Browsed by
Hónap: 2016 július

5 dolog, amit tényleg vigyél magaddal egy fesztiválra

5 dolog, amit tényleg vigyél magaddal egy fesztiválra

Azt hiszem, ennek a posztnak a keletkezési körülményeit meg kell magyaráznom. Egyrészt, pontosan tudom, hogy eléggé elkéstem vele, a Rockmaraton múlt hét vasárnap ért véget, a Volt fesztivál meg már rég volt (hahaha), de pont ezért tudok részben a saját, részben mások tapasztalataiból meríteni.
Másrészt, vannak még előttünk is szép napok: a FeZen fesztivál augusztus 3. és 6. között lesz (és valamiért sajnos üti az Ozora fesztivált, amiről természetesen fogalmam sincs micsoda, nem vagyok olyan lány…), és lesz egy Sziget, ahol is fellép egy kedves barátnőm (de ti úgysem lesztek ott, mert Országos Gothic Találkozón lesztek, úgyis tudom), szóval lesz alkalmunk kipróbálni ezt a menetfelszerelést. –
Harmadrészt pedig, többször előfordultam már a Művészetek Völgye és hasonló rendezvények dagonyájában, töltöttem már heteket sátorban egy-egy koncert kedvéért, de valahogy a saját városomban megrendezett FeZenre eddig egy-egy napnál többre nem sikerült kijutnom. Mondhatni FeZenszűz vagyok :O De ezen most változtatunk; ez a lista tulajdonképpen egy emlékeztető magamnak, hogy mi az, ami valóban kell a FeZen fesztiválhoz, mégsem gondolnál rá azonnal (és felejtsétek el a cafeblog tanácsait a fancy ruhákról, körömlakkokról, pisikehelyről és és egyéb hívságokról, itt csak az lesz, amire TÉNYLEG szükség van)!

 

0. Ruhák

Erre csak jelképesen térek ki, főleg mert ruha nélkül kicsit feltűnő lennél. Viszont ne az legyen a fő szempont, hogy mi néz ki jól a fogason, vagy éppen mi a menő. Persze egy fesztivál mindig jó alkalom arra, hogy végre olyan feltűnő dolgokat viseljünk, amit máskor nem lehet, de tekintve a körülményeket, a koszt és az egész kellemesen kaotikus hangulatot, talán nem szerencsés abroncsos viktoriánus szoknyában, Restyle fűzőben, Demonia fényeslépőben tombolni az esti koncerten (kivéve, ha Apocalyptica, mert akkor nyugodtan). Nap közben persze abban parádézol, ami jól esik, de a forma mindig kövesse a funkciót – ami esetünkben azt jelenti, hogy pogó- és sörbiztos játszósruhára (is) szükség lesz.

Tehát NE VEGYÉL FEL

  • rojtospólót, vagy bármilyen ruhadarabot, amiről függők/fityegők/izék/bigyók lógnak, mert ha az beakad valahová, akkor a fast fashion minőségét ismerve toppless tolhatod végig a Children of Bodom-ot;
  • szűk ruhát, mert baromi nehéz lesz éjjel, izzadtan, részegen, egy szűk sátorban lehámozni magadról;
  • nehéz anyagból készült ruhát, mert nem lesz kellemes plusz öt-hat kilóval a válladon végigugrálni a Skindredet;
  • kényes anyagból készült ruhákat, érthető okokból;
  • bármit, amit sajnálnál, ha kimoshatatlan sör-, hányás-, vér-, verejték. vagy ektoplazmafolt keletkezne rajta;
  • tüdőshortot atlétával, mert ha kidőlsz, a haverjaid sosem találnak meg a harminckét ugyanolyan tüdősortos-atlétás hipszter teteme között.

(Vicces sztori: Annie-ről egyszer koncert közben szakadt le egy fast fashion rettenet, szerencsére egy segítőkész punk adott pár biztostűt, hogy legalább a koncert végéig kitartson a varrás. Annie ez után az incidens után kezdett saját ruhákat varrni, mert azokkal ilyen nem történhet meg.)

