Browsed by
Szerző: Annie

Vasárnapi dalok

Vasárnapi dalok

Ha van olyan időpont, ami szinte mindenkinek a melankóliát jelenti, az a vasárnap délután. Nem véletlenül ihlette ez az időszak a leggyönyörűbb és legosmertebb magyar dalt, ami méltán híres az egész világon.

Íme egy dal tíz verziója, hogy lássátok, szerte a világban hányan hányféleképpen érzik ugyanazt, mint most én.

1, Az eredeti

Jávor László, bűnügyi újságíró dalszövegét Seress Rezső zenésítette meg a gazdasági világválság idején.

“Pestet is elérte a munkanélküliség, diplomások seperték az utcákat, mivel nem tudtak végzettségükhöz méltó állást találni.”

Így maradj optimista…



2, A világsiker

A dalt több mint száz nyelvre fordították le, többen ismerik, mint Puskás öcsit, vagy Lugosi Bélát. Világszerte az öngyilkosok himuszának tartják, a megjelenésétől kezdve több bizonyítható eset van, ahol az elhunyt vagy ezt a dalt hallgatta halála előtt, vagy a dal szövegével a zsebében vetett véget életének.

Egyik leghíresebb verziója Billie Holiday énekesnőtől származik.

Országimázs level 9000

3, A világháború

Seress Rezső a származása miatt viszonylag korán kapta meg a behívóját. Szerencséjére egy német tiszt, aki rajongott a műveiért felismerte őt, ruhát és papírokat adott neki és bújtatta. Egyetlen cigarettatárcát hagyott maga után emlékbe, amin a “H. W.” monogram látható.

A háború évei alatt Seress átdolgozta a dalt, a szöveget saját versével helyettesítve.

(…)

Semmi beszólás vagy ilyesmi?

Nem. Most éppen meg vagyok hatva, hagyj békén.


4, A David J rajongói blog szekció

Egyszer már írtam, hogy néha az az érzésem, mintha ezt a dalt minden rendes dark-alternative zenész feldolgozta volna. És hát ki lehetne “rendesebb” dark-alternative zenész, mint David J Haskins, a Bauhaus alapító tagja?

Igen, tudjuk, szeretjük, imádjuk, már mondtad. El sem hiszitek, Annie mennyit képes beszélni erről a fazonról. Pedig még csak nem is valami vonzó.



5, A depresszív

Ha már itt tartunk, tényleg annyian dolgozták fel ezt a dalt, hogy alig győzöm válogatni. Itt van például Emilie Autumn verziója (akit nem nekem kell bemutatnom), aki hozza a tőle megszokott atmoszférát, amibe a Szomorú vasárnap hibátlanul illeszkedik.

6, A világ másik felén

Szeretem a japán nyelvet, és a kultúrát is – a rajzfilmek és a zenék kivételével. Nem mondom, hogy ettől meg fogom szeretni a j-rockot, de határozottan sajátos feldolgozásról van szó, és tulajdonképpen nem is olyan rossz.

Az meg kifejezetten sikerélmény, hogy megértettem, mit jelent a 暗い日曜日.

(Azt, hogy ‘sötét vasárnap’. Mindkét szó elsős anyag.)


7, A gótikus metál

Mert pont a gótikus metál maradna ki a földkerekség legsötétebb dalából? Hahaha!

A Tunes of Dawn egy 1999-ben alakult berlini, néha doom-ba hajló gótikus rock/metál banda. Kisebb koromban sokkal szívesebben hallgattam ilyesmit, mint ma, a gótikus metálhoz kell egy olyan lelkiállapot, ami ma nincs meg bennem. Nem tudom, ez jó-e vagy rossz.

8, Az okkult

Anton Szandor LaVey-t mindenki ismeri (legalábbis mindenki, aki számít), mint a huszadik század egyik legnagyobb okkultistája és a LaVey-i sátánizmus atyja. Azt azonban kevesen tudják, hogy zenészként is működött, a Strange Music című albumát a Reptilian Studios adta ki (ne mondjátok el a konteósoknak!!!), ezen található a Szomorú Vasárnap feldolgozása.

Nem különösebben jó dal, inkább csak érdekességként mutatom meg.

9, A hazatérés

Venetian Snares, kanadai zenész 2005-ben járt Magyarországon, ez pedig olyan traumatikus élménynek bizonyult számára, hogy kiadott egy felkavaró, sötét hangulatú, kísérleti elektronikus albumot, rajta többek között egy Öngyilkos Vasárnap című dallal.

10, A legszomorúbb vasárnap

A Leander Rising 2015. szeptember hatodikán jelentette be feloszlását, ezt a napot a rajongók azóta is Legszomorúbb Vasárnapként emlegetik, a banda egyik legnépszerűbb dala után.

“Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…”
– mondta Seress Rezső Presszer Gábornak a hatvanas évek végén.

És mert ez a világ vasárnap esténként a legocsmányabb,

igaza volt.

Henry Fuseli és a denevéren lovagló tündér

Henry Fuseli és a denevéren lovagló tündér

Henry Fuseli a romantikus festészet sötétebb tónusainak legnagyobb alakja volt a XVIII. és a XIX. század fordulóján.

Képein főleg a természetfeletti és mitológiai témák jelennek meg, a jellegzetesség a borongós ég és az elképesztő fény-árnyék kontraszt – emellett viszont gyakran játékos vagy nevetséges, ezek kombinációja pedig egészen érdekes, groteszk humoros alkotásokat szül, például a Szentivánéji álomról szóló sorozatot.

Henry Fuseli: Lidércnyomás
Henry Fuseli: Lidércnyomás

A leghíresebb képe a Lidércnyomás című, amit többször is átfestett, mert folyamatosan jobb minőségre, tökéletességre törekedett. Több, mint 800 vázlata és terve maradt fent, amik adott esetben jobbak, mint a belőlük készült festmény.

Henry Fuseli Anna_Magdalena_Schweizer
Henry Fuseli: Anna Magdalena Schweizer portréja
A tagadhatatlan művészi értékein túl, meg mert a romantika festészeténél talán csak a szecessziót és a futurizmust szeretem jobban, a következő, Ariel című festményért akartam mindenképpen megmutatni nektek a művész urat.

Denevérháton repülő angyaltündér!

Shakespeare A vihar című darabjában (ami különben az első telekinézissel foglalkozó irodalmi mű a világirodalomban) az Ariel nevű androgün tündért vagy lelket, aki Prospero mágus szolgája, gyakran denevéren lovagolva (denevéregelve) ábrázolják.

henry fuseli ariel
Henry Fuseli: Ariel
 Shakespeare: A vihar (V. felvonás, I. jelenet, részlet)

Ariel:

Fürge méh amerre jár,

kankalin harangja vár,

baglyok elől ott bújok,

bőregéren nyargalok,

hopp, előttünk száll a nyár!

Vidáman, szabadon élhetek én,

virágon, levélen talál a fény.

GothiConception – Feketehegyi Strega

GothiConception – Feketehegyi Strega

Ez a poszt eredetileg Trish GothiConception kihívására készült, a ‘Strega of the … hill/forest/etc.’ ponthoz (és azért Feketehegyi a címe, mert stílszerűen a Feketehegy nevű városrészben lakom), de úgy gondoltam, meghazudtolnám önmagam, ha csak egy sor képet raknék mi, minden szöveges tartalmat mellőzve. Szóval, ha csak a képek miatt jöttél, jó nézelődést; ha érdekel a véleményem a boszorkányságról és a hitről általában, gyere velem.

img_1470.jpg

A szüleim megkeresztelt agnosztikusok; ez azt jelenti, hogy leginkább hagyománytiszteletből meg lettek keresztelve, volt templomi esküvőjük is, és bár nem tartják fontosnak a hitet sem a mindennapokban, sem ünnepekkor, nem jelentik ki kategorikusan, hogy nem hisznek semmiben. Kiskoromban soha nem kezdeményeztek beszélgetést a hitről, nem erőltették, de nem is tiltották; megkérdezték, akarok-e hittanra járni a többi osztálytársammal együtt, de mivel a franc se akart még egy órát végigülni olyanok társaságában, akik amúgy is utálnak, nemet mondtam, és ezt elfogadták. Karácsonykor a fát még a Jézuska hozta; de azon kívül, hogy nem értettem, hogyan bír egy újszülött felemelni egy feldíszített fenyőfát, nem ez volt az ünnep fókusza, hanem hogy anya végre nem dolgozik, és van ideje Gazdálkodj okosan!-t játszani velünk (amit közgazdász lévén mindig ő nyert meg).

img_1472.jpg

A nagypapám mindig is lázadó volt; amikor először látott meg rocker szerelésben, szegecsekkel, fekete körmökkel, csak annyit mondott, hogy vigyázzak a rendőrökkel, mert őt mindig megállították, ha ilyesmi kinézettel (meg a motor első lámpája elé kötözött műanyag csontvázzal) motorozott. Ő volt az egyetlen, aki nem volt szakszervezeti tag az egész gyárban, és büszke rá, hogy soha nem járt templomban. Sokszor mondta, hogy szerinte minden rosszért azok az emberek felelősek, akik vakon hisznek, akár politikusoknak, akár a “klerikusoknak” vagy a “katkóknak”, ahogy ő nevezi a katolikus egyházat.

A dédimamám viszont meggyőződéses katolikus volt, rendszeresen járt templomba; és bár megtanított pár egyszerű imát, soha nem erőltette, hogy imádkozzunk vele vagy elkísérjük templomba. Nem agymosósan, nem manipulatívan, de azért megpróbált abba az irányba terelgetni, ami szerite helyes volt; ragaszkodott hozzá, hogy meg legyek keresztelve, több imakönyvet és feszületet kaptam tőle ajándékba, mesélt néha bibliai történeteket, de őszintén, nem láttam a különbséget közöttük és egy sima mesekönyv történetei között.

img_1468.jpg

Életemben egyszer imádkoztam a keresztény szertartásrend szerint, méghozzá a dédimamám temetésén; az volt az első és az utolsó alkalom, hogy kinyitottam az imakönyvet, amit kaptam tőle. A mai napig nagy becsben tartom, de csak azért, mert tőle kaptam, nem azért, ami benne van.

Körülbelül ekkor tanultunk először az iskolában az ókori görög mitológiáról, és első pillanattól teljesen elvarázsolt. Az emberi istenek, akik ugyan olyan bénák, féltékenyek, haragvóak, ugyan úgy örülnek vagy szomorúak, mint mi, sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a kereszténység mogorva istene, aki mindig mindenkire haragszik mert csak. Nem sokkal később sikerült eljutnunk a családommal Görögországba, ahonnan többek között egy közel húsz centis Pallasz Athéné szoborral tértem haza (eddigre már olvastam Poe-tól a Hollót, szóval tudtam, hogy a Pallasz szobornak az íróasztalon a helye). Nem gondolom, hogy a hit szó írja le pontosan, mit éreztem, de biztos voltam benne, hogy Pallasz Athéné, a tudományok, a kézműveség, és a tisztességes harc istennője vigyáz rám.

img_1476.jpg

Ekkoriban, tizenkét éves korom körül volt először felszállóágban a technopogányság. Nem tudom, vajon ez a megfelelő szakkifejezés az interneten körlevélben és igaziboszik.gportal.hu és hasonló oldalakon terjedő mágikus praktikákra és jóslásinstrukciókra, amiknek valószínűleg nagy részét (utólag visszatekintve legalábbis ez az érzésem) a Charmed sorozatból szedték, és inkább rajongóknak szánták, mint hiszékeny kamaszlányoknak, de azonnal beszippantott a dolog. A barátnőimnek és nekem egyik kedvenc hobbinkká vált “bájitalokat” kotyvasztani, amikor anya nem volt otthon; például a kertből szedett bogyókat borosüvegben rohasztottam, már homályos céllal; üvegszilánkokat, szegeket, tojáshéjjat és ecetet tettem befőttesüvegbe, amit aztán elástam, mert az jó…; főtt oregánót kevertem a testápolómba, gondolván, attól szép leszek. Ne, ne kérdezzétek, honann jöttek ezek, én sem tudom, miért gondoltam, hogy beválik. Akkor jó ötletnek tűnt.

img_1482.jpg

Tizenhárom-négy éves korom körül egy nyári tábor alkalmával használtam először Ouija-táblát, hogy kommunikáljak a szellemekkel. Mindezt persze erősen idézőjelben kell érteni (IDÉZŐjelben, érted, hahaha); a tábla ugyanis egy A4-es papírra írt ábécé volt, a planchette (az a háromszög alaú izé ami futkos a táblán) egy PET-palack kupakja, és tökéletesen nyilvánvaló (visszatekintve legalábbis),  hogy mi mozgattuk. Jól megkérdeztük a szellemet, hogy melyikünk melyik pasival fog összejönni, és tök jól szórakoztunk.

