú sütőformáira, a Tesco koponyás hógömbjére vagy vérmotívumos nyakpántjára gondolva nagyjából be lehet lőni, hogy mire számíthatunk majd.

10728864_1004244066267652_378370774_n
Tavalyelőtti zsákmány Lidlből

 

+1, Turkálók

A használtruha-üzletek tekintetében soha semmit nem lehet biztosra mondani, de egy dolog elég általános: aki ott eladó, az nem pont a legélesebb kés a fiókban.

Halloween és Farsang idején gyakori, hogy az egyébként jó minőségű és márkás, például Living Dead Souls, Spiral Direct, Hell Bunny, de néha még a Queen of Darkness ruhákat is jelmeznek nézik, és a jelmezeknek megfelelő, alacsony kilós áron adják.

Így jutottam hozzá többek között ehhez a remek Living Dead Souls rucihoz ezerötszáz forint alatt.

14470398_1537198982972155_1822506081853256056_n
Sexyback

 

Stay spooky

Megint a Nap Bloggere voltam

Megint a Nap Bloggere voltam

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében megint fut a Nap Bloggere játék, aminek keretei közt a többi blogger jelentős mennyiségű (bár helyenként indokolatlan) kérdésekkel bombáz, én meg remeteségbe vonulok, hogy legyen időm mindre kimerítően válaszolni.

(Egyszer már részt vettem egy ilyen játékban, de az abból született posztot nem hoztam át az új oldalra, mert nem gondoltam elég aktuálisnak.)

Mi volt a legkellemesebb, és a legkellemetlenebb dolog, ami a bloggal kapcsolatban ért?
Mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb dolog, ami a bloggal kapcsolatban ért?
Mi a legnagyobb öröm, ami a blogolás kapcsán ért?
Mi a legnagyobb öröm, ami a blogolás kapcsán?

A legkellemesebb dolog az volt, amikor az Országos Gothic Találkozó szervezőgárdája felkért, hogy csatlakozzak. Ezt persze nem kizárólag a blognak köszönhetem, hiszen addigra egy vidéki találkozó lebonyolításában már segédkeztem, de kizártnak tartom, hogy ezt a blog nélkül önmagában akkora teljesítménynek látták volna. Ez benne a legnagyobb öröm, hogy olyan emberekkel, helyekkel, eseményekkel, fogalmakkal, gondolatokkal, lehetőségekkel találkozo, amivel amúgy nem lene esélyem.

A legkellemetlenebb az az élmény volt, amikor lefordítottam egy angol nyelvű mémet (ezt itt lent), ami akkorát futott Facebookon, hogy tízezer fölötti megtekintést, száznál több reakciót és nyolcvankörüli megosztást kapott. Miközben egy cikk, amin hetekig dolgozom, ritkán megy ezer Facebook-megtekintés és száz megnyitás fölé, a legolvasottabb cikkem is kb 400 oldalletöltésen áll. Nagyon komolyan elgondolkoztam rajta, hogy mi értelme van ennyit vesződni mindezzel, ha lám, a népnek filozoraptor kell.13103458_998754406875407_751063903295249457_n

Melyik a kedvenc ruhád, amit valaha készítettél, és melyik volt a legnagyobb kihívás?
Melyik a kedvenc ruhád, amit valaha készítettél, és melyik volt a legnagyobb kihívás?

A kedvencem a Könnyű nyári köntös, mert elképesztően egyszerű elkészíteni, mégis látványos nyári darab, ami a nyáriassága ellenére is hozza a titokzatos és sötét atmoszférát.

goth nyári köntös
Fotós: Somelán Dávid Somi

A legnagyobb kihívás egy abroncs elkészítése volt, és ez pont akkora merészség, mint amilyennek hanzik. Egy abroncshoz ugyanis nem csak varrni kell, hanem masszív drótspirált kell(ene) a szövetbe implementálni, amit így megpróbáltam valahogy összehozni, de az eredmény inkább siralmas lett, mint hordható.

3

Az ilyen kérdéseknél általában arra várnak az emebrek, hogy reggelire megeszek egy csecsemőt, napközben egy temetkezési vállalkozónál dolgozom, este pedig orgiát tartok és megiszom a partner vérét. Pedig nem.