 

bakancslista
Van miből válogatni

1, Bakancs.

Akár több is. Nem, mintha nem szeretném egyszer megnézni, hogy valaki lenyom egy Fintroll koncertet szandálban vagy magassarkúban, de nem vallhatom be nyilvánosan, hogy ilyen gonosz kárörvendő népség vagyok, szóval hagyjuk is ezt a gondolatmenetet.

Lökdösődni, tolongani fognak a küzdőtéren, a büfénél, a vécé előtt, mindenhol máshol pedig jó esetben por, rossz esetben sár lesz. Ez nem az operabál, nem kell lenyűgöznöd senkit – ép lábakkal hazaérkezni azonban annál fontosabb (itt most jóindulatúlag nem sütünk egy egy Megadeth-es poént sem). A forma kövesse a funkciót: elsősorban legyen kényelmes, másodsorban legyen erős (nem H&M-es szutyok, amibe belerúgsz kettőt, és leesik a talpa), harmadszor lélegezzen (egy műbőr vagy latex bakiba hajlamos beledinsztelődni az ember lába, egy igazi bőrbe kevésbé), és csak ezek után jöhet számításba a kinézete.

(Ha már dinsztelődés, A Fesztivál Legfontosabb Szabálya: a bakancs nem jön be a sátorba.)

 

napelemes töltő fesztivál
Napelemes töltő, háromféle kimenettel

2, Napelemes telefontöltő

Vagy azt hitted, lesz hely a fesztivál töltőállomásán? Vagy a közeli meki tárt karokkal fogad majd, ha a fesztivál harmadik napján, aznaposan, koncertverten betámolyogsz egy McÁram menüért?

Nem olyan drága egy ilyen kütyü egyébként, 7-8 kilóért már rendelhető például innen, és elég megbízhatóak tudnak lenni. Először 2011-ben láttam napelemes töltőt a Művészetek Völgye fesztiválon, akkor egy Almához használta a gazdája, és szinten tartásra is alig volt elég, inkább csak utolsó utáni lehetőségként, fesztivál végi vészhíváshoz tartogatta. A világ azonban forgott tovább,a technika fejlődött, és mint tudjuk, a gépek kapacitása évente megkétszereződik. Manapság már néhány óra alatt feltölti magát egy ilyen izé, és utána powerbankként funkcionálva lehel életet a gépeinkbe. Az enyém egy középkategóriás darab, körülbelül 4-5 napon töltött óra után kezdhetjük töltésre használni, de ennyit amúgy is kókadoznánk felkelés után. Annyi csak a hátránya, hogy órákig folyamatosan napon kell lennie, és ez alatt végig szemmel kell tartani, mert kapós darab – olyan helyet találni pedig, ahol jómagam hideg sörrel a kézben dúdolgathatom a Nouvelle Vague számait az árnyékban, a napelem pedig közben napon lehet, nem egyszerű.

 

3, Kamutelefon

Ha már a kütyüknél tartunk, ezt a trükköt egy kedves barátnőmtől tanultam, akinek az értékeit a beszámolói alapján megmentette párszor. A rendes, használható telefonját egy lehetetlen helyre rejti a koncert idejére (nem, nem visszük magunkkal a tömegbe… duh), egy nyilvánvaló helyen pedig, például a sátor zsebében, vagy a táska telefonzsebében elhelyez egy régi, működésképtelen darabot. Így, ha valaki éppen részegen jó ötletnek tartja, hogy a Media Markt helyett a ti sátratokban szerezzen magának új telefont, boldogan elsétál majd az egy évtizede kiselejtezett 3310-essel, sötétben tilosban járva ugyanis nem a quality check lesz az első dolga.

