Boldog születésnapot

Boldog születésnapot

Nem szoktam érzelgős posztokat írni.

Nem szépítek, mostanában nem szoktam írni semmit.

Kis magyar horror

Illetve a “semmit” túlzás. Múlt héten vezényeltem le a Cinegore-on a Magyar Hetet, amikor is Augusztus 20-a alkalmából  csak magyar thrillerekről, sci-fikről és horrorfilmekről írtunk, ide is írtam egynéhány cikket. Egy csomó régi és/vagy pici, független filmet előástunk, amit nem biztos, hogy ismert a közönség; időutazós sci-fitől kezdve bosszúthrilleren át darabolóshorrorig egy csomó ismeretlen gyöngyszemet (és legalább ennyi hulladékot) mutattunk meg az embereknek. Az emberek pedig kajálták ezt. Jó volt látni a felfedezés örömét a szerkesztőségben és a közönség soraiban egyaránt, jó volt látni a kezdő és/vagy független filmesek lelkesedését. Még ha csak egy morzsányit is, de tettünk valamit a mi közös kultúránkért. Tettünk valamit, ami számít.

Cinegore Magyar Hét
Alternatív banner a Cinegore-on a Magyar Hét alkalmából

 

Különösen ezekre a cikkekre vagyok büszke:

 

“Főleg irodalomról ne beszélgessünk”

Ugyan ebben a felfokozott hangulatban küldtem be a Zöld szemű szörny című írásomat a Fantasztikus kéziratok éjszakája nevű pályázatra, a határidő előtt fél órával. Régóta dolgoztam rajta, negyvenezer karakter lett, amiből még a beküldés előtt tizenkétezret kivágtam, hogy többé-kevésbé megfeleljen a terjedelmi követelményeknek. Ez az a pályázat, ahol pár évvel ezelőtt belekötöttek abba, hogy “valahogy olyan furán jönnek ki a mondatok“… egy hexameterben íródott novellában. Majd visszakérdeztek, hogy mi az a hexameter.

A novella az erőszakról, a kapcsolaton belüli erőszakról, a féltékenységről, hiszékenységről és a pletykák terjedéséről szól. Egy barátnőm ihlette, akivel azóta, sorsszerű módon, azért romlott meg a kapcsolatunk, mert elhitt egy pletykát, és ezért most féltékeny rám. Rám, aki olyan irodalmi pályázatokon kilincsel, ahol az üres romantikát díjazzák, és kiejteni sem tudják azt, hogy “hexameter”, és akinek a szociális kapcsolataira is metafora lehetne ez az emlékezetes hexameteres fiaskó (lehetne, ha az érintettek ismernék a ‘metafora’ szót).

varga péter dávid zöld szemű szörny illusztráció alexis lange
Varga Péter Dávid illusztrációja a Zöld szemű szörny c. novellámhoz

Szeptemberben lesz az értékelés; addig nem tehetem fel ide, de utána online és letölthető formában is megtaláljátok majd a Tales from SelfMade.Black aldomainen (ami ott van fönt a menüben).

Ha a zsűrinek nem is fog leesni, miről szól, és felróják majd, hogy túl kevés benne a szörny, és túl sok a beszéd; ha ki is derül, hogy a hexameter mellett a metafora jelentésével sincsenek tisztában; ha itt is megkapom, mint az eddigi összes pályázaton, hogy jónak jó, csak nem a profilunkba vág; tudom, hogy köztetek lesz, aki értékelni fogja. Ha csak egy embert is megérint majd, akkor már olyat alkottam, ami számít.

(Nem teljesen mellékes körülmény, hogy a novellát férfi álnéven küldtem be, és az értékelésnél egy pasi ismerősöm vállalta, hogy beül helyettem. Érdekes tapasztalat lesz, mennyivel állnak hozzá másképp, mint hozzám tavaly, hogy mennyire számít a szerző neme a zsűrizésnél; talán még a hexameter jelentése is eszükbe jut majd. Mindenesetre az eredményről egy másik blogon fogok írni. Ugyanitt lájkoljátok Alexis Lange írói oldalát, és segítsétek ezt a kis társadalmi kísérletet egy megosztással!)