Fél hétkor felkelek, letusolok, megetetem a jószágokat (ami jelenleg két macskát és egy kutyát takar, de ez változó), iszok egy kávét. Nem sokat agyalok azon, hogy mit vegyek fel, mert nálam nem igazán fordulhat elő, hogy két szín üti egymást. Mérgelődök egy sort, amikor meglátom, hogy anya csomagolt nekem ebédet, mert hát én már felnőtt vagyok, és nincs rá szükség, de azért elteszem, és titokban nagyon hálás vagyok érte. Futok a buszra, mert a megállóba menet láttam a közelben egy Eevee-t, ezért kerülővel mentem, és majdnem lekéstem.

Egy alumíniumipari multinál dolgozom irodában (a felvételnél előny ha metált hallgatsz XD), a boxomban van egy koponyás bögre, rajzok démonoról, felhívás véradásra, ilyesmi. A munkám nem különösebben megterhelő, sőt kifejezetten laza, de érdekes. Itt akár szünetek alatt, vagy a két feladat közötti üresjáratban tudok írni, blogot, magazint vagy mást (ezt a mást hamarosan kifejtem egy másik posztban). Ilyenkor napközben elégítem ki a gyűjtögetőszenvedélyem; szeretek vásárolni, de mivel a munkaidő kilenctől ötig tart, a fehérvári boltok meg jellemzően tíztől hatig vannak nyitva, nemsok alkalmam van fizikailag vásárolgatni. Szóval ha esedékes, a rendeléseimet is melóban intézem el, és ide is kérem a csomagot (a következő például egy Spiral Direct csomag lesz).

Hat után vagy barátokkal találkozom (sokan vendéglátósok, és elég hektikusan érnek rá), vagy hetente legalább egyszer “sportolni”: ez nálam azt jelenti, hogy az ipartelepről besétálok a város közepén álló gyógyvízhez, ami kb tíz kilométer. Soha nem voltam az a sportos alkat 😀 Vagy úgy általában ilyenkor van időm mindenféle kalandra, például felderíteni a környék elhagyott laktanyáit, romos kastélyait, rémmeséket meséltetni a falu öregjeivel, megkóstolni a tökmagos fagyit vagy a megye legnagyobb hamburgerét (5 kg), elmerengeni, hogy miért van egy benzinkút a semmi közepén, távol az úttól(!), ilyenek. Ha hidegebbre fordul az idő, kevesebbet fogok kalandozni, és többet varrni vagy olvasni.

Este megetetem a jószágokat és magamat, aztán filmezek; vagy a Cinegore-os cikkekhez nézek valami horrort, vagy dokumentumfilmeket sorozatgyilkosokról és halálos vírusokról. Bírkózok egy kicsit a telefonommal, ugyanis még mindig rejtély, hogy ezt a modellt hogy lehet rávenni bizonyos alapfeladatokra, és iszok egy teát. Vagy bort, ha nehéz volt a nap.

Ez csak egy hétköznap, a hétvégék sokkal mozgalmasabbak.

A Csillagok Háborújában melyik oldalt támogatnád?
A Csillagok Háborújában melyik oldalt támogatnád?

A szürke erőhasználókat (ez egy legit szakkifejezés a SW irodalmi kánonjában), akik nem Jedik, általában azért nem, mert kidobták őket vagy kiléptek, de nem is Sithek, mert nem olyan végletes a gondolkodásuk (eleve a jó-rossz, Jedi-Sith, fény-sötét felosztás végletes gondolkodásra vall, de mindegy). Szimpatikus lenne a sithekben, hogy érvényesítik a saját érdekeiket, de a kánon alapján a legtöbben nem egy konkrét céllal vagy küldetéssel állnak át a sithekhez (ahogy Dooku), hanem mert senki nem érti meg őket – ez pedigazt eredményezi, hogy a hatékony kormányzás helyett kiskamasz módjára szétrombolnak mindent. A Jediknek valahol szimpatikus lenne az eszmerendszere, ha nem lenne a központi eleme a status quo védelmezése, ahogy azt sokszor el is mondják (“A béke őrei vagyunk”). Számomra érthetetlen például, hogy ha elvileg a Köztársaságban tiltott a rabszolgaság minden formája, hogy hagyhatják, hogy a twi’lekeket a saját uralkodóik adják el szexrabszolgának (oké, hivatalosan táncosnak, de nekem senki nem magyarázza meg, hogy nem történik semmi), még a fővárosbolygón, az orruk előtt is! A twi’lek társadalmi berendezkedésben egy nőstény twi’leknek az egyetlen kiútja a sok kis twi’leket szülő háziasszonyszerep elől a tánc, amit a bolygó kormánya rengeteg pénzzel támogat is, mert szerintük a prostitúcióval terjed a kultúrájuk is. Ráadásul a twi’lekek a lekkuikban található ideggócok miatt fokozottan erőérzékenyek, azaz elvileg sokkal több köztük a Jedialapanyag – mégis hány twi’leket látsz a Jedi-tanácsban? Pontosan, egyet sem!