Egészen addig, amíg el nem kezdtek furcsaságok történni a táborban. Egy srác belerongyolt az üvegajtóba, egy szilánk a csuklójába fúródott, és majdnem elvérzett. Többször is tűz ütött ki a tábor különböző pontjain. A cuccaink sokszor nem ott voltak ahol hagytuk őket. Egy éjjel még a rendőrség is kijött, és elvittek egy kukkolót, aki épp a tábor kerítésén mászott át. A cukorbeteg szobatársam, akinek pumpás inzulinadagolója volt (tudjátok, az a cuki kis szerkezet, amit a hasfalba kell szúrni) olyan szerencsétlenül esett el látszólag a semmiben, hogy kiszakadt a pumpa a hasából, és annyira vérzett, hogy szintén mentőt kellett hívni. Lányok járványszerűen ájultak el, ha a faházunk közelébe jöttek; végül odáig eszkalálódott a dolog, hogy még a nevelők is megijedtek, és állítólag utánunk senkit nem helyeztek el abban a faházban, ma raktárnak használják.

Persze utólag elég könnyű belátni, hogy teljesen normális, hogy balesetek történnek, ha egy rakás éretlen kölyköt összezárnak egy hétre; hogy beriaszt a tűzjelző, ha a fél tábor titokban cigizik; hogy poénból el-elcsenik egymás cuccait a gyerekek; hogy a tömeghisztéria simán okozhat ájulásst, és ekkora méretű pánikot. (A tinik közé bemászó kukkoló azért tényleg elég rémisztő lehetőségeket vet fel, de nem a paranormális kategóriából). Akkor azonban semmi nem tudott volna meggyőzni, hogy nem szellemek csinálták a fesztivált.

(A történet megfilmesítési jogait már el is adtuk Ryan Murphy-nek, jövőre jelenik meg az American Horror Story: The Camp címmel.)

img_1483.jpg

Valamikor ezután, középiskolában keveredtem bele a Wiccába, ebbe a kifejezetten békés, és valahol a mai napig szimpatikus New Age-es újpogány vallásba, és évekig ehhez a mozgalomhoz tartozónak vallottam magam. Megnyugvást és magabiztosságot adott, hogy a világot nálam magasabb rendű erők működtetik, amikbe nem igazán van beleszólásom; hogy a jó vagy a balsorsomról istenek döntenek, nem a saját tetteim.

Itt Fehérváron volt egy ‘gyülekezetünk’ (ezt a Wicca szóhasználat ‘coven’-nek nevezi – ez a szó ismerős lehet az American Horror Story harmadik évadából), akikkel együtt Wicca szertartásrenű ‘rituálékat’ tartottunk.  Ezek sok tekintetben hasonlítottak a mainstreamebb vallások istentiszteleteire, ugyan úgy énekeltünk és verseket recitáltunk (bár ezek legtöbbjét magunk írtuk), ugyan úgy szimbolikusan ettünk és ittunk, mint a keresztény úrvacsora-szertartásban (csak bor helyett gyümölcslevet, mert egyrészt tizennyolc alatt voltunk, másrészt voltak köztünk absztinensek), ugyan úgy a lelki béke és a megnyugvás megtalálása volt a cél (csak mi ezt egy kőépület helyett erdőkben vagy parkokban kerestük).

Ebben a korszakban kezdtem gyűjteni a kristályokat, ezeket láthatjátok kellékként a fotósorozatban. A nyakláncomban szelenit, kianit, hegyikristály és azurit van, a kristálygömböm pedig szelenitből készült. A pálca ott fent valaha egy szertartásos eszköz volt, szintén hegyikristály és kb még fél tucat kő van beledolgozva egy fűzfa vázba, amiknek már nem emlékszem a nevére.

img_1486.jpg

Aztán találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel 2012 nyarán, akivel nagyon sokat beszélgettünk spirituális dolgokról. Például halhatatlan lelkekről, amik a Földre menekültek egy másik, gonosz transzdimenzionális faj elől, és most emberekben reinkarnálódnak újra meg újra. (Fel a kezekkel, akinek már most ismerős! Lovecraft-rajongók előnyben.) E között a két fajta lelkek között azóta is örök harc dúl. (Fel a kezekkel, akinek ismerős – Battlestar Galactica-rajongók előnyben.) Az ismerősöm szerint benne is élt egy ilyen lélek, sőt, még bennem is, és ezeket a lelkeket gyakorlással fel lehet ébreszteni. (Fel a kezekkel, akiknek ismerős – szcientológusok előnyben…).

Nem fogtam gyanút, még akkor sem, amikor az ismerősöm ‘rájött’, hogy bennem egy gonosz lélek lakik, amitől csak akkor szabadulhatok meg, ha csókolózom a menyasszonyával. Tövig beszoptam az egész mesét, pedig visszatekintve nyilvánvaló (visszatekintve mindig minden nyilvánvaló), hogy a szcientológia, némi Lovecraft-mitológia, egy csipetnyi new age-maszlag és egy nagy adag ‘különleges hópehely’ szindróma volt az egész, amivel irányíthatott másokat, és különlegesnek érezhette magát. (És ezzel tulajdonképpen még szerencsém volt, amiért “csak” a szórakoztatására ment ki az egész, nem pedig a pénzemre és az életemre pályázott, mint az igazi szcientológusok.)

(A mitológia persze ennél klasszisokkal bonyolultabb és meglepően aprólékosan kidolgozott volt, és az ismerősöm azt hozta fel mentségnek, hogy igazából könyvet akart írni, ahhoz találta ki, és én vagyok a hülye, amiért komolyan vettem. Lehet, hogy így volt; ha tényleg megjelenne könyvként, bestseller lenne.)

img_1485.jpg

Ott álltam leforrázva, azzal a tudattal, hogy ha ez átverés, az egész vallásos meggyőződésem az lehet – hiszen sem a Wicca természetközeli duális istenhite, sem a görögök politeizmusa, sem a keresztények haragvó istene nem kevésbé logikátlan, mint a multidimenzionális lélekparaziták.

A csalódás miatt, hogy egész addigi életemet tévhitben éltem, elképesztő dühvel vetettem bele magam a szkeptikus és ateista mozgalmakba; üdvözöltem, amikor felléptek a csalók és a tévhitterjesztők ellen. Gyűlölöm a ‘hiszékenység vámszedőit’, akik pénzért jósolnak, akik csak most csak neked csak 99.999 forintért tudnak neked egy csodagyógymódot a végső stádiumú rákra. Akik, ha problémával fordulsz hozzájuk, készséggel imádkoznak érted, de egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe; de fizesd az egyházi adót. Akik ahelyett, hogy beismernék a tévedésüket, átkokat, összeesküvéseket vagy gyíkembereket hibáztatnak mindenért.

img_1484.jpg

Mostanában sokat hallgatok Johnny Cash-t. Sok dala szól arról, hogyan küzd a hittel, hogyan próbál megbírkózni a kétségeivel. Én azt hiszem, pont fordítva vagyok. Nem szeretnék hinni semmiben, mert a hit kiszolgáltatottá tesz – mégis hiányzik az a megnyugtató érzés, hogy valaki, valami más dönt a világ sorsáról, és minden a legnagyobb rendben van.

Szeretnék elég erős lenni, hogy elbírjam a tényt, hogy nem vigyáz ránk senki, nincs terv, nincs cél, és ha elbaszunk valamit, az el van baszva, s nekünk kell kijavítani, nem az isteneknek. Ugyanakkor szeretném újra érezni az a biztonságot, amit a Pallasz Athéné szoborra nézve éreztem, amikor tudtam, hogy holnap fel fogok kelni, és harcolni fogok, és tanulni fogok, és alkotni fogok, mert ez a dolgom.

 

Többiek posztja a témában:

Blithe – Tóvároskert fehér boszorkánya

5 dolog, amit a Cosmopolitan Blogger Day-en tanultam

5 dolog, amit a Cosmopolitan Blogger Day-en tanultam

Október 16-án vasárnap volt a Cosmopolitan Blogger Day, ami korábban Digital Divas néven futott, és tulajdonképpen a mai napig nem teljesen értem, miért is jelentkeztem. Persze, az ingyenkajáért – amiért abszolút megérte -, meg a szakmai előadásokért – a mémek terjedésének hálózatelméleti eszközökkel való leírása igenis komoly tudomány -, meg a társaságért, meg mert értelmesebb így töltenem a vasárnapomat, mint sorozatokat nézve a macskámmal, de akkor is eléggé idegen környezet volt ez számomra. Minden tiszta rózsaszín, és zsúfolásig van bjutibloggerekkel.

14633363_1274020705983973_914198782974527569_o

Szerencsére eljött velem az egyik kedvenc vloggerem, Aleesia, hiszen ami egyedül fura, az ketten már flashmob! Ketten együtt bátrabbak vagyunk, mint külön-külön, de még így, dupla magabiztossággal is úgy éreztem magam, mint egy kis ufonauta egy idegen, cukorszagú és nagyon-nagyon rózsaszín bolygón.

 

1, Néma gyereknek a kurva anyját

Sok olyan blogger jelezte a részvételét, akivel szerettem volna találkozni, például a She – about everything vagy a GirlPower! alkotójával, de úgy voltam vele, hogy arcról majd felismerem őket, és akkor már csak bátorság kell ahhoz, hogy szóbaelegyedjek velük.

Hát nem. Egyszerűen annyi ember volt (saccra 250 fő), olyan sűrű volt a program, és úgy pörgött mindenki, hogy nem volt túl könnyű elkapni azt sem, akit sikerült felismernem, közben pedig jócskán voltak olyanok, akiket nem ismertem fel (erről megint elfilozofálgathatnánk, hogy miért). Arról nem is beszélve, hogy jópáran el sem jöttek azok közül, akiket jó lett volna látni.

14606354_1122333457850834_530227879830227109_n
Az ebédszünetre várva

A tanulság az, hogy legközelebb előre beszélni kell mindenkivel, akár csak annyit ráírni a másikra, hogy ‘hellószia, ugye ott leszel’, nem pedig reménykedni, hogy majd csak összefutunk. Egyébként is, a bloggerek világában elhanyagolni a kommunikációt olyan, mintha én lennék a Google Magyarország ügyvezetője, és azt mondanám, hogy olvasni butaság. (Rossz példa, ez utóbbi tényleg megtörtént.)

 

2, Mindig nézz a hátad mögé

… vagy legalábbis ügyelj rá, hogy nézel ki hátulról.

Többször meséltem már róla, hogy elég durván hullik a hajam, és bár rövid ideig úgy tűnt, megállítottuk a folyamatot, most megint rákezdett. Szóval most így nézek ki:

14689326_10205627159597607_1304922481_o
Balra Aleesia, jobbra én. A hajam otthon.

