Browsed by
Hónap: 2017 január

Nincs olyan, hogy pozitív diszkrimináció

Nincs olyan, hogy pozitív diszkrimináció

A sok negatív példa ellenpontjaként már régóta akartam írni arról, milyen az, amikor valaki csak azért kedves veled, mert más vagy, mint a többiek, de rá kellett jönnöm, hogy pozitív diszkrimináció, mint olyan, nem létezik – hiszen minden, még a jószándékú megkülönböztetés is árt. Amikor nem az ember egyéni igényeinek szól a segítség, hanem a hovatartozásából következik, akkor tulajdonképpen azt feltételezik, hogy egyedül nem menne neki, kevesebbre képes, mert a csoport tagja. A női kvótáknak, vagy a felsőoktatási felvételinél a hátrányos helyzetre kapható pluszpontoknak is az az üzenete, hogy a nők/hátrányos helyzetűek máshogy nem tudnának bejutni bizonyos szakmákba vagy iskolákba, vagyis hogy végsősoron életképtelenebbek, emiatt segítségre szorulnak. Holott ez nem igaz.

Ezt a saját bőrömöt tapasztaltam az egyetemen marketing kurzuson. Az volt a feladatunk, hogy olyan reklámanyagot készítsünk, amivel vásárlásra ösztönözhetjük a csoporttársainkat, és velem, bevallom, elszaladt a ló: rögtön három reklámfilmet is leforgattam egy fiktív fűzőmanufaktúra számára, félamatőr színjátszós színészekkel, félprofi operatőrrel (az egyik eredmény itt fent látható, a mesik ott lent). A csoporttársaknak ezután egytől ötig pontozniuk kellett, hogy mennyire érzik úgy, hogy vásárolnának tőlem; a pontok átlagából kaptuk a jegyet a projektre.

És meglepetésemre ötöst kaptam!

Pedig a filmek nem lettek annyira jók, hogy ezt indokolják, és biztos, hogy a csoporttársaim nem vennének fűzőket, mert nem hordanak ilyesmit. Értetlenül álltam a dolog előtt, ezért megkérdeztem néhányukat, hogy miért adtak öt pontot. Titokban hagyományőrzők, vagy rejtőzködő gothok, gyűjtik a fűzőket, vagy a fűző visszatért a divatba?

És a válasz ugyan az volt minden esetben: nem, igazából nem vennék meg a fiktív fűzőket, de mivel attól féltek, hogy a stílusom és a filmek stílusa miatt a többiek lepontoznak majd, több pontot adtak, mint amennyit érdemeltem volna.

Látjátok, hol a gond?

  • Úgy vélték, a munkám a saját jogán nem életképes;
  • nem kaptam építő kritikát, pedig utólag már látom, hogy a feladatnak (t.i. meggyőzni őket, hogy megvegyenek valamit) része lett volna az igényfelmérés, vagyis olyan dolgot reklámozni, ami érdekli őket – ami nem sikerült;
  • így jobb jegyet kaptam, mint aki rendesen, igényfelméréssel együtt végezte el a feladatot.

Vagyis mindenki rosszul járt: voltak, akik indokolatlan hátrányba kerültek, én meg nem tanultam meg a kurzus egy fontos leckéjét (azóta ezt behoztam egy másik kurzuson). Csak azok jártak viszonylag jól, akiknek megnyugodott a lelkiismeretük, hogy letudták a napi jócselekedetet…

pozitív diszkriminációSaját kép. Modell: Kenny

Persze tényleg vannak helyzetek, amikor az ember nem tud vagy nem képes segítséget kérni, pedig szüksége lenne rá. De a legközelebbi barátaidon kívül nem ismered annyira az embereket, hogy ránézésre megmondd, mi a helyzet; az a legegyszerűbb és legegyenesebb út, ha megkérdezed, miben tudsz segíteni. Egy látás- vagy mozgássérültet sem kezdesz el kérdés nélkül felvonszolni a buszra (legalábbis remélem…), a kevésbé fizikai természetű segítségre is ugyan ennek a körültekintésnek kéne vonatkoznia.

 

Tl;dr: mielőtt segíteni próbálnál valakinek, kérdezd meg, tényleg szüksége van-e segítségre. Meg fogsz lepődni.

 

Ti hogy látjátok?

Karácsonyi ajándékok, amiktől kicsit jobb lett ez az év

Karácsonyi ajándékok, amiktől kicsit jobb lett ez az év

… de csak kicsit. Nem csak arra gondolok, hogy a gyerekkorom majdnem összes kedvenc színésze/zenésze/írója halott, vagy hogy olyan a geopolitikai helyzet, amilyen (spoiler: a Frei Tamás thrillerek mostantól hivatalosan is dokumentumregény kategóriába esnek), ez csak a hab a fostortán. Sokkal inkább magánéleti dolgokra, mint a szakdolgozatom és a záróvizsgám, és az ELTE hozzáállása mindehhez (t.i. fizess, és fizess még többet, és akkor TALÁN szóba áll veled az ügyintéző. Vagy nem. A záróvizsgád időpontjáról pedig bőven elég két nappal hamarabb értesülnöd, úgysem kell rá szabit kivenned, hiszen diák vagy, nem?); a pánikrohamok; a három költözés egy évben; az öcsém; az új munkahelyem (amit imádok, de megszokni egy új szociális környezetet soha nem könnyű); az új egyetem; saját háztartás, ilyesmik. Nem feltétlenül ‘rossz’ volt ez az év, inkább nehéz (nézek rád, WordPress blogmotor, aki rémálmokat okoztál nekem a költözés során; és rád is, OGT, aki ██████████████████████████████ ~ cenzúrázva), és bár a sok szopásnak igenis van eredménye (diplomás állás, saját lakás, hellószia), de egyértelműen nem olyan év volt, amire boldogan gondolok majd vissza. Semmi másra nem vágytam így év végén, mint pihenni. Szerencsére a rokonaim, barátaim és üzletfeleim ráéreztek erre, és olyan karácsonyi ajándékok landoltak nálam, amik segítenek higgadtan, idegbaj nélkül átevickélni az újévbe.