Kamutelefonokat elhelyezni a táskában vagy a sátorban akkor sem utolsó ötlet, ha amúgy az igazi telefonod értékmegőrzőben, kocsiban van, vagy egy sárkány őrzi, ha ugyanis a kincskeresőnk hamar talál valamit, amit elvihet, nem túrja fel az egész sátrat, ami akkor is kellemetlen élmény, ha később kiderül, hogy semmi nem hiányzik.

 

impregnáló spray eredmény
A víz nem szívódik be a szövetbe, hanem megül rajta

4, Impregnáló spray

Ezt a furcsa szerzetet cipőboltokból ismerhetitek, ott ajánlgatják a vászoncipők vízhatlanná tételére. 900-1500 forintért osztogatják, ami elég korrekt ahhoz képest, hogy mit tud. Ezt a sátratok vásznának megerősítésére is lehet alkalmazni, az olcsóbb kategóriás Tesco-s sátrak ugyanis meglepően gyakran nem vízállóak. Továbbá én a ruháimra is szoktam fújni belőle, amik így ha olyan igazi augusztus 20-i égszakadást nem is bírnak ki, kisebb nagyobb záporokban még vízállóak tudnak maradni. Nagyon jól jön akkor, amikor nem szeretnél esőkabátban pogózni Leanderre.

 

lasercorner
Az osztagunk (A kép a Laser Corner nevű helyen készült lézerharc után lestrapáltan. Látogassátok meg őket, elképesztő élmény! www.lasercorner.hu )

5, Megbízható barátok

A fiatalokat, főleg a fiatal lányokat mindig emberrablással és nemi erőszakkal ijesztgetik, amik időnként kétségtelenül valóban előfordulnakbalatonsound, mégsem mondanám, hogy ez jellemző a fesztiválokra általában – de megbízható emberek közelsége sokkal gyakoribb esetekben is életet menthet. Például ha elvétetted, mi a pont elégnek számító mennyiség vodkából, ha rosszul leszel a melegtől vagy a fesztiválkajától, ha nem adtad be magadnak az inzulint, ha elestél és megsérültél. Boltot vadászni is sokkal jobb együtt; minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy van valakinél működőképes telefon/elemlámpa/napelemes töltő/cigi/tampon, vagy bármi, amit az ember ügyesen otthon hagyott vagy elvesztett útközben.

Természetesen nem azért kell figyelni egymásra, mert ellenkező esetben megérdemelnéd, ha bármi bajod esne, hanem mert ha egy társaság együtt indul fesztiválra, akkor felelősséggel tartoznak egymásért. Ha együtt indulunk The 69 eyes-ra, akkor együtt is jövünk ki a tömegből; ha valaki elmegy mosdóba, valaki más elkíséri; legalább nagy vonalakban mindig sejtjük, hol vannak a többiek, és hol van a találkozási pont, ahova vissza kell jutni, ha valamelyikünk elkeveredik.

Mert bajtársat nem hagyunk hátra!

(Meg egyébként is, a fesztiválozásnak nem a közösségi élmény a lényege?)

A blogom és én – Fogjunk össze!

A blogom és én – Fogjunk össze!

Az Emlékbuborék bloggazdája, Nikolett (egy másik életben GhostGirl) találta ki ezt a kihívást, hogy kicsit összébb hozza a széttöredezett hazai blogszférát. Belegondoltál már, hogy ez milyen líraian hangzik? Szinte felrémlett előttem egy darabokra törött kristálygömb, aminek a szilánkjaiban még mindig egy soha nem létező, tökéletes jövő képei visszhangoznak. Nyálas.

Jajj, fogd már be. Szóval, Niki (ha megengeded, hogy becézzelek) arra jutott, hogy az egyetlen, amiben mindannyian megegyezünk, az a blogolás. És ez azért elmond valamit arról, milyen összetartó ez a közösség, nem? Háh, ez irónia volt!

Kuss! Azt hiszem, ezt a témát már máskor is pedzegettem, de nem merültem bele eléggé. Abban biztos vagyok, hogy mindenki máshogy éli meg a blogolást, tehát ez egy elég szubjektív beszámoló lesz, de hátha érdekel valakit, mi van a fejemben (HELLLLÓÓÓÓÓ!!!).