Twi'lek
Twi’lekek az eredeti trilógiából… neccben és bondage-ban

A szürke erőhasználókra az jellemző, hogy érettebbek annál, minthogy jó és rossz dualitásra osztanák a világot, a saját szűkebb közösségüket a képességeikhez mérten a lehető leginkább segítik, többnyire a moralitás határain belül maradva, de nem félnek átlépni ezeket a határokat, ha tényleg muszáj.

A gothról általában
A gothról általában

A kérdéseid első részét Trish egy régebbi írása klasszul megválaszolja, de gyorsan én is végigrohanok rajtuk. A goth szubkultúra alapvetően a hetvenes évek végi/nyolcvanas évek eleji punkból alakult ki, és a társadalom változásaira folyamatosan és roppant érzékenyen reagálva vált azzá, amit ma gothnak ismerünk. Az öltözködés elsősorban a punkból, az újromantikából és a glamből ered, de a több száz éves korstílusoktól kezdve a futurisztikusabb elemeken át a fantasyig sok minden belekeveredhet. Meghatározó színek a feketén kívül a természetellenes színek, például a zöld/kék/lila haj és/vagy rúzs; a sötét színek mint a sötétlila, mélymályva, bordó; a fekete kontrasztjaként néha élénk  színek, mint a méregzölt, vérvörös, királykék, de csak kis mennyiségben.

A DM-bulik, amennyiben a DM a Depeche Mode-ot takarja, jó kiindulópont lehet .

Az első konkrét találkozásom tizenkét éves koromban történt, amikor is az új padtársam hasonló stílusban tolta, a nővére pedig a fehérvári goth színtér prominens alakja volt. Azért áll hozzám közel ez a szubkultúra, mert szabad; mert azoknak az érzelmeknek is segít formát adni, amik a mainstream kultúra szerint szégyellni- és elnyomnivalók; mert abban is képes meglátni a szépséget, amiben sokan nem. Ezek miatt biztonságot, magabiztosságot ad, mert én szabhatom meg, adott esetben át a saját határaimat, nem a divat (ami alatt nem csak öltözködési, hanem gondolkodásbeli divatot is értek). Nem kell azon aggódnom, megfelelek-e a társadalomnak, mert mi egy bizonyos szempontból azon kívül létezünk.

/Ahha… de azért eljársz az irodába dolgozni minden reggel, Miss Imsospecial…/

Ha egy abszolút laikust szeretnél a megnyerni olvasónak, hogyan ajánlanád neki a blogot?
Ha egy abszolút laikust szeretnél a megnyerni olvasónak, hogyan ajánlanád neki a blogot?

Láttam már jólfésült, jólöltözött üzletembert, ahogy munka után bakancsra cserélte a lakkcipőt, és elmentünk a rockfesztiválra. Láttam már szürke könyvelőt kibomlott hajjal Pokolgépre tombolni. Láttam már családanyát kipirultan falni a Gyilkos asszonyok dokumentumsoroza komplett évadait. Láttam már kisgyermeket, aki érdeklődve tanulmányoz egy oszlásnak indult galambtetemet. Láttam már szülőt, aki vért izzadt, mire kitalálta, hogy adagolja be a fiának, hogy Gyuri, az aranyhörcsög nincs többé. Láttam a legkeményebb srácot sírni a nagymamája temetésén. Láttam, ahogy az osztály legcsendesebb lánya vámpírokról fantáziál.

Mindenki lelassít az autóbalesetek mellett, és azt reméli, láthat egy kis vért.

A sötétség az életünk és a személyiségünk része. Sokkal egészségesebb megélni, akár egy jó adag humorral fűszerezve, mint elnyomni, és úgy tenni, mintha nem lenne.

