Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Az, hogy a sötét-alternatív zenei műfajok kéz a kézben járnak a horrorral, az nem lehet senkinek meglepetés. (Elég hülyén is nézne ki, ha az Ördögűző betétdala pl a Barbi girl volna, vagy ha a szimfonikusmetál-bandák Disney-mesékből merítenének, nem?) Viszont jól esik néha felfedezni a kapcsolatokat az általunk annyira szeretett, vagy éppen még nem ismert előadók és a kultikus filmek között.

Ebben a válogatásban olyan dalok fognak szerepelni, amiket kifejezetten horrorfilm ihletett vagy legalábbis erős utalások vannak egy beazonosítható filmre; tehát nem “csak” horrorfilm betétdala, mint a The Cure-tól a Burn, és nem “csak” együtt írta a zenész a horror készítőivel, mint David J Haskins és Alan Moore közös dalai.

Akkor lássuk horrorfilmek alapján csoportosítva:

 

A fekete lagúna szörnye (Creature from the Black Lagoon, 1954)

Dope Calypso – Black Swamp Thing

Ezt a bandát az Index dalversenyén láttam először, merthogy amúgy egy magyar formációról beszélünk, és van valami a hangzásukban, ami a korai, életvidám post-punkra emlékeztet. A Black Swamp Thing című számuk klipjében a tavi rutyutyu a Fekete Lagúnából felúszik Ráckevére randalírozni.

The Cramps – Creature from the Black Leather Lagoon

Jó, hát a The Cramps, az… sose volt normális. Igen, ebben a klipben a Fekete Lagúna szörnye megerőszakolja a banda női tagját, aztán egy bőrtangába öltözött, magassarkút viselő férfi orálisan kielégíti a feltehetően nőnemű kamerát egy játszótéren… Ó, azok a nyolcvanas évek.

Frankenstein Drag Queens from Planet 13 – Creature from the Black Lagoon

Igen, tudom. Még én sem tértem magamhoz a (retro)shockból, amit ez a bandanév okozott.

Interjú a Vámpírral (Interview with the Vampire; 1994 azonos című könyv 1976)

Concrete Blonde – Bloodletting

Ennek az alternatív rock dalnak (ez a kategória igazából azt jelenti, hogy máshova nem sikerült besorolni) a szövege és a klipje egyaránt elég árulkodó; a borongós motívumok ellenére is visszaadja a Lestat, a vámpír (második regény a sorozatban) játékosságát.

Aurelio Voltaire – Don’t go by the river

Annak ellenére, hogy kifejezetten kabarés/jazzes a hangzásvilága, vagy talán éppen ezért, ez a kedvencem a listáról. (Sőt, kifejezetten a Hercegnő és a béka betétdalait juttatja eszembe, ami nem véletlen, hiszen az a mese is New Orleansban játszódik, és akárcsak ebben a dalban, megpróbálták felhasználni a Louisianai zenei színtér elemeit. Szóval ha a Disney valaha fel akarja dolgozni a Vámpírkrónikákat, ezt a dalt simán beletehetné.)
(Továbbá a refrénben egy “Swampy black lagoon” nevű helyről van szó, csak hogy az előző filmünket se felejtsük el.)

Sting – Moon over Bourbon Street

Rock, jazz, és a New Orleans-i akármicsoda keveredik Sting dalában is, aminek a címe az egyik leghíresebb utcára utal New Orleansban, a szövege pedig lírai módon jeleníti meg a vámpírregények egyik legmegrázóbb témáját.

Több film egyszerre

Vannak dalok, amik nem finomkodnak ennyire, és rögtön egy sor horrorfilmes utalást tesznek. Lássunk ebből is néhányat:

Aurelio Voltaire – The devil and Mr. Jones

Ez a dal Doug Jones-ról szól, a híres gumiember-színészről, aki a Faun Labirintusától kezdve a Hellboyon át a Bíborhegyig rengeteg filmben játszott, ez a csodálatos keringő pedig sok filmjét megidézi.

 

In this moment – Bloody creature poster girl

Ha az utalások mennyiségét mérnénk, ez a dal lenne a tuti befutó. Ott van a Nosferatu, a Fekete lagúna szörnye, a Robotmonster, az Ötven láb magas nő, a Christopher Lee-féle Múmia, az Octaman és még sorolhatnám.

(A borítókép saját rajz.)