 

Gyere ki onnan

Az íráshoz fűződő love-hate viszonyomat legjobban egy családi anekdota írja le: kiskoromban a barbie-babáim nem Kaliforniában laktak, és nem pasiztak, hanem az ágyukban feküdtek beinfúziózva, valami műanyag betegségben haldokolva (Life in plastic, it’s fantastic!). Aztán amikor eljött az ideje, olyan tizenkét éves korom körül elkezdtem le is írni a meséket, amikkel szórakoztattam magam (azokban a magányos pillanatokban, amikor mindenki más a barátaival játszott, mert nekik voltak). Az egyik első kis írásom egy horrornovella volt, ahol a főszereplőnek, akit Annie-nek hívtak, minden kívánsága valóra válik, ám egyszer egy veszekedés hevében azt kívánja, bárcsak meghalna a nagyanyja. A második novellában a főhős összebarátkozik egy szellemmel, aki megvédi, amikor az iskolatársai bántani akarják. A harmadikban az Annie-szellem duóhoz csatlakozik egy vámpír is, és BFF-ek lesznek (ez a vámpír volt Laura megfelelője, ha valaki még emlékszik rá egy másik posztomra arról, hogyan kezdtem az írást és az életet). Amikor anya megtalálta, feltette a kézenfekvő kérdést: MIÉRT ÍRSZ ILYENEKET?

Miért, jobb lenne, ha bennem maradna?
Miért, jobb lenne, ha benned maradna?

Tehát ennek az egésznek a terápiás aspektusa nyilvánvaló.

 

Az ékszíj

Hát hogy a viharba ne tetszene az, hogy az emberek kíváncsiak az írásaimra – még akkor is, ha csak undor és perverz kíváncsiság hajtja őket. Az iskolában leggyakrabban az “úristen, mit írtál már megint” és az “ugye én is benne vagyok” felkiáltásokkal kérték el a firkafüzetemet, vagy a deviantArt linkemet, és bár jóval szofisztikáltabban megfogalmazva, ma is ugyan úgy csillan fel a munkatársaim szeme, amikor sikerül kiszedniük belőlem, hogy blogolok (ez általában nem nehéz). Beszálltam a játékba, és amikor elhittem, hogy tényleg fontos vagyok, elkezdtem fontos ember módjára viselkedni – ami azt vonta maga után, hogy tényleg elkezdtek fontos emberként kezelni (ez a Pygmalion-, vagy más néven Rosenthal-effektus).

Aki elkeseredetten vágyik a szeretetre, gyakran beéri puszta a figyelemmel (mondta Oravecz Lilith, Nóra eltitkolt goth ikertestvére). Mit beéri, sóvárog utána. Ez lesz a támasza és életének egyetlen célja.

Naná, gondolj csak bele! Hány embert érdekelnének a gondolataid, ha nem írnád le őket? Ha nem formálnád őket könnyen emészthető, önironikus bonbonokká, ki menne oda hozzád megkérdezni, hogy mi jár a fejedben? Ha nem írnál kilométer hosszú blogposztokat arról, hogyan varrtad meg a ruhádat, szerinted lenne bárki, aki megdicséri? Észrevenne bárki egyáltalán, ha nem tolnád az arcukba a blogodat?!

Persze ez tulajdonképpen egészen gazdaságos megoldás. Ahelyett, hogy szembenéznél annak az okával, hogy miért nincsenek barátaid, eljátszod a sérült lelkű dívát, és legalább olvasóid vannak. Amik már majdnem olyanok, mint a barátok, csak szeretet nélkül.

“Imád a közönség. És én azért imádom a közönséget, mert ők is imádnak engem.
És ez azért van, mert egyikünket sem szerettek gyerekkorunkban.
Ez a szórakoztatóipar, srácok.”