Éppen ezért tudta Elvira a képernyő elé szögezni a nyolcvanas évek amerikáját.

elvira-mistress-of-the-dark
Ezért, meg két másik okból.
Mi a legnagyobb kíváncságod?
Mi a legnagyobb kíváncságod?

Nőjön fel az Országos Gothic Találkozó a lipcsei Wave-Gotik Treffenhez látogatottságban és színvonalban egyaránt.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Pár tonna nyomtatópapírt, kb ezer csomag színes és grafitceruzát, csajkát, kanálgépet és svájcibicskát.

Az utóbbi három leginkább a kajaszerzés miatt kéne; bár ez a sziget jellegétől függ, szerintem remekül eléldegélnék gyümölcsökön. Nem vagyok ugyan kifejezettem vega, de – valószínűleg a lusta irodai életmódom miatt – ritkán kívánom a húst. A papír és a ceruzák azért kllene, mert ha végre nem vennének körbe emberek, és nem lennének szociális kötelezettségeim, végre annyit írhatnék és rajzolhatnék, amennyit csak akarok.

Ha már eléggé kipihentem magam, egy idő után biztosan kitalálnám, melyik gazból lehet vásznat fonni, melyik csigával lehet feketére színezni a textilt, és melyik kaktusz tüskéjéből lehet varrótűt készíteni.

Én lennék a sziget boszorkánya, akinek az őslakosok (akikről néhány évad után úgyis kiderül, hogy végig a sziget másik oldalán laktak) gyümölcsáldozatot mutatnak be minden újholdkor.

9

1, Erre válaszoltam pár kérdéssel följebb, de hadd vessem közbe, hogy nem gondolnám, hogy kevésbé találja meg a fiatalokat. Ellenkultúrák mindig is voltak, és mindig is lesznek, és mindig szép mennyiségű fiatalt fognak vonzani. Szigeten már nincsenek, de voltak Fekete Zajon és Gothicán, vannak Rockmaratonon. A zene sem halt meg, épp ellenkezőleg, egyre újabb és újabb goth bandák bukkannak fel, csak hogy a magyarok közül szemezgessek: De Facto, Dharma, Virrasztók, Black Nail Cabaret, Volkova Sisters, Hold, Nevergreen, Variola.Az Index előző könnyűzenei dalversenyét egy goth(ba hajló) zenekar, a Dope Calypso nyerte. Én nem aggódom.

2, A bandát nem, de az azonos nevű színésznőnek láttam pár filmjét, például az Astro-zombies-t, ha jól emlékszem.

3, Ez egy hasonló közkeletű félreértés, mint hogy a gothok sátánisták, és a gyökere is hasonló. A sátánistás tévhit onnan ered, hogy a kinézetben gyakran jelennek meg okkult szimbólumok – a BDSM-mel való összekapcsolásnak is az a (téves) logikája, hogy a goth outfitekben gyakran vannak bondage, latex vagy lakk darabok. Nem mondhatom, hogy biztosan nincs átfedés a két csoport között, mint ahogy a nagy számok törvénye alapján biztosan vannak sátánista gothok is, de nem ez a jellemző.

Milyen guilty pleasures listád van?
Milyen guilty pleasures listád van?

Nincs ilyen, mert semmitől nincs bűntudatom 😀 Vannak olyasmik, amiket nem nézne ki belőlem az átlag szemlélő, például hogy szeretem a rappet és a népzenét is, hogy szeretek rock’n’rollt táncolni, hogy megőrülök a vicces irodaszerekért (épp a napokban kaptam egy színes fogaskerekekkel működő tűzőgépet, de nagy álmom egy íróasztalról indítható nerfrakéta), hogy szeretem a Galaxis útikalauzhoz vagy Italo Calvino-hoz foghatóan randombeteg regényeket, hogy néha úgy teszek, mintha én lennék Marilyn Monroe, és a Happy Birthday Mr. President-et éneklem a zuhany alatt – de ezek csak akkor lennének “guilty”-k, ha fenn akarnék tartani egy imidzset, amibe ezek nem férnek bele. De nem így van, szóval csak simán pleasure-ök.

Mi az, amitől a legjobban félsz?
Mi az, amitől a legjobban félsz?