A képet a Bouvet bloggerének férje készítette, megjegyezte, hogy “milyen klasszak voltunk a rózsaszín csillámpónik világában”, de erre a képre azt mondta, hogy fotós szemmel nem vállalható.

De nem kell finomkodni, tényleg szarul nézek ki, de ez vagyok én, alig van hajam, és mindig pia van a kezemben. Egyik ellen sem tudok tenni semmit. Tudom, hogy úgy nézek ki, mint aki kemoterápiára jár, ez van, ezt dobta a gép. Más a pattanásos bőrével küzd, én azzal, hogy a hajam néha úgy dönt, jobb neki nélkülem.

Tanulság: legközelebb 360°-ban kell megnéznem magam indulás előtt, és felvenni egy kalapot vagy egyéb fejdíszt, ha muszáj. (Vagy csinálni belőle egy deathhawkot, oldalt csak egy-egy tincset meghagyva, mint a tradgothoknak!)

 

3, Konferenciákra járni jó (leginkább az ingyen kaja miatt)

Ha nem tanultam volna semmit, a kaja miatt akkor is érdemes lett volna elmenni. Voltak különleges ételek, például sült garnéla kínai káposzta ágyon, kacsamáj gyümölcsszósszal, croissant, tabbouleh, vinetta, csirkekrém kapribogyóval, olajbogyóválogatás (nyeh, most éhes lettem), és olyan, kicsit hagyományosabb fogások is, mint a triplacsokis muffin, isteni finom kávé, amerikai stílusú csokis keksz, galuska vagy krumpliételek.

Meglepő volt, de a ciderrel is ugyan ilyen nagyvonalúan bántak. Amikor odaléptünk a Somersby-s pulthoz, és a hostesslány (aki mint kiderült, Mórról jött, és remekül elbeszélgettünk a borokról) megkérdezte, mit iszunk, én csak viccből idéztem a Tanú című filmből, hogy “tulajdonképpen mindent”, máris tölteni kezdték nekünk a fejenként hat pohár italt. És még útravalónak is csomagoltak.

Persze, tudom, hogy a szponzoroknak megéri ez az egész, mert találnak egy-két bloggert, akikkel az együttműködés többet hoz majd a konyhára, mint amennyit ránk költöttek, tehát mi tulajdonképpen az ő farvizükön laktunk jól, de sosem zavart a potyázás – punkok között nőttem föl.

/A kajáról nincs kép, sokkal jobban el voltam foglalva a zabálással, mint a fotózással./

 

4, Lehet ugyan azt a dolgot egyszerre imádni és gyűlölni 

Mindig is érdekelt, hogy hogyan működik a nagybetűs Világ. Kicsinek ezért imádtam a fizikát és a biológiát, kamaszként ezért sodródtam bele ezoterikus közösségekbe, az egyetemen ezért hallgattam át a pszichológia karra, és most ezért járok marketingre.

Mert tény, hogy egy fogyasztói társadalomban élünk, ami a pénzről szól, és ennek a belátásához, a működésének megértéséhez nem kell egyetérteni a jelenséggel. Engem pedig a dolgok működése még mindig felvillanyoz, mint kiskoromban.

483B29E9-6F17-4D24-B35B-EAD46A1AEE93
Reklámok megoszlása típus és médium szerint

Ezért imádtam azokat az előadásokat, amik marketinges szempontból közelítették meg a blogvilágot, amik az együttműködésekről, a reklámokról, termékelhelyezésekről szóltak, és kőkemény matek mozgatta őket. Egy blog társadalmi hasznára vagy esztétikai értékére nincs mértékegységünk, a népszerűségére, befolyásoló képességére több is. Egyenletekkel meghatározható egy blog piaci értéke, és a CPC, a CPV, CPM, viewability és hasonló mérőszámok jövőre tananyagunk az egyetemen.

Miközben végig ott motoszkál bennem, hogy bármilyen sikeres a Mindenegybenblog és hasonló álhírekben vagy buzzfeedről nyúlt vicces képekben utazó blogok (melyek közül nem egy gazdája ült ott a nézőtéren), bármilyen sokat ér a hirdetési felületük, bármennyire ráizgulnék marketinges szemmel,  soha nem lesznek jó blogok.

Olyan ambvivalens érzéseim voltak végig, mint a viccben: ha az egyik katonám ötszáz méterről fejbe tudja lőni a nagymamáját, az kétségtelenül jó lövész, de nem jó ember. Így kell vajon a csapatomba?

 

 

5, Virágozzék minden virág

Azt hiszem, ez a legfontosabb tanulság mind közül. Felnőttek vagyunk, már nem menő féltékenykednünk egymásra. Nem kell megküzdenünk a műsoridőért, az előfizetők pénzéért; az ovasóknak/nézőknek nem kell választania közülünk, hiszen mindannyiunkat választhat egyszerre.

Az internet gyakorlatilag végtelen, és kis túlzással ingyen van. Steiner Kristóf, az esemény egyik házigazdája, bármennyire unszimpatikus, éppúgy elfér benne, mint én, vagy a bjutiblogok, vagy a nyocszázezredik One Directionös fanfiction blog.

14590033_10154604933021241_349209681312810667_o
Ott vagyunk valahol hátul. Sajnos nem látszik, de metálvillát mutatok.

Persze, hogy szokatlan olyan emberekkel körbevéve, akikkel az írás szeretetét kivéve semmi közös nincs bennünk. Persze, hogy unszimpatikus látni, hogy van, aki szigorúan monetáris szemlélettel áll ahhoz, ami nekem kulturális küldetés – neki éppoly furcsa lehet látni az én álmodozó, idealista hozzáállásomat. Mégis mindkettőnknek jut itt hely.

/Ez a nyomtatott sajtóra nem vonatkozik. Volt szerencsénk ajándékba megkapni a múlthavi  Cosmopolitan magazint, amiben olyan magvas gondolatok vannak, mint ‘pasizási tippek irodába’, vagy ‘az öt legjobb póz egyedül’. Egy blogon elférne, a pixelt nem sajnálom senkitől, de így ezért egy fának meg kellett halnia!!!/

Spooky Halloween TAG

Spooky Halloween TAG

1, Kedvenc horror vagy Halloween témájú dalod?

Elvirától a 2 Big Pumpkins… végül is a Halloween egy vidám ünnep, nem?


2, Mivel nem akarsz összefutni egy sötét erdőben vagy más elhagyott helyen?

A tulajdonossal 😀 Fiatal koromban kedvelt elfoglaltságom volt elhagyott, látszólag gazdátlan kastélyokba, romos épületbe belógni – és a hangsúly a látszólagon van. Van valami különösen horrorszerű abban, amikor a csalai Kégl-kastély pincéjében egy korhadt ajtó mögött, a sötétben kuksolva várod, hogy elmenjen a biztiőr.

 

3, Játszottál már valaha Szellemtáblával?

Nem nevezném játéknak; kamaszkoromban igen, aztán kidobtam minden ezoterikus holmimat. Most már, ha csak dísztárgyként is, jó lenne, ha lenne, de nem igazán találom, hol lehet kapni. (ha te tudod, írd meg kommentben, meghálálom!)


4, Kedvenc horror szörnyed vagy gonoszod (film, könyv)?

Hannibal Lecter az all time favourite, de Cloverfield is közel áll a szívemhez, főleg a kidolgozása és az egész allegorikussága miatt.


5, A legijesztőbb dolog, ami veled történt, mikor egyedül voltál.

Júniusban történt, még a szüleimmel laktam, és pár hét volt hátra a záróvizsgámig. Éjjel tanulás közben ki akartam menni mosdóba, amikor a lépcső tetején megláttam egy lényt. Összekuporodva ült, tömzsi humanoid lehetett, az arca pedig olyan volt, mint a japán színház gonosz nődémona. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy hallucinálok az idegeskedéstől és a kialvatlanságtól nem tudtam nem látni, úgyhogy visszaiszkoltam a szobámba, felkaptam a vascsövemet (mert van saját vascsövem… because of reasons), és vártam, hogy utánam jön-e.

Természetesen nem jött, mivel hallucináció volt, de rémesen megijedtem. Aztán amikor felfogtam, hogy csak az elmém játszik velem, másodszorra is hatalmába kerített a rémület: ilyen megviselt elmével hogy fogok lezáróvizsgázni?!

Hannya
By No machine-readable author provided. Cshapiro assumed (based on copyright claims). – No machine-readable source provided. Own work assumed (based on copyright claims)., CC BY-SA 3.0, Link


6, Ha eltölthetnél egy éjszakát egy kísértet házban, megtennéd?

Kinek és mennyit kell érte fizetni? 😀


7, Babonás vagy?

Már nem.


8, Láttál valaha árnyalakokat a szemed sarkából?

Igen, de minden akaraterőmet összeszedve meggyőzöm magam, hogy van rá logikus magyarázat, például a macska, vagy hallucináció, és maradjunk ennyiben.


9, Melyik városi legendától félsz leginkább?

Van az a legenda, miszerint emberhúst találtak/találnak a gyroshúsban és/vagy a kínai kajában – rettegek, hogy egyszer akaratomon kívül emberhúst eszek, (részben) emiatt nem is eszek gyrost és gyorskaját.


10, Melyiket szereted jobban, gore vagy thriller?

Thriller, mert sajnos  gore gyakran puszta látványfilm. Sokszor úgy kalkulálnak a rendezők, hogy ha elég vér folyik és elég belsőség hempereg a képernyőn, akkor nem kell megerőltetniük magukat a karakterekkel vagy a történettel, és sajnos sokszor a nézőknek tényleg elég ennyi. Pedig nekem az igazi horror az, amelyik belemászik az agyamba, és napokig, hetekig nem hagy nyugodni – az egyszerű hentelés nincs rám ilyen hatással. Az igényes gore-ral szemben semmilyen ellenvetésem nincs, de tapasztalataim szerint egy thriller nagyobb eséllyel hozza azt a színvonalat, amit elvárok.


11, Hiszel a párhuzamos világokban vagy dimenziókban?

Olyan formában, ahogy az ezoterika állítja, nem. De a húrelmélet szerint a négy érzékelhető dimenzión kívül van még 6 (7 vagy 22, elmélettől függ), amik szubatomi méretűek. Valamint elvetélt egyetemi matematikatanulmányaim alatt is szóbakerültek geometriából a sokdimenziós terek, és amikor kiderült, hogy az euklidészi geometriában a négydimenziós kockát tesseractnak nevezik, kibuggyant belőlem a fangirl.

 

12, Készítettél valamikor, bármiféle bájitalt?


 Mondjuk.

 

13, Könnyen meg lehet ijeszteni?

Általában nem, de van néhány ritka körülmény, amiktől egyszerűen sikoltanom kell, és elvesztem az eszem. Az egyik ilyen a molyok; nem tudom megmagyarázni, miért, de rettenetesen irtózom tőlük. A másik pedig a pszichológusok. Nem tudom, miért.


14, Játszottad valaha a Bloody Maryt?

Igen, de nem történt semmi. Pedig én mindent megtettem; péntek 13-án csináltuk, ráadásul olyan tükörben is megpróbáltuk, amit előtte eltörtünk. Úgy tűnik, Mary engem nem szeret 🙁


15, Hiszel a démonokban vagy az ördögben (akár mindkettőben)?

A történetekben a szörnyek mindig metaforák; a démon mint olyan az emberi gyengeségekre alkalmazott eufemizmus. Ebben az értelemben abszolút hiszek bennük.

large


16, Egyedül vagy otthon, de lépéseket hallasz a lakásodban. Mit teszel?

Szólok a macskámnak. Ha nem ő motoszkál, akkor bokán harapja a betolakodót. Igazi vérmacska, ne baszakodjatok vele!