The rise and fall of Annie and the Bats from Mars

A világ vége előtt öt évvel járunk, amikor egy zenész üzenetet kap álmában: hamarosan a Földre érkeznek a végtelennek nevezett lények, a Csillagemberek, amik megmentik a világunkat a pusztulástól. A zenész úgy véli, legegyszerűbben úgy adhatja át ezt az üzenetet az embereknek, ha dalba foglalja; és mivel a szétesőben lévő társadalomban az ő zenéi lesznek emberemlékezet óta az első vidám, pozitív, reménykeltő művek, az emberek hamar rákapnak. A zenésznek, aki felveszi a Ziggy Stardust nevet utalva a Csillagemberekre, hamar a fejébe száll a dicsőség, az őt övező rajongás és a profetikus álmok miatt megszállottan hiszi, hogy ő maga is a Csillagemberek földi megtestesülése. Ziggy éppen színpadon van, amikor a Csillagemberek tényleg megérkeznek, és kiderül, hogy antianyagból állnak, ezért a saját formájukban nem tudnak létezni a mi világunkban. Így ott, a színpadon, a nézők szeme láttára darabokra szaggatják a zenészt, és az ő testének anyagából kreálnak maguknak földi héjat; amikor Ziggy meghal, a Föld megmentői alakot öltenek.

ziggy stardust
Ziggy Stardust David Bowie egyik színpadi karaktere volt. Szóval már csak az a kérdés, hogy ha Ziggy meghalt, miért nem vagyunk még mindig megmentve?

Ziggy Stardust David Bowie egyik színpadi karaktere volt, akinek az élettörténete a The rise and fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című albumból derül ki. (Erről az albumról többek között a Bauhaus és a Def Leppard is dolgozott fel számokat, sőt, egy komplett Goth Oddity című album is létezik, goth-osított Bowie-átdolgozásokkal, a koncepció pedig azóta több alkotónál is visszaköszön.) Ironikus, hogy Ziggy Stardustról és a másik visszatérő karakterről, Major Tomról szóló dalokat rendszeresen használják űrutazással kapcsolatos játék- és dokumentumfilmek betétdalaként, pedig kifejezetten negatív hangvételűek (a Starman című szám például benne volt a Marsiban, ami különösen vicces, tekintve hogy Major Tom az albumok története alapján elveszti a kapcsolatot a földi irányítóközponttal, elsodródik az űrben a Hold túlsó oldalára, végül a Blackstarban már csak a csontvázát látjuk, DE CSAK AZÉRT SEM FOGOM MOST MEGHALLGATNI A BLACKSTART, ÉPP ELÉG TRAUMA VOLT JANUÁR 10-ÉN LÁTNI ELŐSZÖR ÉS UTOLJÁRA).

Oké, zenetöri óra vége. Mit is akartál ezzel a sztorival mondani?

david bowie fanart

Hogy én is ilyen vagyok. Amikor írok, vagy varrok, vagy bármit alkotok, amikor megszületik egy munkám, az belőlem van, az én darabjaimból áll, azt magamból téptem ki, hogy Csillagembereket alkossak nektek, akik talán majd megmentenek titeket, de én ezt más soha nem fogom látni. És tudom, hogy egyszer el fogok fogyni.

És a beképzeltséged is párhuzamba állítható Ziggy-ével. Tisztában vagy vele, hogy az előbb David Bowie-hoz, az ismert univerzum legnagyobb zenészéhez hasonlítottad magad?

Néha már én sem tudom megmondani, hogy a felfuvalkodott vagy a született vesztes éned-e az igazi.



Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Dalok, amiket horrorfilm ihletett

Az, hogy a sötét-alternatív zenei műfajok kéz a kézben járnak a horrorral, az nem lehet senkinek meglepetés. (Elég hülyén is nézne ki, ha az Ördögűző betétdala pl a Barbi girl volna, vagy ha a szimfonikusmetál-bandák Disney-mesékből merítenének, nem?) Viszont jól esik néha felfedezni a kapcsolatokat az általunk annyira szeretett, vagy éppen még nem ismert előadók és a kultikus filmek között.

