Gyakorlati tanácsok normik ellen

Gyakorlati tanácsok normik ellen

Bleedig Raven nem olyan rég posztolt a blogjára a necc komformizálásáról, ami egész csinos kis párbeszédet generált az amúgy jellemzően csendes közösségünkben. Ennek nagyon örülök, mert jó látni, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve (még ha csak virtuálisan is), akik képesek az értelmes eszmecserére – viszont aki ismer, az tudja, hogy én homlokegyenest mást gondolok a jelenségről, mint Raven. És ezt most le is fogom írni, szóval ha nem szereted a megaszondós posztokat, akkor most zárd be ezt a cikket és gyere vissza szerdán, mert akkor jön a következő felsőátalakítós rész.

(Disclaimer: Attól, hogy nem értek egyet a véleményeddel, még tisztellek és szeretlek.)

 

1, A neccet nem lehet “konformizálni”…

… mert már eddig is egy konform része volt, csak nem a mainstream konformé. Ez egy nagy tévedés, amit sokaknál látok: azt hiszik, hogy a gothok, darkosok, alternatívok a szabályokon kívül léteznek, ezért egyediek. Miközben az igazság az, hogy mi is ugyan úgy szabályokat követünk, mint a “normik”, csak egy másik kultúra szabályait. Nem véletlenül vagyunk “szubkultúra”; a kultúratudomány egyik elmélete szerint a kultúra definíciója eleve szabályok összessége.
Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy nem vagyunk egyediek – de nem emiatt. A stílusunkban, zenei ízlésünkben, esztétikai érzékünkben éppen az a lényeg, hogy nem vagyunk vele egyedül, hanem a kultúra többi tagjához hasonló, így összeköt minket.

 

2, Baj, ha a normik is hordanak neccet?

Engem személy szerint nem zavar – de ha zavarna is, ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy öltözzenek mások? Ha vannak, akik igazán tudják, milyen érzés, amikor az öltözeted alapján ítélnek meg; amikor rád akarnak erőltetni egy bizonyos külsőt; amikor hosszú és szaftos cikkeket írnak arról, milyen ciki, ahogy kinézel (itt az egyikben a szomszéd néni megtépett csirkéjéhez hasonlítják Siouxsie Sioux-t…); akkor azok mi vagyunk. Ezt a szörnyű érzést akarjuk kelteni másokban is?
Igaz, hogy a mi esztétikai érzékünk szerint a neccharisnya-tépettfarmer-adidas-műszőrbunda undorító – de az ő érzékük szerint meg a mi fűzőink és platformbakancsaink ízléstelenek! Ízlés dolgában kéne igazságot tenni?! Nekünk, akiknek az az alapvetésünk, hogy lábbal tiporjuk a közízlést?

dog in fishnet
Cuki kutyás kép, mert azzal minden eladható

Ha valamelyik popsztár fekete rúzst tesz fel, akkor mindenki eldobja az agyát, míg máshol akár meg is ölhetnek a stílusodért – egy létező és nagyon komoly probléma. De ha viszonozzuk a gyűlöletet, és elkezdjük a normikat vegzálni az öltözködésükért, csak elmélyítjük a lövészárkokat.

 

3, A neccet nem lehet elvenni tőlünk…

… mert nem a miénk. Infotainment következik: a neccanyag első írásos említése az időszámítás előtti 16-18-ik századból származik, a Westcar Papirusz néven számon tartott egyiptomi tekercsből, ahol is mint erotikus, vágykeltő ruhadarab szerepel. De ugyan erre a felhasználásra utal az Európa-szerte elterjedt népmese, ahol a király azt kéri a parasztlánytól, hogy “legyen is rajta ruha, meg nem is”, az pedig halászhálóból varr magának ruhát – ami az összes újlatin nyelvben megegyezik a “necc” szóval (a “necc” is a német Netz = háló átvétele). Aztán a századforduló dekadens korstílusa hozta be igazán a köztudatba, és azóta is kitörölhetetlen a nyugati divatból. Hol csak a szexualitást szabadabban kezelő szubkultúrák kelléktárában (flapper és vamp stílus a 20-as években), hol a mainstreamben (hatvanas években a miniszoknyával, vagy bármikor, amikor Madonna felvette), de mindig itt volt, mindenki számára.

marilyn monroe fishnet
Ez se ma volt

Very személyes példa: a dédimamámnak volt egy lehelletvékony fonálból horgolt neccharisnyája, amit ő maga készített még a világháború előtt. Pedig tőle aztán olyan messze esett a goth szubkultúra, mint tőlem bármelyik goaparti.

 

4, Ne hordj zenekaros pólót, ha nem hallgatod a bandát!