Érdekes módon a félelmeim az evéshez kapcsolódnak (ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy nem kellett volna tizenkét évesen éjjel Bárányok hallgatnak-ot néznem). Irreálisan félek attól, hogy megesznek, akár emberek, akár szörnyek vagy állatok. A másik az, hogy véletlenül én eszek emberhúst; a gyrosba darált hímtagról szóló városi legendák óta nem merek street foodot enni.

Nem olyan régen volt egyébként egy rémálmom, amit nem tudtam hova tenni, és utána napokig hozzám sem lehetett szólni, annyira felzaklatott. Álmomban megöltem és szakszerűen kicsontoztam egy embert, a filét nagyjából félkilós darabokra vágtam, és levákumfóliáztam. Egy dobozban haza akartam vinni nagyjából harminc kiló húst, amikor éjjel az utcán megtámadott egy csapat menyét, és elevenen felfaltak.

Szóval… hát, remélem senki nem olyan kitartó, hogy idáig eljutott. Aki mégis, az valószínűleg nem sűrűn tér majd vissza az oldalra.

Ide beszúrok egy zenét, hogy az, aki csak végigpörgeti a bejegyzést, ne is gyanítsa, hogy itt valami furcsa folyik.

12

1, Sötétlilát és a bordót.

2, Szerintem értelmetlen jó és rossz kategóriákba sorolni még a gondolatainkat is. A “rossz” gondolatok, a “negatív” érzelmek is a részeink, muszáj megélnünk őket. Ha elnyomjuk őket, akkor betokosodnak, begennyesednek, és sokkal nagyobb problémát okoznak később. Vagy tartózkodva a metaforáktól, ha a pozitív gondolkodás jegyében elképzelni sem vagy hajlandó, hogy valami rossz történhet, akkor nem leszel felkészülve, ha mégis valami rossz történik.

3, Az életfilozófia alatt nem pontosan értem, mire gondolsz, de egy nagy vezérlő elv az életemben (a számtalan közül) az, hogy ha te mindent megteszel, ami erődből telik, akkor (de csak akkor!) bukás esetén jogosan hibáztathatod a körülményeket.

4, Sok mindent gondolok a halálról, de a legmegrendítőbb ezek közül a következő: a kérdésedből az jön le, hogy a társadalmunkban már az is devianciának számít, ha bármilyen gondolatunk van a halálról. Ez pedig elég egészségtelen hozzáállás, tekintve hogy egy olyan eseményről van szó, amit előbb vagy utóbb mindenki megtapasztal.

13

Nem vagyok Depis, Tankcsapdás vagyok.

Nem, amúgy még nem fordult elő.

14

Tulajdonképpen nem igazán kell ilyesmivel szembenéznem, mióta kikerültem a gimnáziumból, egyszer sem találkoztam ilyesmivel (de, egyszer, itt a blogos csoportban, de ez legyen a legtöbb). A felnőtteket, például a munkatársaimat gúzsba kötik a társadalmi elvárások, és nem mondhatják a szemembe, hogy milyennek tartanak, és nem is vonulhatnak látványosan félre; így viszont muszáj velem időt tölteniük, például ha együtt dolgozunk, és elég hamar belátják, hogy valójában életvidámabb vagyok, mint ők.

Székesfehérvár ebből a szempontból csodálatos; viszonylag nagy hagyománya van itt mindenféle rock és alternatív stílusnak, itt van a Fezen rockfesztivál, a Hang-Szín-Tér művészeti iskola, ahol rockzenét oktatnak, stb. Itt nem vagyok furcsa. Ahogy már meséltem, előfordult nem egyszer, hogy munka után az egyébként jólfésült, öltönyös munkatársaim átvedlettek bőrbe, és együtt mentünk a fesztiválra.

Nem próbálom meg senkinek átadni az életérzést, nem vagyok térítő. Ha érdeklődésből kérdez, akkor belemegyek bármilyen beszélgetésbe, ha viszont piszkálódásból… nos, akkor jönnek az olyan válaszok, amiken én roppant jól elszórakozom, más nem igazán. Ilyen “Kinek a temetése lesz? – Még nem döntöttem el”-félék (és valószínűleg ezekkel a “viccekkel” tartjuk életben a sztereotípiákat).

Mi történt veled azóta, hogy blogot indítottál?
Mi történt veled azóta, hogy blogot indítottál?