Többek között…

 

Könyvek

Megkaptam a Lélek hosszú, sötét teadélutánját Douglas Adamstől, tudjátok, aki a Galaxis útikalauzt is írta. Ez a másik (ezúttal csak kétrészes) trilógiájának befejező kötete, és egy nyomozóról szól, aki egészen különösen látja a világot. Sírvaröhögés garantált.

Édesanyámtól kaptam a komplett Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiát egy kötetbe kötve – szerintem azt hitte, önsegítő könyv, de nem baj, régóta szerettem volna elolvasni.

IMG_2048

Kaptam még ezen kívül egy japán társalgási zsebkönyvet, amiben szerepel a ‘túlóráznom kell’ mondat, a ‘szabadságra szeretnék menni’ azonban nem (…¯_(ツ)_/¯  とにかく死ぬだろう), illetve a Puszi, Erzsi – a világ macskaszemmel című könyvet, amit amúgy nem is én kaptam, hanem a kabalamacskám, Spock, csak az ő címét nem tudta a Jézuska.

Nem ajándék volt ugyan, de most kaptam kölcsön Frei Tamás A megmentő című thrillerét, és ötven oldal után már akkor is kitör rajtam a paranoia, ha valaki akár csak OROSZlánokról beszél a közelemben.

Valamint bétázni kaptam egy remek steampunk regényt, amiben én nyomokban Start Warsos áthallásokat vélek felfedezni, és egyszerűen imádom – az alkotója az Aranymosásra szánja, remélem bejut (remélem egy francot, ne vesztegesd el ezt a kéziratot egy ilyen pénzéhes dilettáns tinifantasyfuttató bandának, vidd egy rendes kiadóhoz!), vagy más módon lesz elérhető a közönség számára, mert ezt látnotok kell!

 

MBBK Karácsony

Több ajándékküldős játékban is benne voltam idén, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők közösségének játéka volt az egyik. Az én delikvensem az Élménygyűjtő blog szemtelenül fiatal bloggerinája volt, aki sütinyomdát és kézzel rajzolt üdvözlőlapot kapott tőlem; én pedig Esztitől a Napi Kincsek Tárháza bloggerétől kaptam egy csomagot, amiben csodálatos nyakláncokon kívül volt egy pár szivárványszínű zokni, mivel a Nemgoth Vallomásokban írtam, hogy azt hordok. Eszméletlen jót kacagtam rajta, és ezt csak fokozta Eszti levele, amiben viccesen megjegyzi, hogy áldozni való kakast akart nekem küldeni, de élő állatot nem szállít a posta. Nos, innen is üzenem, hogy felesleges lett volna, van saját kakasom 😉

pIMG_2050

VKP Karácsony

A másik küldős játék a Vigyázz! Kész! Posztolj! csapatában folyt. Itt az én megajándékozottam Szöszi volt a Szöszi Beauty írója, és meg kell mondjam, megszenvedtem vele. Szerintem már a blogjaink nevéből is látszik, hogy mi ketten ég és föld vagyunk; de legjobb tudásomhoz mérten próbáltam kitalálni valamit, végül egy kis madaras zsebtükör mosolygott rám, hiszen arra talán mindenkinek szüksége van.
Én egy kézkrémet kaptam, és meglepő, de a legjobbkor jött.

 

Dark Blogközösség Karácsony

Ebben a körben Wikkát húztam, akinek pillangós felnőtt színezőt akartam szerezni, mert a pillangó gyakorlatilag a védjegye, a felnőtt színezőknek pedig olyan meditatív, nyugtató hatásuk van, aminek biztos örülne. Sajnos pillangós témájút nem találtam, de a kertesben voltak pillangók, szóval az került a csomagba.

Engem Blithe húzott, és egy praktikus kis denevérmintás neszeszert kaptam tőle (és sok-sok csokit). Még nem döntöttem el, hogy varróstasak vagy sminkestáska lesz belőle, de hamarosan csatarendbe állítom!

pIMG_2049

Egyéb karácsonyi ajándékok

A testvéremtől egy alma alakú ékszeresdobozt kaptam, amit azzal a szöveggel adott át, hogy “ez egy csillogós biszbasz, ami kisebb biszbaszok tárolására szolgál” – szerintem ez a Gonosz Királynő Kezdő Készlet egyik darabja.

evil queen starter kit

Magamtól pedig (mert én ennyire szeretem magam) kaptam egy jegyet a júliusi Manson koncertre, és egy ankh medált, mert az előző eltörött, ez a kis kagylóhéjból készült darab pedig beszélt hozzám. Lehet, hogy ez morbidul hangzik, de az, hogy a kagyló halála után a váza az üledék részévé válik, ami lassan mészkővé alakul (vagy a medálommá), a meszes talajban pedig különleges ízű szőlő terem, például az Ezerjó, aminek boráról azt tartják, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermekkel ajándékoz meg, szerintem tökéletesen leképezi azt, ami az ankh jelentése: hogy nincs halál.

pIMG_2051

Boldog, de mindenekelőtt nyugalmas új évet kívánok mindenkinek!