17, Ha csapdába esnél egy ijesztő filmbe, melyik lenne az? 

Hát, remélem, hogy a Carrie.


18, Ha csak egyetlen Halloween-i ruhát / öltözéket hordhatnál életed végéig, melyik lenne az?

Ez azért fura kérdés, mert nekem kb mindegyik ruhám elmenne halloweeni öltözéknek. Tavaly Halloween előtt egy héttel elmentünk egy szórakozóhelyre, ahol azonnal megkínált a hostess kiscsaj valami színes koktéllal, én meg csak néztem, hogy mire fel? Mire felhomályosítottak, hogy elő-Halloween alkalmából mindenkinek welcome-drink jár, aki jelmezben érkezik… pedig pont úgy néztem ki, mint bármelyik átlagos hétköznap…


19, Szeretnél egyszer éjszaka temetőbe menni?

Miért feltételes módban kérdezed?

Ha a körülményekről is beszélhetek picit: a Múzeumok Éjszakáján szokott lenni éjszakai idegenvezetés a Fiumei úti sírkertben, ahol gyertyafényben meglátogatjuk a híres írók, költők, művészek és államférfiak sírját, egy-egy anekdotával fűszerezve.


20, Egy zombi apokalipszisben találod magad. Milyen fegyvert választanál?

Az irodalomelméletet! Mert ugye a zombik csak a többségi társadalom értelmetlen, de konvencionálisan kötelezőnek elfogadott viselkedésmintáit szimbolizáló szörnyek…

a4cc8b6dd6961125a0bf2ca49b2b20f9bfee33a1623416d42e9469a3bfa6f730
Mi van akkor, ha a “zombiapokalipszis” csak az egyre terjedő antiintellektualizmus metaforája?


21, Melyiken vennél részt szívesebben? Egy Halloween-i partin vagy elmenni „csokit vagy csalunk” játékra?

Előbbi. Ha szeretnék idegenektől apróságokat kunyerálni, beállnék a punkok közé.


22, Egy horror filmben vagy. Melyik lennél: az utolsó túlélő, az első áldozat, a komikus, a szkeptikus, az okos vagy a gyilkos?

Hadd ne kelljen ilyen B-filmes klisék mentén gondolkodni.


23, Megnézel valami boldog dolgot, miután láttál egy horror filmet, hogy tudj aludni?

Alapjáraton sem nézek boldog dolgot.


24, Mialatt horror filmet nézel, te vagy az a személy aki kiabál a karaktereknél (ne menj oda!), egész idő alatt eltakarja a szemeit vagy az, aki elalszik közben?

Én a turbóbölcsész vagyok, aki a barátainak magyarázza közben, hogy a falyakból folyó démoni trutyi az anyagi függés és a kilátástalanság metaforája. Valószínűleg ezért nem jön velem soha senki moziba.


25, Te vagy az, aki megijed, vagy az, aki megijeszt másokat?

Leginkább az utóbbi.


26, Kedvenc ijesztő könyved?

Lovecraft művei. Az az ember olyan zseniálisan ír, hogy amikor nyári negyven+ fokban olvastam az Őrület hegyeit, szabályosan vacogtam, reszkettem a “hidegtől” – a történet ugyanis a Déli-sarkon játszódik, és annyira átélhető Lovecraft stílusa, hogy szó szerint éreztem a bőrömön a hideget.

Meg az űrlények szagát.

(Tekeli-li)


27, Mennyi idős voltál, mikor láttad az első horror filmed?

Tizenkettő, és a Hannibal volt az, ráadásul eredeti nyelven. Valószínűleg innen erednek a 9. és a 13. pontban kifejtett irreális félelmeim.

12074725_1236859226339467_3785157726842164350_n
Ezt én photoshopoltam a saját fejemből :D


28, Mi volt az első Halloween öltözéked (kosztümöd)?

A legrégebbi, amire vissza tudok emlékezni, az kígyóhajú gorgon a görög mitológiából.


29, Ebben az évben minek öltözöl Halloweenkor?

Vizsgaidőszaknak. (Ja, japán maszkkal xd )


30, Ha lehetne egy aranyosan ijesztő állatod (fekete macska, bagoly, denevér, patkány, farkas) melyiket választanád? 

Már van.

14699611_1550522404973146_433222099_o
Catz haz dhe interwebz!
…és most bevásárolsz egy évre előre

…és most bevásárolsz egy évre előre

Október elsejével kezdődik az az időszak, amit gyűjtögető szezonnak szoktam hívni: a boltokat elárasztják a halloween-i ékszerek és dekorációk, valamint a gyertyák és a koszorúk a Halottak Napja apropóján.

Miközben a kötözködősebbek elfoglalják magukat a Halloween kontra Mindenszentek örökrangadóval, mi nézzünk körül, miket tudunk beújítani ebben az időszakban, amiket az év többi napján nem, vagy csak hatalmas szerencsével találhatunk meg a boltokban. (Leszámítva e-Bayföldét, mert ott mindig minden van. Minden IS.)

 

1, H&M

Ha szemet húnyunk a tény felett, hogy ez az üzletlánc egyszerű divatcikké degradálta a Joy Division-ös és Nirvanás pólókat (vagy könnyen és olcsón hozzáférhetővé tette, és rendes jogdíjat fizet a zenészeknek, a sufninyomdákkal ellentétben – nézőpont kérdése), elég érdekes dolgokat találhatunk idebent. Főleg a gyermekjelmezekkel veszik ki a részüket a Halloween-ból, de van jópár nem jelmeznek szánt gyerekdarab is, amit a hozzám hasonlóan kisnövésűek remekül el tudnak hordani. (Sőt, a 170-es, vagyis a legnagyobb gyerekméret egyenesen nagy rám…) Vannak spooky kis apróságok, például denevéres hajráfok és csatok, fülbevalók, zombizoknik(!), illetve a lakberendezési részlegen (ami a vidéki üzletek többségéből hiányzik…) vannak denevéres törölközők, poharak, tányérok, ilyesmik.

Itt lent ez a két kedvencem, a cicivillantós vámpírpulcsi és a denevérmacskás ajakbalzsam, meglepő módon kifejezetten tűrhető árban.

hnmsweater
Vámpírpulcsi
hnm balm
Batcat

 

2, Claire’s

Mindig is voltak bizonyos ellenérzéseim ezzel a bolttal kapcsolatban, részben azért, mert kicsit a Hot Topic kelet-európai retardált unokatestvérének tűnik, részben pedig azért, mert vállalhatatlan mennyiségű pénzt vagyok képes ott hagyni a kasszánál.

dafuq
Ugyan az a beszállítójuk

Nem, mintha nem lehetne beszerezni az árukészletéből gyakorlatilag bármit e-Bayen vagy Aliexpresszen (vagy más boltokban, ez a fenti matt rózsás gyűrűt például öt éve még egy ezresért osztogatták a Bijou Brigitte-ben), vagy adott esetben elkészíteni saját kézzel…

…mégsem bírok elmenni a bolt mellett anélkül, hogy átfutnám bizsuikat.

 

Nem emelek ki egy-két darabot, válogassatok.

claires3
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép
claires1
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép
claires2
Ha nincs képaláírás, nem jelenik meg a FB instant cikkekben a kép

Az más kérdés, hogy a nemzetközi online rendelős oldalukról szemezgettem, és egyelőre nem tudni, ezekből mennyi jelenik meg az itthoni boltokban is.

 

3, Kreatív Hobbi

Ezt a boltot évszaktól függetlenül rendszeresen útba ejtettem, amíg Pesten éltem, mert mindig találtam valamit, ami jobb kedvre derített egy unalmas nap után. Az alap választéknak egyébként is része a csipkeszalag, a koponya alakú üvegcse vagy a polisztiroltök, de Halloween/Mindenszentek alkalmával azért ők is kitesznek magukért. Elsősorban az ősz hangulatát megidéző kollekciókkal rukkolnak elő, mint műanyag termések, gyümölcs és falevél alakú gipszformák, és rengeteg koszorú, de vannak sötétebb felhangok is: tök alakú filc és fa figurák és Halloween-es, szellemes szalvéták. Ez utóbbiakból decoupage-technikával bögrétől kezdve ékszeresdobozokon át gyertyákig rengeteg mindent díszíthetünk.

kreatív hobbi
Decoupage-hoz

Amit viszont nem értek, hogy mi ez, Thanksgiving ? Tudtommal az – még – nem gyűrűzött be ide.

miafasz
Magyarázatot várok…

 

4, Ázsia

Ennek a Fővám téren (az új iskolám közvetlen szomszédságában) található boltnak az a specialitása, hogy a Föld minden szegletéből származó élelmiszer megtalálható itt. Halloween alkalmából pók- és tökmotívumos tésztától kezdve szellemes muffinkészleten át a boszorkányos marcipánsablonokig csomó hasznos konyhai csecsebecsét beszerezhetünk.

azsia
http://www.azsiabt.hu/kereses/halloween

 

5, Szupermarketek

Ahogy egyre elfogadottabb itthon a Halloween létezése, úgy jelenik meg egyre több ilyen tematikájú termék az angolszász és germán gyökerű üzletláncok polcain. Egyelőre még nem számíthatunk akkora felhajtásra, mint az angol Tesco-kban (hmmm, akciós B-horrorok <3 ), de azért lesz okunk be-benézni.

Ugyan még nem nagyon lehet megtalálni ezeket a holmikat a katalógusokban, de az előző évekből a Lidl tök, koponya és koporsó alakú sütőformáira, a Tesco koponyás hógömbjére vagy vérmotívumos nyakpántjára gondolva nagyjából be lehet lőni, hogy mire számíthatunk majd.

10728864_1004244066267652_378370774_n
Tavalyelőtti zsákmány Lidlből

 

+1, Turkálók

A használtruha-üzletek tekintetében soha semmit nem lehet biztosra mondani, de egy dolog elég általános: aki ott eladó, az nem pont a legélesebb kés a fiókban.

Halloween és Farsang idején gyakori, hogy az egyébként jó minőségű és márkás, például Living Dead Souls, Spiral Direct, Hell Bunny, de néha még a Queen of Darkness ruhákat is jelmeznek nézik, és a jelmezeknek megfelelő, alacsony kilós áron adják.

Így jutottam hozzá többek között ehhez a remek Living Dead Souls rucihoz ezerötszáz forint alatt.

14470398_1537198982972155_1822506081853256056_n
Sexyback

 

Stay spooky

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – RémÁlomváros

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – RémÁlomváros

(A VKP (Vigyázz!Kész!Posztolj!) a Pillecukor blog kihívása, amelynek keretében a bloggerek egy időben ugyanarról a témáról fogalmazzák meg véleményüket. Ebben a hónapban a téma az Álomváros. A többi blogger posztjai alul lesznek linkelve, ha a HTML istenei is úgy akarják.)

 

(Ez az írásom Csönd és kukorica címen jelent meg még valamikor az ősidőkben a suliújságban, amit aztán gyorsan vissza is szedtek mindenkitől, amikor egy érzékenyebb lelkű tanár elolvasta az írást. Eredetileg egy magyar órai feladatra készült, a tájleírást kellett gyakorolni, és… hát, leírtam.

ae45b2e394c6e0cda5104bda4a02a1ad
Tudok vele azonosulni

Ezt most átdolgozva, kiglettelve, felpolírozva megmutatom nektek, egy kisebb bejelentés kíséretében: ha tetszik, van egy jó hírem. Van még ott, ahonnan ez jött, és Halloween éjszakáján huszonkét hasonlóan beteg novella kíséretében letöltheted innen az oldalról. Szóval ne menj túl messzire innen, főleg ne egyedül; lájkold az oldalt Facebookon, és figyeld a #talesfrom hashtaget.)