 

Sokadik Országos Gothic “nemWGT” Találkozó

Miután a tavalyi élesszemű “miértkerülpénzbe-zsidókvagytok” és a “düreregyszar-szigetjobbvót” meglátások elcsitultak, idén a “háteznemis olyan mint a WGT” kritika került elő legtöbbször az OGT kapcsán, aminek mazochizmusom következtében megint szervezője lettem.

Nem. És nem is lesz olyan. Nem akarjuk, hogy olyan legyen.

Nekünk, nektek, a hazai szubkultúrának akartuk csinálni, hogy jobban megismerjük egymást, hogy összekössük a régieket a fiatalokkal, a soproniakat a nyíregyházaiakkal, a viktoriánusokat a tradokkal, a darkwave-eseket a glamgoth-osakkal. Hogy legyen egy közösségi élmény, ami annyira hiányzik a nagy fesztiválokból. Hogy legyen befogadás, inkluzivitás, és ne egy nosztalgiaparti legyen, ne csak a múltba nézzünk, ahogy a Fekete Zaj. Nem egy nagy és (jó értelemben) őrült falu akarunk lenni, nem egy goth Sziget – hanem egy család. Valami, ami számít.

országos gothic találkozó dürer 2017
A hivatalos OGT banner

Jelenleg még mindig remegek az idegességtől és a kimerültségtől; a testem elfelejtette észrevenni, hogy már vége a rendezvénynek, és lassan vissza kéne rázódni a rendes civil életembe. Persze a munka egy nem elhanyagolható része, a könyvelés még hátra van, de a nehezén túl vagyunk. Győztünk.

 

Tudom, de nem érzem

Mindennek mégsem tudok örülni. Nem megy.

Minden Cinegore-os cikk alatt láttam, hogy az emberek a kiemelt kép és a felvezető szöveg alapján kommentelnek, és nem olvassák el a cikkeinket. Tudom, hogy a novellám csak azokhoz nem fog eljutni, akiknek értékelnie kéne és akiknek (akikhez/akikről) szól. Az OGT-n pedig esélyem sem volt összebarátkozni senkivel; azon kívül, hogy néhányszor körbeszaladtam a vsárosok, a kiállítók és a fellépők között, hogy minden rendben megy-e, vagy szükségük van-e valamire, szinte senkivel nem beszéltem egy szót sem. (Leszámítva Trish videointerjúját, amit linkelni fogok, ahogy megjelenteti.)

Tudom, hogy képgalériára számítottatok, de az sajnos nincs. Egyrészt, nem készítettem képeket, nem volt rá időm. Másrészt, nem akartam, hogy rólam készüljenek képek. Az utóbbi honapokban súlyosbodott a hajhullásom, mostmár bárhogy fésülöm, nem lehet nem észrevenni. Végig rettegtem az OGT-n, nehogy valaki hátulról fotózzon, ahonnan a leglátványosabb a dolog – de a félelmem alaptalan volt, egy idegesen rohangáló jellegtelen staffot senkinek nem volt kedve megörökíteni.

Ez nyilván egyéni szocprobléma, de nem tudok örülni, pedig érzem, hogy ezen a hétvégén olyan dolgokat vittem véghez, amik tényleg számítanak. De átmenetileg ez a csöndes elégedettség is jobb, mint az üresség; aztán ha végre el tudom majd engedni a harciideget, ami még most is ráz, talán elkezdek örülni is az eredményeknek. Addig pedig itt vannak nekem a számok:

20 000 olvasó a Cinegore-on

40 000 karakternyi novella

770 vendég a IV. Országos Gothic Találkozón

 

Szeretem ezt a nyomorult kis országot, szeretem ezeket az embereket benne, a családomat. Tenni akartam értük valamit, ami számít.

Boldog Augusztus 20-át.