Hát, tényleg csak címszavakban: lediplomáztam, részt vettem az OGT szervezésében, vállalkozást indítottam, elkezdtem japánul tanulni, elkezdtem a második BA-t, szereztem egy nem rossz munkát, és saját albérletben élek.

Nem érzed úgy, hogy meg kell felelned egy "képnek", amikor (már/épp) nem akarsz?
Nem érzed úgy, hogy meg kell felelned egy “képnek”, amikor (már/épp) nem akarsz?

Egy esetet tudok felidézni; a tovább-továbbtanulás kapcsán történt, hogy amikor megkaptam az e-mailt az egyetemi beiratkozásról, sírógörcsöt kaptam, és csak azt tudtam, hogy nem akarok visszamenni az egyetemre. Minek nekem két diploma, de komolyan? Megéri az a sok szopás a párezer forinttal több fizetésért?
Átbőgtem pár délutánt, aztán elmentem a középiskolai osztálytalálkozóra, ahol szembesültem vele, hogy rajtam kívül mindenkinek két diplomája van, a volt padtársam már doktor (24-5 évesek vagyunk, megjegyzem), és úgy éreztem, legjobb meggyőződésem ellenére sem utasíthatom vissza az egyetemet, hiszen mindenki egyetemre jár, csak én nemMindenki vitte valamire, csak én nem, nem hozhatok szégyent az elitgimnáziumra, nem hozhatok szégyent anyámra, de még nem késő, most még van időm, család mellett úgysem tudok tanulni, karriert nem építhetsz harmincévesen, most kell elkezdeni, vagykülönben…

Nem akartam elvetni, hogy egyszer belevágok, a kereskedelem egyébként is érdekel, de pihenni akartam, talán csak fél évet… De a peer preassure-nek nevezett jelenség hatására, amikor hazaértem a találkozóról, beiratkoztam, és felvettem az óráimat – meg a diákhitelt. Még nem tudom, jól döntöttem-e.

(De úgy érzem, még mindig a szerencsésebbek közé tartozom azzal, hogy a peer preassure egyetemre járásra vesz rá, nem pedig drogozásra, ivásra, plasztikáztatásra vagy valami egyéb, ön- és közveszélyes dologra.)

5 dolog, amit tényleg vigyél magaddal egy fesztiválra

5 dolog, amit tényleg vigyél magaddal egy fesztiválra

Azt hiszem, ennek a posztnak a keletkezési körülményeit meg kell magyaráznom. Egyrészt, pontosan tudom, hogy eléggé elkéstem vele, a Rockmaraton múlt hét vasárnap ért véget, a Volt fesztivál meg már rég volt (hahaha), de pont ezért tudok részben a saját, részben mások tapasztalataiból meríteni.
Másrészt, vannak még előttünk is szép napok: a FeZen fesztivál augusztus 3. és 6. között lesz (és valamiért sajnos üti az Ozora fesztivált, amiről természetesen fogalmam sincs micsoda, nem vagyok olyan lány…), és lesz egy Sziget, ahol is fellép egy kedves barátnőm (de ti úgysem lesztek ott, mert Országos Gothic Találkozón lesztek, úgyis tudom), szóval lesz alkalmunk kipróbálni ezt a menetfelszerelést. –
Harmadrészt pedig, többször előfordultam már a Művészetek Völgye és hasonló rendezvények dagonyájában, töltöttem már heteket sátorban egy-egy koncert kedvéért, de valahogy a saját városomban megrendezett FeZenre eddig egy-egy napnál többre nem sikerült kijutnom. Mondhatni FeZenszűz vagyok :O De ezen most változtatunk; ez a lista tulajdonképpen egy emlékeztető magamnak, hogy mi az, ami valóban kell a FeZen fesztiválhoz, mégsem gondolnál rá azonnal (és felejtsétek el a cafeblog tanácsait a fancy ruhákról, körömlakkokról, pisikehelyről és és egyéb hívságokról, itt csak az lesz, amire TÉNYLEG szükség van)!