 

Székesfehérvár, a szülővárosom hátborzongatóan gyönyörű hely. Körbevezethetlek, ha hajlandó vagy követni.

 

A házunk a város szélén áll egy domb tetején. Nyugatra alattunk terül el maga a város, keletre pedig rögtön mellettünk kezdődik a kukoricamező. Fölötte pedig csak a csend lebeg.

A hátsó szomszédunk őrült. Valaha rendőr volt, de az elmeállapotára való tekintettel idő előtt nyugdíjazták. Ma azzal múlatja az idejét, hogy légpuskával lövöldözik bármire, ami mozog a kukoricásban. Az utcánk túloldalán nem tudom, ki lakik. Nem tudom, ki ő, hány éves, nem tudom, miből él vagy mit csinál, csak azt tudom, hogy valahányszor arra járok, némán ül az ablakban, és üveges szemmel figyeli az elhaladó embereket.

Mi éppen a domb tetején lakunk, így innen bámulatosan messze el lehet látni. Nyugatra alszik alattunk Fehérvár, mozdulatlanul, mint egy halott, mögötte pedig távolikék dombok. Itt született Szent Imre, a fiatalok védőszentje – pedig ő maga fiatalon halt meg. Talán ez védte meg valami még rosszabbtól.

Itt jártam iskolába, ahol minden évben meghalt valamelyik iskolatársam. Talán Szent Imre nem figyelt rájuk. Vagy talán nagyon is ott volt.

A várost néha úgy csúfolják, hogy Csuriváros, mert hétvégente és az álmos nyári délutánokon az utcák kihaltak, emberek sehol, csak verebeket lehet látni. Igen, a város ilyenkor a verebeké. Csak a szobrok figyelik, mit csinálnak, nemes némasággal – Szent Imre szobra például. Figyelik a belvárost, a romokat, melyekre oly büszkék vagyunk, a múlt romjait, melyekben élni próbálunk.

De a verebek legalább nem olyan hátborzongatóak, mint a galambok, amik Budapestet uralják. Azok talán valóban egy rémregényből lépdeltek elő, hogy átvegyék az uralmat a világ fölött.

Tőlünk északra, a láthatár közelében hever álmosan a csalai szemétfeldolgozó. Rémisztő egy hely. Egyszer osztálykirándulás címén meglátogattuk – szemetet a szeméttelepre, úgy való, nem? Tizennégy éves voltam, és halálra rémültem a hatalmas gépektől, amik olyan nagyok voltak, amekkora semmi nem lehet. Semmi.

Ekkora dolog nem létezhet, mert beomlana a súlya alatt a föld.

És mégis ott voltak, tövises kerekeikkel szurkálták a szemetet, szörnyszájaikkal falták a konzervdobozokat, vagy tüzet leheltek a kiöregedett gumiabroncsokra.

Közönség gyanánt pedig óriási sirályok éljeneztek körülöttünk, válogatták a szemetet, hátha találnak valami ehetőt, és közben figyelte minket.

Éhes szemeik azt mondták, hogy egyszer mi is itt fogunk heverni, átdöf majd a szörnymasina hegyes foga, ők pedig a maradványainkból építenek fészket a fiókáiknak.

Aznap este nem vacsoráztam.

székesfehérvár bányató
Bányató

Tőlünk délre, a városnegyed közepén egy vadregényes tó van. Valaha, még mielőtt a lakóházak kinőttek a földből, a tó egy bánya volt, amit mára elöntött a víz. A nagyapám sokat mesélt róla, hogy fiatal korában a szüleik tiltása ellenére abban fürödtek a forró nyári estéken.

Neki pedig az ő nagyapja mesélte, hogy keletkezett a tó.

A bányászok egyre mélyebbre és mélyebbre ástak az áhított ércért, ami történetenként változik. Van, aki szerint ezüst, vagy arany, van, aki opállal vagy gyémánttal mondja a mesét, de a tanulságon ez nem változtat. Az emberek túl mélyre és túl mohón ástak, mígnem elértek egy földalatti tavat. A víz hirtelen tört be az üregbe, egyetlen óra alatt elárasztotta az egész bányát, és az összes munkás ott pusztult. A csillék, a csákányok és a csontvázak a mai napig a tó fenekéről induló járatokban pihennek.

Egy darabig éppen ezért a Lelkek Tavának hívták a helyet – egészen addig, amíg az emberek rá nem jöttek egy furcsaságra. A tó fölött vadregényes sziklafal húzódott, a tetején romantikus rózsabokrok között egy kis ösvény kígyózott, aminek a végén egy aprócska, girbegurba kápolna állt. Ez a látkép gyakran megihlette a sebzett lelkű szerelmeseket, akik bánatukban összezúzták magukat a sziklákon, vagy hirtelen állt meg meghasadt szívük, amikor a fagyos vízbe értek, vagy a bányászok lelkei húzták őket a víz alá. Így a tó a népnyelvben az Öngyilkosok Tava nevet kapta. Végül a városatyák ezt a kevésbé baljós hangzású Bányatóra változtatták, ám ez sem javított a hely hangulatán. A részeg fiatalok, akik a Bányató Bisztró bugyraiban múlatják zsenge idejüket, gyakran mesélnek egymásnak rémtörténeteket a tóról, bár csak a legritkább esetben hiszik őket el.

Én sosem úsztam a Bányató vizében. Mindig visszarettentem a bányászoktól, vagy talán a csalódott szerelmesek lelkétől.

A házunktól keletre található a végtelen kukoricamező. Határtalan, zöld óceán, nappal az éjszaka hűvösét árasztja, éjjel a nappal forróságát. A kukorica maga az élet. Ha pedig a szél rohan a levelei közt, olyan hangot ad, mint a tenger vihar előtt.

Júliusra a kukorica olyan magasra nő, hogy még egy felnőtt ember sem látszana ki belőle.

Gyakran belegondolok, milyen érzés lehet a kukoricatábla közepén állni. Jobbra, balra kukorica, előttem és a hátam mögött kukorica, alattam fekete, termékeny föld, a kukorica gyökereitől átszőve, fölöttem csak az azúrkék nyári ég, amit csak a kukorica méregzöld levelei döfnek át. Nem tudhatom, hogy pár sorral arrébb a szél, vagy valami állat neszez, vagy valami más. Futás közben az összesúrlódó levelek zaja elnyomja az üldözőm lépteit, a szél susogása alatt csak halványan hallom, ahogy egyre közelebb ér…

Sose mertem kipróbálni, még csak a lábamat sem tettem be a végtelenben összefutó sorok közé.

A kukoricamezőn egy poros földút vezet keresztül. A faluszagú por csinos párnácskákban verődik fel, ha magányosan kopog rajta egy pár kopott csizmasarok, két oldalról pedig katonás kukoricatövek figyelik az embert.

Meg az, ami a kukorica között lakik.

 

A földút egy patakhoz vezet, amin éles, síkos köveken lehet csak átkelni. A patakon túl egy erdő van, mely valaha a Kégl-birtokhoz tartozott, ma valami gazdasági társaságé. A figyelmeztető táblák szerint az erdőbe veszélyes belépni, mert vad darazsak élnek benne, ám mi számtalanszor átvágtunk rajta, de egy rovarral sem találkoztunk. Oszladozó, félig elfogyasztott birkatetemekkel annál inkább.

Tíz éves lehettem, amikor a szüleim először vittek el oda. Engem elbűvölt a rohadás illata, a csupaszon meredő csontok, amikről valami lerágta a húst, a halott üregek a szemek helyén – a szüleim nem voltak annyira elragadtatva, mint én, úgyhogy onnantól kezdve csak egyedül jártam arrafelé.

victorian goth lady
Fotózás a csalai Kégl-kastélyban

A veszélyes erdő közepén áll a Kégl-kastély, amit legtöbben csak Csalai Várként emlegetnek. Gyerekkoromban gyakran bemásztunk a bedeszkázott ablakok résein, és lenyűgözve kóvályogtunk a kihalt szobákban. A gótikus ablakok, romantikus, kovácsoltvas erkélyek és ódon csigalépcsők kielégítették kamaszos sóvárgásunkat a hátborzongató élmények iránt. A pincét szerettük a legjobban, mert ide már nem szűrődött be a fény, és csak zseblámpával gyönyörködhettünk a beomlott szobákban, és gyakran éreztük azt a jellegzetes borzongást, ami csak akkor merészkedik elő, ha valaki az ember tarkóját bámulja.

Kevesen tudják, hogy van még tovább. Ha a kastély után továbbmegyünk kelet felé, védelmező bokrok mögött egy hatalmas vaskaput találunk. Azon túl két sorban állnak a tölgyfák, ünnepélyes csöndben. Csak a kukorica susogását lehet hallani a távolból. A fák között húzódó gyalogút egy dombra vezet, ahol egyetlen fejfa áll magányosan.

A tábla szerint Csalai Kégl György örök álmának békés helye ez, de ha az ember elég közel hajol, meghallhatja, hogy a kőemlékmű alatt nem ő fekszik.

Hanem valami féregrágta sötétség, messze nem örök és nem is békés pihenésben.

A sírban az fekszik, aki megölte Szent Imrét, az, aki a szeméttelep gépszörnyeit vezeti, az a bányász, aki a kincs utáni vágyában először ütötte át csákányával a vizet elzáró falat, az, aki a birkatetemekből eszik, aki a romos pincékben ólálkodik, akinek csönd a hangja.

A sírban az fekszik, aki a kukorica haragoszöld levelei közül tartja szemmel Székesfehérvárt.

VKP új hivatalos kép
{Vigyázz! Kész! Posztolj!}

Fehérvárcsurgó, ahol a szörnyek nyaralnak

Fehérvárcsurgó, ahol a szörnyek nyaralnak

Fehérvárcsurgó Székesfehérvárról északra található, a “Halálútnak” csúfolt 81-es főúton körülbelül tíz percre. Mint minden rendes Fejér megyei falu, itt is áll egy kastély, ami a változatosság kedvéért a Károlyi családhoz tartozott; itt van a környező falvak egyetlen dohányboltja; vannak római- és avarkori leletei egyaránt (mert bár indiántemetőre érthető okokból egy magyar város sem épült, azért római vagy az avar temető szép számmal akad). Ezek közül egy jelentősebb mennyiség, pontosabban szinte a komplett avar kori temető elpusztult, amikor megnyitották a kőfejtőt, és elkezdték a külszíni bauxitfejtést a falu határában.

 

A falu északnyugati felében található a hivatalosan Vaskapu-tározónak nevezett mesterséges tó, ami tulajdonképpen ennek a posztnak a főszereplője lesz.

Sinka Balázs fotója

Történelem

 

Régészeti leletek szerint először a rómaiak hoztak létre víztározót a Gaja szűkületében, de létezik egy érdekesebb legenda is a keletkezéséről. Eszerint a török ostrom idején a törökök építettek gátat a mai Vaskapu-gát környékén, hogy az így duzzasztott tó vizével aztán elárasszák Székesfehérvárt. A szóbeszéd arra nem tér ki, mi lett ennek a vállalkozásnak a vége, de Fehérvár azóta is él és virul.

Mi leselkedik a vízben
Mi leselkedik a vízben

Víziszörnyek

Amikor először jártam a tónál, fültanúja voltam, ahogy egy helyi horgász figyelmezteti a kutyájukat fürdető városiakat, hogy vigyázzanak, mert elragadják a halak a kutyát. Azt gondoltuk, egy csak valami falusi poénkodás, és nagyon jól elszórakoztunk a helyiek meséin. Az egyik szerint a horgászcsónakból kiugrott kutya merült el örökre, egy másik szerint több nagy teherbírású horgászbot veszett már el a tavon, mert bármi is akadt horogra, az egyszerűen eltörte a botot, és lehúzta magával a mélybe. Egy helybéli ismerősöm is mesélte, hogy rendszeres látvány a parti iszapban, hogy egy sor kutya- macska vagy rókalábnyom vezet be a tóba, de egy sem vezet kifelé.