Ezt nem kell ragozni. Sőt, nem csak pólót, semmilyen más merchet sem, ebben teljesen egyetértek. Ez olyan, mint a hamis reklám, azt sugallod, hogy szereted azt a bandát (filmet, játékot, mert ugye ezekből is van merch), miközben nem. Gyakorlatilag ki se nyitod a szádat, máris hazudsz! És az nem mentség, hogy csak a minta tetszik: rengeteg olyan ruha van, ami a bandás pólók esztétikai világát használja a bandalogók nélkül, gondolhatunk itt akár Ed Hardy-ra, a Spiral Direct-re, vagy a történelmi poénokkal operáló “Attila the Hun – European tour 434-445” és hasonló pólókra.

nirvana clothing brand meme
Demánde…

Viszont, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert közülünk is sokan elsiklanak fölötte, ugyan ez vonatkozik a vallási jelképekre is. Ne hordj Mjöllnires fülbevalót, ha azt se tudod, hogy kell kiejteni, és ne hordj ankh-ot, ha fogalmad sincs legalább arról, hogy honnan ered.

És igen, ez a keresztre is érvényes (a fordított keresztre pedig különösen, ami, mint tudjuk, nem sátánista szimbólum, hanem Szent Péter keresztje).

inverted cross meaning
Szent Péter úgy érezte, nem méltó arra, hogy úgy végezzék ki, mint Jézust, ezért azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre. Ez az ő jelképe.

 

5, Fúj fúj háendem

A fentiek fényében sem tartom rossz dolognak azt, hogy szélesebb körben, akár fast fashion üzletekben is lehet kapni bandáspólót, méghozzá két okból. Az egyik a minőség: egy városi ruháspiac sarkában sufninyomott póló messze nem olyan minőségű, mint egy Fruit of the Loom, sokkal hamarabb lekopik (rosszabb esetben egy az egyben lehámlik) a minta, mint egy H&M-es társánál.
A másik, fontosabb érvem a jogtisztaság: a nagyobb boltok mind jogdíjat fizetnek a logók tulajdonosának, míg a sufninyomdák nyilvánvalóan nem. Már pedig ha te szereted az adott zenekart, akkor ez igen is szempont kell legyen, hogy a megvásárolt ruhadarab után nekik is csurran-cseppen valami (ha már a dalaikat úgyis torrentről hallgatjuk…).

punk h&m
Azért van egy határ… Forrás

Ahogy a négyes pontban is írtam, képmutatásnak tartom, ha valaki úgy húz ilyen fent látható dzsekit, hogy sosem ivott betépve kannásbort egy foglaltházban; de közben ott az érem másik oldala, hogy a mainstream divat kezdi felfedezni, hogy létezünk egyáltalán! Személy szerint rengeteg jó cuccot találtam a H&M Divided kollekciójában, és bevallom, az egyik AC/DC-s pólóm is onnan van.

NO REGRETS

Persze nem csak ez a két véglet, a sufninyomda és a fast fashion létezik. A zenekaroknak általában vannak hivatalos mercholdalai, illetve van PopShop meg USApóló, ahol szintén jogtiszta merchet lehet szerezni, még ha magasabb áron is, mint a DarkRavenben (létezik még az a bolt egyáltalán? I hope not). De ha már témánál vagyunk, itt a Headbanger is, ahonnan épp a napokban szereztem be egy eredeti, jogtiszta AC/DC-s fürdőruhát (ami atombrutál gyönyörű) – de sajnos nem sok másik rockerbolt képes elmondani magáról, hogy jogtiszta cuccokat árul.

(Na meg persze itt van az a lehetőség is, amiről ez az egész blog szól: csináld meg magadnak!)

 

+1 DE ELMAINSTREAMESÍTIK!

Ez az érv, hogy “elmainstreamesítik”, egyszerűen felbasz, elnézést, de nincs rá jobb szavam – mert ha mainstream, akkor kevésbé szereted őket? Ha sokan, akár nem rajongók is, elkezdik hordani a logójukat, akkor hirtelen leromlik a zenéjük? Kevesebbet érnek ettől a szemedben? És ha a szomszéd Julika most azt fogja hinni, te is csak divatból hordod, az akkora trauma, hogy megutálod őket?

Egy ilyen megszólalás nekem csak azt sugallja, hogy eddig csak azért hordtad/hallgattad őket, mert ettől kilógtál a tömegből, nem pedig magáért a zenéért.

Igen, ha valaki olyan merchet hord, amit nem hallgat, az részéről képmutatás – de ez a te banda iránt érzett szeretetedet nem befolyásolja (sőt, még röhöghetünk is a markunkba, hogy a normik divatmániájának köszönhetően kedvenceink egy kicsit több pénzhez jutnak a jogdíjakból, és többet tudnak kokainra minőségi alkotásra áldozni).

 

 

Tl;dr: legyen béke, jó zene, és sok-sok merch elérhető áron <3