 

0. Ruhák

Erre csak jelképesen térek ki, főleg mert ruha nélkül kicsit feltűnő lennél. Viszont ne az legyen a fő szempont, hogy mi néz ki jól a fogason, vagy éppen mi a menő. Persze egy fesztivál mindig jó alkalom arra, hogy végre olyan feltűnő dolgokat viseljünk, amit máskor nem lehet, de tekintve a körülményeket, a koszt és az egész kellemesen kaotikus hangulatot, talán nem szerencsés abroncsos viktoriánus szoknyában, Restyle fűzőben, Demonia fényeslépőben tombolni az esti koncerten (kivéve, ha Apocalyptica, mert akkor nyugodtan). Nap közben persze abban parádézol, ami jól esik, de a forma mindig kövesse a funkciót – ami esetünkben azt jelenti, hogy pogó- és sörbiztos játszósruhára (is) szükség lesz.

Tehát NE VEGYÉL FEL

  • rojtospólót, vagy bármilyen ruhadarabot, amiről függők/fityegők/izék/bigyók lógnak, mert ha az beakad valahová, akkor a fast fashion minőségét ismerve toppless tolhatod végig a Children of Bodom-ot;
  • szűk ruhát, mert baromi nehéz lesz éjjel, izzadtan, részegen, egy szűk sátorban lehámozni magadról;
  • nehéz anyagból készült ruhát, mert nem lesz kellemes plusz öt-hat kilóval a válladon végigugrálni a Skindredet;
  • kényes anyagból készült ruhákat, érthető okokból;
  • bármit, amit sajnálnál, ha kimoshatatlan sör-, hányás-, vér-, verejték. vagy ektoplazmafolt keletkezne rajta;
  • tüdőshortot atlétával, mert ha kidőlsz, a haverjaid sosem találnak meg a harminckét ugyanolyan tüdősortos-atlétás hipszter teteme között.

(Vicces sztori: Annie-ről egyszer koncert közben szakadt le egy fast fashion rettenet, szerencsére egy segítőkész punk adott pár biztostűt, hogy legalább a koncert végéig kitartson a varrás. Annie ez után az incidens után kezdett saját ruhákat varrni, mert azokkal ilyen nem történhet meg.)

 

bakancslista
Van miből válogatni

1, Bakancs.

Akár több is. Nem, mintha nem szeretném egyszer megnézni, hogy valaki lenyom egy Fintroll koncertet szandálban vagy magassarkúban, de nem vallhatom be nyilvánosan, hogy ilyen gonosz kárörvendő népség vagyok, szóval hagyjuk is ezt a gondolatmenetet.

Lökdösődni, tolongani fognak a küzdőtéren, a büfénél, a vécé előtt, mindenhol máshol pedig jó esetben por, rossz esetben sár lesz. Ez nem az operabál, nem kell lenyűgöznöd senkit – ép lábakkal hazaérkezni azonban annál fontosabb (itt most jóindulatúlag nem sütünk egy egy Megadeth-es poént sem). A forma kövesse a funkciót: elsősorban legyen kényelmes, másodsorban legyen erős (nem H&M-es szutyok, amibe belerúgsz kettőt, és leesik a talpa), harmadszor lélegezzen (egy műbőr vagy latex bakiba hajlamos beledinsztelődni az ember lába, egy igazi bőrbe kevésbé), és csak ezek után jöhet számításba a kinézete.

(Ha már dinsztelődés, A Fesztivál Legfontosabb Szabálya: a bakancs nem jön be a sátorba.)

 

napelemes töltő fesztivál
Napelemes töltő, háromféle kimenettel

2, Napelemes telefontöltő

Vagy azt hitted, lesz hely a fesztivál töltőállomásán? Vagy a közeli meki tárt karokkal fogad majd, ha a fesztivál harmadik napján, aznaposan, koncertverten betámolyogsz egy McÁram menüért?

Nem olyan drága egy ilyen kütyü egyébként, 7-8 kilóért már rendelhető például innen, és elég megbízhatóak tudnak lenni. Először 2011-ben láttam napelemes töltőt a Művészetek Völgye fesztiválon, akkor egy Almához használta a gazdája, és szinten tartásra is alig volt elég, inkább csak utolsó utáni lehetőségként, fesztivál végi vészhíváshoz tartogatta. A világ azonban forgott tovább,a technika fejlődött, és mint tudjuk, a gépek kapacitása évente megkétszereződik. Manapság már néhány óra alatt feltölti magát egy ilyen izé, és utána powerbankként funkcionálva lehel életet a gépeinkbe. Az enyém egy középkategóriás darab, körülbelül 4-5 napon töltött óra után kezdhetjük töltésre használni, de ennyit amúgy is kókadoznánk felkelés után. Annyi csak a hátránya, hogy órákig folyamatosan napon kell lennie, és ez alatt végig szemmel kell tartani, mert kapós darab – olyan helyet találni pedig, ahol jómagam hideg sörrel a kézben dúdolgathatom a Nouvelle Vague számait az árnyékban, a napelem pedig közben napon lehet, nem egyszerű.