Ezeket ijesztő rémmeséknek, de csak meséknek tartottam egészen 2014-ig, amikor is nyilvánosságra került ez a fénykép:

7153_102-kilos-harcsat-fogtak-uj-torekord
Forrás: fishingtime.hu

A hozzá tartozó történet szerint a harcsa 102 kg és 222 cm hosszú volt, és különösebb gond nélkül rá tud rabolni kisebb-közepes emlősökre.

Például vézna kiskamaszokra, amilyenek mi is voltunk, amikor gyanútlanul fürödtünk a tóban.

 

De semmi pánik, a halat kifogó cseh halászember visszaengedte az állatot a vízbe. A híradásokat böngészve ráadásul, ha nem is száz kiló feletti, de hetven, nyolcvan kilós példányok bőven akadnak még rajta kívül is.

Békés vízpart

 

Erdei szörnyek

 

De az sem érezheti magát biztonságban, aki távol marad a Vaskapu tározótól. Egy nagyon kedves barátom mesélte hogy egyszer estefelé a tározó nyugati partján sétáltak egy ismerősével, amikor megláttak az erdő szélén valami furcsát. A barátom következetesen medvedisznóembernek nevezte a lényt, mert állítása szerint röfögéshez hasonló hangot adott ki futás közben, de egyáltalán nem disznóra hasonlítot. Inkább olyan volt, mint egy természetellenesen magas és vékony kutya, lapos pofával, vagy egy földig görnyedve járó ember, a testét pedig ritkás, fehér szőr fedte.

A barátomék nagyon megijedtek, futásnak eredtek, és meg sem álltak a Gátig, aminek a környéke ki volt világítva, így biztonságosabbnak tűnt.

Egyszer jártam ebben a faházban, és egy akkora darázsfészket találtunk odabent, ami a felsőtestem méretével vetekszik magasságban és szélességben egyaránt. Szerencsére már üres volt.

Mese habbal, igaz? Én is így gondoltam.

Aztán rájöttem, hogy sokan mások is láttak egy hasonló lényt azon a környéken.

 

Nem tudom, mi az igazság. Mindenesetre, biztos, hogy többet nem sátrazok a Vaskapu-tározó partján.

Megint a Nap Bloggere voltam

Megint a Nap Bloggere voltam

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében megint fut a Nap Bloggere játék, aminek keretei közt a többi blogger jelentős mennyiségű (bár helyenként indokolatlan) kérdésekkel bombáz, én meg remeteségbe vonulok, hogy legyen időm mindre kimerítően válaszolni.

(Egyszer már részt vettem egy ilyen játékban, de az abból született posztot nem hoztam át az új oldalra, mert nem gondoltam elég aktuálisnak.)

Mi volt a legkellemesebb, és a legkellemetlenebb dolog, ami a bloggal kapcsolatban ért?
Mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb dolog, ami a bloggal kapcsolatban ért?
Mi a legnagyobb öröm, ami a blogolás kapcsán ért?
Mi a legnagyobb öröm, ami a blogolás kapcsán?

A legkellemesebb dolog az volt, amikor az Országos Gothic Találkozó szervezőgárdája felkért, hogy csatlakozzak. Ezt persze nem kizárólag a blognak köszönhetem, hiszen addigra egy vidéki találkozó lebonyolításában már segédkeztem, de kizártnak tartom, hogy ezt a blog nélkül önmagában akkora teljesítménynek látták volna. Ez benne a legnagyobb öröm, hogy olyan emberekkel, helyekkel, eseményekkel, fogalmakkal, gondolatokkal, lehetőségekkel találkozo, amivel amúgy nem lene esélyem.

A legkellemetlenebb az az élmény volt, amikor lefordítottam egy angol nyelvű mémet (ezt itt lent), ami akkorát futott Facebookon, hogy tízezer fölötti megtekintést, száznál több reakciót és nyolcvankörüli megosztást kapott. Miközben egy cikk, amin hetekig dolgozom, ritkán megy ezer Facebook-megtekintés és száz megnyitás fölé, a legolvasottabb cikkem is kb 400 oldalletöltésen áll. Nagyon komolyan elgondolkoztam rajta, hogy mi értelme van ennyit vesződni mindezzel, ha lám, a népnek filozoraptor kell.13103458_998754406875407_751063903295249457_n

Melyik a kedvenc ruhád, amit valaha készítettél, és melyik volt a legnagyobb kihívás?
Melyik a kedvenc ruhád, amit valaha készítettél, és melyik volt a legnagyobb kihívás?

A kedvencem a Könnyű nyári köntös, mert elképesztően egyszerű elkészíteni, mégis látványos nyári darab, ami a nyáriassága ellenére is hozza a titokzatos és sötét atmoszférát.

goth nyári köntös
Fotós: Somelán Dávid Somi

A legnagyobb kihívás egy abroncs elkészítése volt, és ez pont akkora merészség, mint amilyennek hanzik. Egy abroncshoz ugyanis nem csak varrni kell, hanem masszív drótspirált kell(ene) a szövetbe implementálni, amit így megpróbáltam valahogy összehozni, de az eredmény inkább siralmas lett, mint hordható.

3

Az ilyen kérdéseknél általában arra várnak az emebrek, hogy reggelire megeszek egy csecsemőt, napközben egy temetkezési vállalkozónál dolgozom, este pedig orgiát tartok és megiszom a partner vérét. Pedig nem.

Fél hétkor felkelek, letusolok, megetetem a jószágokat (ami jelenleg két macskát és egy kutyát takar, de ez változó), iszok egy kávét. Nem sokat agyalok azon, hogy mit vegyek fel, mert nálam nem igazán fordulhat elő, hogy két szín üti egymást. Mérgelődök egy sort, amikor meglátom, hogy anya csomagolt nekem ebédet, mert hát én már felnőtt vagyok, és nincs rá szükség, de azért elteszem, és titokban nagyon hálás vagyok érte. Futok a buszra, mert a megállóba menet láttam a közelben egy Eevee-t, ezért kerülővel mentem, és majdnem lekéstem.

Egy alumíniumipari multinál dolgozom irodában (a felvételnél előny ha metált hallgatsz XD), a boxomban van egy koponyás bögre, rajzok démonoról, felhívás véradásra, ilyesmi. A munkám nem különösebben megterhelő, sőt kifejezetten laza, de érdekes. Itt akár szünetek alatt, vagy a két feladat közötti üresjáratban tudok írni, blogot, magazint vagy mást (ezt a mást hamarosan kifejtem egy másik posztban). Ilyenkor napközben elégítem ki a gyűjtögetőszenvedélyem; szeretek vásárolni, de mivel a munkaidő kilenctől ötig tart, a fehérvári boltok meg jellemzően tíztől hatig vannak nyitva, nemsok alkalmam van fizikailag vásárolgatni. Szóval ha esedékes, a rendeléseimet is melóban intézem el, és ide is kérem a csomagot (a következő például egy Spiral Direct csomag lesz).

Hat után vagy barátokkal találkozom (sokan vendéglátósok, és elég hektikusan érnek rá), vagy hetente legalább egyszer “sportolni”: ez nálam azt jelenti, hogy az ipartelepről besétálok a város közepén álló gyógyvízhez, ami kb tíz kilométer. Soha nem voltam az a sportos alkat 😀 Vagy úgy általában ilyenkor van időm mindenféle kalandra, például felderíteni a környék elhagyott laktanyáit, romos kastélyait, rémmeséket meséltetni a falu öregjeivel, megkóstolni a tökmagos fagyit vagy a megye legnagyobb hamburgerét (5 kg), elmerengeni, hogy miért van egy benzinkút a semmi közepén, távol az úttól(!), ilyenek. Ha hidegebbre fordul az idő, kevesebbet fogok kalandozni, és többet varrni vagy olvasni.

Este megetetem a jószágokat és magamat, aztán filmezek; vagy a Cinegore-os cikkekhez nézek valami horrort, vagy dokumentumfilmeket sorozatgyilkosokról és halálos vírusokról. Bírkózok egy kicsit a telefonommal, ugyanis még mindig rejtély, hogy ezt a modellt hogy lehet rávenni bizonyos alapfeladatokra, és iszok egy teát. Vagy bort, ha nehéz volt a nap.

Ez csak egy hétköznap, a hétvégék sokkal mozgalmasabbak.

A Csillagok Háborújában melyik oldalt támogatnád?
A Csillagok Háborújában melyik oldalt támogatnád?

A szürke erőhasználókat (ez egy legit szakkifejezés a SW irodalmi kánonjában), akik nem Jedik, általában azért nem, mert kidobták őket vagy kiléptek, de nem is Sithek, mert nem olyan végletes a gondolkodásuk (eleve a jó-rossz, Jedi-Sith, fény-sötét felosztás végletes gondolkodásra vall, de mindegy). Szimpatikus lenne a sithekben, hogy érvényesítik a saját érdekeiket, de a kánon alapján a legtöbben nem egy konkrét céllal vagy küldetéssel állnak át a sithekhez (ahogy Dooku), hanem mert senki nem érti meg őket – ez pedigazt eredményezi, hogy a hatékony kormányzás helyett kiskamasz módjára szétrombolnak mindent. A Jediknek valahol szimpatikus lenne az eszmerendszere, ha nem lenne a központi eleme a status quo védelmezése, ahogy azt sokszor el is mondják (“A béke őrei vagyunk”). Számomra érthetetlen például, hogy ha elvileg a Köztársaságban tiltott a rabszolgaság minden formája, hogy hagyhatják, hogy a twi’lekeket a saját uralkodóik adják el szexrabszolgának (oké, hivatalosan táncosnak, de nekem senki nem magyarázza meg, hogy nem történik semmi), még a fővárosbolygón, az orruk előtt is! A twi’lek társadalmi berendezkedésben egy nőstény twi’leknek az egyetlen kiútja a sok kis twi’leket szülő háziasszonyszerep elől a tánc, amit a bolygó kormánya rengeteg pénzzel támogat is, mert szerintük a prostitúcióval terjed a kultúrájuk is. Ráadásul a twi’lekek a lekkuikban található ideggócok miatt fokozottan erőérzékenyek, azaz elvileg sokkal több köztük a Jedialapanyag – mégis hány twi’leket látsz a Jedi-tanácsban? Pontosan, egyet sem!

Twi'lek
Twi’lekek az eredeti trilógiából… neccben és bondage-ban

A szürke erőhasználókra az jellemző, hogy érettebbek annál, minthogy jó és rossz dualitásra osztanák a világot, a saját szűkebb közösségüket a képességeikhez mérten a lehető leginkább segítik, többnyire a moralitás határain belül maradva, de nem félnek átlépni ezeket a határokat, ha tényleg muszáj.

A gothról általában
A gothról általában

A kérdéseid első részét Trish egy régebbi írása klasszul megválaszolja, de gyorsan én is végigrohanok rajtuk. A goth szubkultúra alapvetően a hetvenes évek végi/nyolcvanas évek eleji punkból alakult ki, és a társadalom változásaira folyamatosan és roppant érzékenyen reagálva vált azzá, amit ma gothnak ismerünk. Az öltözködés elsősorban a punkból, az újromantikából és a glamből ered, de a több száz éves korstílusoktól kezdve a futurisztikusabb elemeken át a fantasyig sok minden belekeveredhet. Meghatározó színek a feketén kívül a természetellenes színek, például a zöld/kék/lila haj és/vagy rúzs; a sötét színek mint a sötétlila, mélymályva, bordó; a fekete kontrasztjaként néha élénk  színek, mint a méregzölt, vérvörös, királykék, de csak kis mennyiségben.

A DM-bulik, amennyiben a DM a Depeche Mode-ot takarja, jó kiindulópont lehet .

Az első konkrét találkozásom tizenkét éves koromban történt, amikor is az új padtársam hasonló stílusban tolta, a nővére pedig a fehérvári goth színtér prominens alakja volt. Azért áll hozzám közel ez a szubkultúra, mert szabad; mert azoknak az érzelmeknek is segít formát adni, amik a mainstream kultúra szerint szégyellni- és elnyomnivalók; mert abban is képes meglátni a szépséget, amiben sokan nem. Ezek miatt biztonságot, magabiztosságot ad, mert én szabhatom meg, adott esetben át a saját határaimat, nem a divat (ami alatt nem csak öltözködési, hanem gondolkodásbeli divatot is értek). Nem kell azon aggódnom, megfelelek-e a társadalomnak, mert mi egy bizonyos szempontból azon kívül létezünk.

/Ahha… de azért eljársz az irodába dolgozni minden reggel, Miss Imsospecial…/

Ha egy abszolút laikust szeretnél a megnyerni olvasónak, hogyan ajánlanád neki a blogot?
Ha egy abszolút laikust szeretnél a megnyerni olvasónak, hogyan ajánlanád neki a blogot?

Láttam már jólfésült, jólöltözött üzletembert, ahogy munka után bakancsra cserélte a lakkcipőt, és elmentünk a rockfesztiválra. Láttam már szürke könyvelőt kibomlott hajjal Pokolgépre tombolni. Láttam már családanyát kipirultan falni a Gyilkos asszonyok dokumentumsoroza komplett évadait. Láttam már kisgyermeket, aki érdeklődve tanulmányoz egy oszlásnak indult galambtetemet. Láttam már szülőt, aki vért izzadt, mire kitalálta, hogy adagolja be a fiának, hogy Gyuri, az aranyhörcsög nincs többé. Láttam a legkeményebb srácot sírni a nagymamája temetésén. Láttam, ahogy az osztály legcsendesebb lánya vámpírokról fantáziál.

Mindenki lelassít az autóbalesetek mellett, és azt reméli, láthat egy kis vért.

A sötétség az életünk és a személyiségünk része. Sokkal egészségesebb megélni, akár egy jó adag humorral fűszerezve, mint elnyomni, és úgy tenni, mintha nem lenne.

Éppen ezért tudta Elvira a képernyő elé szögezni a nyolcvanas évek amerikáját.

elvira-mistress-of-the-dark
Ezért, meg két másik okból.
Mi a legnagyobb kíváncságod?
Mi a legnagyobb kíváncságod?

Nőjön fel az Országos Gothic Találkozó a lipcsei Wave-Gotik Treffenhez látogatottságban és színvonalban egyaránt.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Pár tonna nyomtatópapírt, kb ezer csomag színes és grafitceruzát, csajkát, kanálgépet és svájcibicskát.

Az utóbbi három leginkább a kajaszerzés miatt kéne; bár ez a sziget jellegétől függ, szerintem remekül eléldegélnék gyümölcsökön. Nem vagyok ugyan kifejezettem vega, de – valószínűleg a lusta irodai életmódom miatt – ritkán kívánom a húst. A papír és a ceruzák azért kllene, mert ha végre nem vennének körbe emberek, és nem lennének szociális kötelezettségeim, végre annyit írhatnék és rajzolhatnék, amennyit csak akarok.

Ha már eléggé kipihentem magam, egy idő után biztosan kitalálnám, melyik gazból lehet vásznat fonni, melyik csigával lehet feketére színezni a textilt, és melyik kaktusz tüskéjéből lehet varrótűt készíteni.

Én lennék a sziget boszorkánya, akinek az őslakosok (akikről néhány évad után úgyis kiderül, hogy végig a sziget másik oldalán laktak) gyümölcsáldozatot mutatnak be minden újholdkor.

9

1, Erre válaszoltam pár kérdéssel följebb, de hadd vessem közbe, hogy nem gondolnám, hogy kevésbé találja meg a fiatalokat. Ellenkultúrák mindig is voltak, és mindig is lesznek, és mindig szép mennyiségű fiatalt fognak vonzani. Szigeten már nincsenek, de voltak Fekete Zajon és Gothicán, vannak Rockmaratonon. A zene sem halt meg, épp ellenkezőleg, egyre újabb és újabb goth bandák bukkannak fel, csak hogy a magyarok közül szemezgessek: De Facto, Dharma, Virrasztók, Black Nail Cabaret, Volkova Sisters, Hold, Nevergreen, Variola.Az Index előző könnyűzenei dalversenyét egy goth(ba hajló) zenekar, a Dope Calypso nyerte. Én nem aggódom.

2, A bandát nem, de az azonos nevű színésznőnek láttam pár filmjét, például az Astro-zombies-t, ha jól emlékszem.

3, Ez egy hasonló közkeletű félreértés, mint hogy a gothok sátánisták, és a gyökere is hasonló. A sátánistás tévhit onnan ered, hogy a kinézetben gyakran jelennek meg okkult szimbólumok – a BDSM-mel való összekapcsolásnak is az a (téves) logikája, hogy a goth outfitekben gyakran vannak bondage, latex vagy lakk darabok. Nem mondhatom, hogy biztosan nincs átfedés a két csoport között, mint ahogy a nagy számok törvénye alapján biztosan vannak sátánista gothok is, de nem ez a jellemző.

Milyen guilty pleasures listád van?
Milyen guilty pleasures listád van?

Nincs ilyen, mert semmitől nincs bűntudatom 😀 Vannak olyasmik, amiket nem nézne ki belőlem az átlag szemlélő, például hogy szeretem a rappet és a népzenét is, hogy szeretek rock’n’rollt táncolni, hogy megőrülök a vicces irodaszerekért (épp a napokban kaptam egy színes fogaskerekekkel működő tűzőgépet, de nagy álmom egy íróasztalról indítható nerfrakéta), hogy szeretem a Galaxis útikalauzhoz vagy Italo Calvino-hoz foghatóan randombeteg regényeket, hogy néha úgy teszek, mintha én lennék Marilyn Monroe, és a Happy Birthday Mr. President-et éneklem a zuhany alatt – de ezek csak akkor lennének “guilty”-k, ha fenn akarnék tartani egy imidzset, amibe ezek nem férnek bele. De nem így van, szóval csak simán pleasure-ök.

Mi az, amitől a legjobban félsz?
Mi az, amitől a legjobban félsz?

Érdekes módon a félelmeim az evéshez kapcsolódnak (ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy nem kellett volna tizenkét évesen éjjel Bárányok hallgatnak-ot néznem). Irreálisan félek attól, hogy megesznek, akár emberek, akár szörnyek vagy állatok. A másik az, hogy véletlenül én eszek emberhúst; a gyrosba darált hímtagról szóló városi legendák óta nem merek street foodot enni.

Nem olyan régen volt egyébként egy rémálmom, amit nem tudtam hova tenni, és utána napokig hozzám sem lehetett szólni, annyira felzaklatott. Álmomban megöltem és szakszerűen kicsontoztam egy embert, a filét nagyjából félkilós darabokra vágtam, és levákumfóliáztam. Egy dobozban haza akartam vinni nagyjából harminc kiló húst, amikor éjjel az utcán megtámadott egy csapat menyét, és elevenen felfaltak.

Szóval… hát, remélem senki nem olyan kitartó, hogy idáig eljutott. Aki mégis, az valószínűleg nem sűrűn tér majd vissza az oldalra.

Ide beszúrok egy zenét, hogy az, aki csak végigpörgeti a bejegyzést, ne is gyanítsa, hogy itt valami furcsa folyik.

12

1, Sötétlilát és a bordót.

2, Szerintem értelmetlen jó és rossz kategóriákba sorolni még a gondolatainkat is. A “rossz” gondolatok, a “negatív” érzelmek is a részeink, muszáj megélnünk őket. Ha elnyomjuk őket, akkor betokosodnak, begennyesednek, és sokkal nagyobb problémát okoznak később. Vagy tartózkodva a metaforáktól, ha a pozitív gondolkodás jegyében elképzelni sem vagy hajlandó, hogy valami rossz történhet, akkor nem leszel felkészülve, ha mégis valami rossz történik.

3, Az életfilozófia alatt nem pontosan értem, mire gondolsz, de egy nagy vezérlő elv az életemben (a számtalan közül) az, hogy ha te mindent megteszel, ami erődből telik, akkor (de csak akkor!) bukás esetén jogosan hibáztathatod a körülményeket.

4, Sok mindent gondolok a halálról, de a legmegrendítőbb ezek közül a következő: a kérdésedből az jön le, hogy a társadalmunkban már az is devianciának számít, ha bármilyen gondolatunk van a halálról. Ez pedig elég egészségtelen hozzáállás, tekintve hogy egy olyan eseményről van szó, amit előbb vagy utóbb mindenki megtapasztal.

13

Nem vagyok Depis, Tankcsapdás vagyok.

Nem, amúgy még nem fordult elő.

14

Tulajdonképpen nem igazán kell ilyesmivel szembenéznem, mióta kikerültem a gimnáziumból, egyszer sem találkoztam ilyesmivel (de, egyszer, itt a blogos csoportban, de ez legyen a legtöbb). A felnőtteket, például a munkatársaimat gúzsba kötik a társadalmi elvárások, és nem mondhatják a szemembe, hogy milyennek tartanak, és nem is vonulhatnak látványosan félre; így viszont muszáj velem időt tölteniük, például ha együtt dolgozunk, és elég hamar belátják, hogy valójában életvidámabb vagyok, mint ők.

Székesfehérvár ebből a szempontból csodálatos; viszonylag nagy hagyománya van itt mindenféle rock és alternatív stílusnak, itt van a Fezen rockfesztivál, a Hang-Szín-Tér művészeti iskola, ahol rockzenét oktatnak, stb. Itt nem vagyok furcsa. Ahogy már meséltem, előfordult nem egyszer, hogy munka után az egyébként jólfésült, öltönyös munkatársaim átvedlettek bőrbe, és együtt mentünk a fesztiválra.

Nem próbálom meg senkinek átadni az életérzést, nem vagyok térítő. Ha érdeklődésből kérdez, akkor belemegyek bármilyen beszélgetésbe, ha viszont piszkálódásból… nos, akkor jönnek az olyan válaszok, amiken én roppant jól elszórakozom, más nem igazán. Ilyen “Kinek a temetése lesz? – Még nem döntöttem el”-félék (és valószínűleg ezekkel a “viccekkel” tartjuk életben a sztereotípiákat).

Mi történt veled azóta, hogy blogot indítottál?
Mi történt veled azóta, hogy blogot indítottál?

Hát, tényleg csak címszavakban: lediplomáztam, részt vettem az OGT szervezésében, vállalkozást indítottam, elkezdtem japánul tanulni, elkezdtem a második BA-t, szereztem egy nem rossz munkát, és saját albérletben élek.

Nem érzed úgy, hogy meg kell felelned egy "képnek", amikor (már/épp) nem akarsz?
Nem érzed úgy, hogy meg kell felelned egy “képnek”, amikor (már/épp) nem akarsz?