 

3, Kamutelefon

Ha már a kütyüknél tartunk, ezt a trükköt egy kedves barátnőmtől tanultam, akinek az értékeit a beszámolói alapján megmentette párszor. A rendes, használható telefonját egy lehetetlen helyre rejti a koncert idejére (nem, nem visszük magunkkal a tömegbe… duh), egy nyilvánvaló helyen pedig, például a sátor zsebében, vagy a táska telefonzsebében elhelyez egy régi, működésképtelen darabot. Így, ha valaki éppen részegen jó ötletnek tartja, hogy a Media Markt helyett a ti sátratokban szerezzen magának új telefont, boldogan elsétál majd az egy évtizede kiselejtezett 3310-essel, sötétben tilosban járva ugyanis nem a quality check lesz az első dolga.

Kamutelefonokat elhelyezni a táskában vagy a sátorban akkor sem utolsó ötlet, ha amúgy az igazi telefonod értékmegőrzőben, kocsiban van, vagy egy sárkány őrzi, ha ugyanis a kincskeresőnk hamar talál valamit, amit elvihet, nem túrja fel az egész sátrat, ami akkor is kellemetlen élmény, ha később kiderül, hogy semmi nem hiányzik.

 

impregnáló spray eredmény
A víz nem szívódik be a szövetbe, hanem megül rajta

4, Impregnáló spray

Ezt a furcsa szerzetet cipőboltokból ismerhetitek, ott ajánlgatják a vászoncipők vízhatlanná tételére. 900-1500 forintért osztogatják, ami elég korrekt ahhoz képest, hogy mit tud. Ezt a sátratok vásznának megerősítésére is lehet alkalmazni, az olcsóbb kategóriás Tesco-s sátrak ugyanis meglepően gyakran nem vízállóak. Továbbá én a ruháimra is szoktam fújni belőle, amik így ha olyan igazi augusztus 20-i égszakadást nem is bírnak ki, kisebb nagyobb záporokban még vízállóak tudnak maradni. Nagyon jól jön akkor, amikor nem szeretnél esőkabátban pogózni Leanderre.

 

lasercorner
Az osztagunk (A kép a Laser Corner nevű helyen készült lézerharc után lestrapáltan. Látogassátok meg őket, elképesztő élmény! www.lasercorner.hu )

5, Megbízható barátok

A fiatalokat, főleg a fiatal lányokat mindig emberrablással és nemi erőszakkal ijesztgetik, amik időnként kétségtelenül valóban előfordulnakbalatonsound, mégsem mondanám, hogy ez jellemző a fesztiválokra általában – de megbízható emberek közelsége sokkal gyakoribb esetekben is életet menthet. Például ha elvétetted, mi a pont elégnek számító mennyiség vodkából, ha rosszul leszel a melegtől vagy a fesztiválkajától, ha nem adtad be magadnak az inzulint, ha elestél és megsérültél. Boltot vadászni is sokkal jobb együtt; minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy van valakinél működőképes telefon/elemlámpa/napelemes töltő/cigi/tampon, vagy bármi, amit az ember ügyesen otthon hagyott vagy elvesztett útközben.

Természetesen nem azért kell figyelni egymásra, mert ellenkező esetben megérdemelnéd, ha bármi bajod esne, hanem mert ha egy társaság együtt indul fesztiválra, akkor felelősséggel tartoznak egymásért. Ha együtt indulunk The 69 eyes-ra, akkor együtt is jövünk ki a tömegből; ha valaki elmegy mosdóba, valaki más elkíséri; legalább nagy vonalakban mindig sejtjük, hol vannak a többiek, és hol van a találkozási pont, ahova vissza kell jutni, ha valamelyikünk elkeveredik.

Mert bajtársat nem hagyunk hátra!

(Meg egyébként is, a fesztiválozásnak nem a közösségi élmény a lényege?)