Egy esetet tudok felidézni; a tovább-továbbtanulás kapcsán történt, hogy amikor megkaptam az e-mailt az egyetemi beiratkozásról, sírógörcsöt kaptam, és csak azt tudtam, hogy nem akarok visszamenni az egyetemre. Minek nekem két diploma, de komolyan? Megéri az a sok szopás a párezer forinttal több fizetésért?
Átbőgtem pár délutánt, aztán elmentem a középiskolai osztálytalálkozóra, ahol szembesültem vele, hogy rajtam kívül mindenkinek két diplomája van, a volt padtársam már doktor (24-5 évesek vagyunk, megjegyzem), és úgy éreztem, legjobb meggyőződésem ellenére sem utasíthatom vissza az egyetemet, hiszen mindenki egyetemre jár, csak én nemMindenki vitte valamire, csak én nem, nem hozhatok szégyent az elitgimnáziumra, nem hozhatok szégyent anyámra, de még nem késő, most még van időm, család mellett úgysem tudok tanulni, karriert nem építhetsz harmincévesen, most kell elkezdeni, vagykülönben…

Nem akartam elvetni, hogy egyszer belevágok, a kereskedelem egyébként is érdekel, de pihenni akartam, talán csak fél évet… De a peer preassure-nek nevezett jelenség hatására, amikor hazaértem a találkozóról, beiratkoztam, és felvettem az óráimat – meg a diákhitelt. Még nem tudom, jól döntöttem-e.

(De úgy érzem, még mindig a szerencsésebbek közé tartozom azzal, hogy a peer preassure egyetemre járásra vesz rá, nem pedig drogozásra, ivásra, plasztikáztatásra vagy valami egyéb, ön- és közveszélyes dologra.)

Suzanne Kobela rémálomvilága

Suzanne Kobela rémálomvilága

Suzanne Kobela-t az OGT szervezése közben ismertem meg, korábban is csodáltam a képeit Facebokon és Instagramon, így nagyon örültem, hogy együtt dolgozhatok vele. Teljesen elvarázsoltak a sötét szürrealista képein szereplő kicsavart, álombéli, démonszerű lények – amiket, ha elég sokáig nézel, elkezdesz teljesen más színben látni. Ami először rémisztőnek tűnik, lassan rájössz, hogy szenved, a háttér nonfiguratívnak látszó elemei értelmet kapnak, és az egész kép beszélni kezd.

Ez a kép itt lent például egy mindannyiunk gyerekkorából ismerős jelenet újragondolása. (De nem árulom el,melyik. Nézd hosszan, hagyd, hogy beszéljen, és jöjj rá magad.)

Suzanne Kobela Remember
Suzanne Kobela: Remember

 

Honnan jönnek a szörnyek?

Suzanne így mesél a kezdetekről: “Mióta az eszemet tudom rajzolgatok, kiskorom óta ez volt, ami leginkább lekötött. A legelső emlékeim között is az van, hogy papírokat firkálok tele a nappali kellős közepén (majd ha a papír elfogyott, következett a fal…). Igazán komolyan azt hiszem hetedikes vagy nyolcadikos koromban kezdett bennem kialakulni, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni vagy legalábbis valami olyannal, ahol rajzolni vagy festeni kell és fokozatosan tereltem magam ebbe az irányba. Komoly ráébredésem nem volt, hogy “na akkor most ez lesz az!”, az egész mindig ott lógott a levegőben, hogy művészeti pályára fogok lépni.

Suzanne Kobela paintings
Festmények

Bár júniusban a SteamFesten már összefutottunk, komolyabban csak augusztusban, a Fezenen volt alkalmunk beszélgetni. Ekkor mesélte el, hogy animációt is tanult, és hogy szerinte mik a művészeti intézmények árnyoldalai.

Még gimis koromban szerettem volna felvételizni a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetemre (animáció szakra) és ennek érdekében már akkor elkezdtem előkészítőkre járni. Elvégeztem a preMOME animációs előkészítőjét, majd végzős koromban kezdtem tanulni Kopek Ritánál a  Studio 91-ben, ami szintén egy felvételi előkészítő iskola, ahol közel három évig tanultam modell utáni rajzolást és festést és animációhoz szükséges illusztrálást, storyboard készítést stb. Miután a felvételim nem sikerült elkezdtem gimnázium után egy Mozgókép- és animációkészítő OKJ-s tanfolyamot a Számalk-Szalézi Szakközépiskolában, amit két év alatt el is végeztem. Mindezek előtt, közben és azóta is autodidakta módon is képeztem magam vagy bejártam az iskolai szakkörökre.

Egy művészeti iskola szerintem lehet áldás és átok is egyben. Fontosnak tartom, mivel ha valaki jó művész szeretne lenni, akkor ahhoz nem árt pár dolgot megtanulni, begyakorolni és szembesülni kell vele, hogy azért a nagy művészi szabadság kellős közepén se árt pár szabályt szem előtt tartani. És egy iskola nagyon jó kapcsolatrendszer kiépítési lehetőség, a sulik folyton figyelik a pályázati- és versenylehetőségeket és sokszor a tananyagot is úgy alakítják, hogy ha befejezel egy projektet akkor “figyelj itt ez a pályázat, erre küldheted is!”. Szóval ilyen szempontokból ajánlott megpróbálni a művészeti iskolákat nagyon sokat adhat az embernek.
Ugyanakkor ott az átok oldala is, hiszen minden iskolában megvan az, hogy a tanulót alakítani, terelni akarják és nem feltétlen mindig jó irányba vagy az az irány nem biztos, hogy mindenkinek megfelelő. Hallottam olyanról, hogy valakit teljesen átalakítottak, de olyan jó barátnőm is van, aki kiállt az ötleteiért és a tanárokkal kompromisszumokat kötve át tudta vinni a saját elképzeléseit is a projekteknél. A saját példámat is el tudom mondani, hiszen a festményeimmel egy elég egyedi groteszk világot dobok az emberek elé, aminek fejlesztését nem biztos, hogy a mai minimalista festészetre szívesen lecserélném és épp ezért nem is sikerült a felvételim, mert tudom magamról, hogy mit szeretnék,min akarok fejleszteni és ez nem nagyon fért bele az iskolák kereteibe. (És ezt most nem hasraütve mondtam, a legutóbbi visszautasító levélben pont ezzel fogalmazták meg elutasításom okát.) Tudni kell, hogy mit akar az ember és aszerint mérlegelni, de ha nem is kifejezetten iskola, egy jó magántanár vagy mentor megkeresését mindenkinek tudom ajánlani, ha valaki komolyan akar ezen a pályán mozogni!

Suzanne Kobela painting
Festét közben, amikor bármi megtörténhet

 

Creepyllows

A nyári MondoConon Suzanne és Eni egy közös standon mutatták be a nagyközönségnek saját márkáikat; Eni a Lightning Dark projekt ruhakollekcióját, Suzanne pedig a Creepyllows név alatt futó szörnypárnákat, amik eszméletlenül cukik! (Mindkét projektből láthattatok darabokat az idei OGT-n is.)

A ‘Creepyllows’ igazából az én márkám, de ahogy én is besegítek Eny ‘Lightning Dark’ projektjébe sokszor, ugyan úgy ő is segít nekem összevarrni a párnákat, míg meg nem tanulok rendesen bánni a varrógéppel – mesélt Suzanne az együttműködésükről. – Olyan ember vagyok, aki körbeveszi magát párnákkal, plüssökkel és képes vagyok még a nyári hőség közepén is burrito módon bebugyolálni magamat és úgy aludni és ezt az egészet szerettem volna egy Valamibe összerakni, amiből végül megszülettek a kis rémpárnácskák, akik párnák is, figurák is, készülni fog majd plüssanyagből is, ölelgetni is lehet és nyomorgatni is őket. Teszteltem őket alvásnál is, jelenthetem, hogy kényelmesre sikeredtek!” 

Suzanne Kobela creepyllows skully
Suzanne és a vérszomjas Skully-k


Néha azonban nehézségek is támadtak a projekt körül.
“Sajnos volt még a legelején egy elég csúnya problémánk, egy amerikai egyéni vállalkozó nő és a rajongótábora megtámadott minket, hogy az ő munkáit koppintottam. A dolog eljutott odáig, hogy akár az ügyvéde is felvette volna velem a kapcsolatot, de miután közöltem, hogy tárgyalóképes vagyok a dolog megszakadt. Ezen kívül én mégis felajánlottam neki kompromisszumot és bár nem reagált rá semmit, azóta is betartom őket a súrlódás és további támadások elkerülése végett, ezért van például, hogy a jelenlegi Skullykból több már nem fog készülni és ők nem is elérhetőek USA beli vásárolóknak, hanem most már dolgozom a Halloween szérián, ami sajnos szintén kis technikai nehézségekbe ütközött, de az szerencsére saját hiba és dolgozunk a megoldásán!”

Suzanne Kobela creepyllows skully
A Skully-k

Nagyon érdekelt, hogy mi lehet egy olyan személynek a fejében, aki ilyen műveket képes alkotni. Ezért már az OGT után, egy írásos interjúban feltettem Suzanne-nek azt a kérdést, amit valószínűleg minden művész rühell: Mi inspirálja?

“Az ötlet bármikor és bárhonnan jöhet. Volt már, hogy egy zeneszám hallgatása közben ugrott be egy ötlet, volt, hogy egy szimpla gondolatmenet indult meg a fejemben, aminek a végeredménye egy kép lett, de volt már olyan, hogy a helyi szórakozóhelyen a barátaimmal iszogatva egyszer csak megakadt a szemem egy repedésen a falon és azt a mintát szőtte tovább az agyam. Ez teljesen kiszámíthatatlan.”

 

És hogy mit hoz a jövő…

A Creepyllowsok igazából a side-projektem, elsősorban a festményeim és illusztrációim a fő csapásirányom, csak hát mivel azok nem annyira ‘cukik’ nehezebb velük nagyközönség előtt érvényesülni, de kitartóan keresem azt a réteget, aminek ez a fajta groteszkség ugyanúgy a szíve csücske, mint nekem.
Az OGT-n volt szerencsém megismerni a másik kiállítólányt, aki felajánlotta, hogy társulhatok hozzájuk kiállításokban, így remélhetőleg hamarosan több ember elé is eljutnak a képeim több helyen.
Továbbá mivel idén se sikerült a felvételim jelenleg munkakeresési posztban vagyok, két helyről várok jelenleg visszajelzést, amik szerencsére kapcsolódnak a szakmámhoz. Emellett freelance módban is vállalok illusztrálást és grafikusi munkákat, vagy ha valaki egyedi képet szeretne, vállalok megrendeléseket is.

Suzanne Kobela painting oraculum
Suzanne Kobela: Oraculum

De azért lesznek kistestvérei a Skully-knak, ugyen?

“Igen, készülnek az új szériák és hamarosan lesznek más családtagok is a Skullykon kívül! Addig is szeretném teljes mértékben feltornázni magam a létrán és addig bármilyen lehetőséget megragadni. Folyamatosan festek, több stílusirányzatban is sikerül megállnom a helyemet. Mint már ahogy az előző kérdésben is megválaszoltam, kitartóan keresem azt a szubkultúrális réteget, ahol a munkáim befogadásra lelnek.

Jelenleg ezen is  a festményeim digitalizálásán dolgozom folyamatosan, hamarosan printek és a képekből készült egyéb érdekességek is elérhetőek lesznek. Tervezek több webshopot is felállítani, a Suzanne Monster munkák és a Creepyllowsok is majd storenvyn lesznek elérhetőek, és majd Redbubble-ön további extrák. (Erről alkalomadtán hozom a linkeket!) Előreláthatólag leszünk az őszi MondoConon is, ott már a teljesen megújult árukészlettel fogok megjelenni és reményeim szerint az első új Creepyllow darabokkal is a Skullyk mellett! És az őszi Steamfesten való rémkedés is szervezés alatt van.

Suzanne Kobela
Suzanne és a macskája, Leny


Suzanne Kobela többi munkáit itt tudjátok elérni:

Facebook: Suzanne Monster  (Itt mindig megtalálhatóak az aktuálisan eladó képek)/ Creepyllows
Instagram: suzannemonster
tumblr: suzannemonster.tumblr.com