Ebben a válogatásban olyan dalok fognak szerepelni, amiket kifejezetten horrorfilm ihletett vagy legalábbis erős utalások vannak egy beazonosítható filmre; tehát nem “csak” horrorfilm betétdala, mint a The Cure-tól a Burn, és nem “csak” együtt írta a zenész a horror készítőivel, mint David J Haskins és Alan Moore közös dalai.

Akkor lássuk horrorfilmek alapján csoportosítva:

 

A fekete lagúna szörnye (Creature from the Black Lagoon, 1954)

Dope Calypso – Black Swamp Thing

Ezt a bandát az Index dalversenyén láttam először, merthogy amúgy egy magyar formációról beszélünk, és van valami a hangzásukban, ami a korai, életvidám post-punkra emlékeztet. A Black Swamp Thing című számuk klipjében a tavi rutyutyu a Fekete Lagúnából felúszik Ráckevére randalírozni.

The Cramps – Creature from the Black Leather Lagoon

Jó, hát a The Cramps, az… sose volt normális. Igen, ebben a klipben a Fekete Lagúna szörnye megerőszakolja a banda női tagját, aztán egy bőrtangába öltözött, magassarkút viselő férfi orálisan kielégíti a feltehetően nőnemű kamerát egy játszótéren… Ó, azok a nyolcvanas évek.

Frankenstein Drag Queens from Planet 13 – Creature from the Black Lagoon

Igen, tudom. Még én sem tértem magamhoz a (retro)shockból, amit ez a bandanév okozott.

Interjú a Vámpírral (Interview with the Vampire; 1994 azonos című könyv 1976)

Concrete Blonde – Bloodletting

Ennek az alternatív rock dalnak (ez a kategória igazából azt jelenti, hogy máshova nem sikerült besorolni) a szövege és a klipje egyaránt elég árulkodó; a borongós motívumok ellenére is visszaadja a Lestat, a vámpír (második regény a sorozatban) játékosságát.

Aurelio Voltaire – Don’t go by the river

Annak ellenére, hogy kifejezetten kabarés/jazzes a hangzásvilága, vagy talán éppen ezért, ez a kedvencem a listáról. (Sőt, kifejezetten a Hercegnő és a béka betétdalait juttatja eszembe, ami nem véletlen, hiszen az a mese is New Orleansban játszódik, és akárcsak ebben a dalban, megpróbálták felhasználni a Louisianai zenei színtér elemeit. Szóval ha a Disney valaha fel akarja dolgozni a Vámpírkrónikákat, ezt a dalt simán beletehetné.)
(Továbbá a refrénben egy “Swampy black lagoon” nevű helyről van szó, csak hogy az előző filmünket se felejtsük el.)

Sting – Moon over Bourbon Street

Rock, jazz, és a New Orleans-i akármicsoda keveredik Sting dalában is, aminek a címe az egyik leghíresebb utcára utal New Orleansban, a szövege pedig lírai módon jeleníti meg a vámpírregények egyik legmegrázóbb témáját.

Több film egyszerre

Vannak dalok, amik nem finomkodnak ennyire, és rögtön egy sor horrorfilmes utalást tesznek. Lássunk ebből is néhányat:

Aurelio Voltaire – The devil and Mr. Jones

Ez a dal Doug Jones-ról szól, a híres gumiember-színészről, aki a Faun Labirintusától kezdve a Hellboyon át a Bíborhegyig rengeteg filmben játszott, ez a csodálatos keringő pedig sok filmjét megidézi.

 

In this moment – Bloody creature poster girl

Ha az utalások mennyiségét mérnénk, ez a dal lenne a tuti befutó. Ott van a Nosferatu, a Fekete lagúna szörnye, a Robotmonster, az Ötven láb magas nő, a Christopher Lee-féle Múmia, az Octaman és még sorolhatnám.

(A borítókép saját rajz.)

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Nyári bakancslista

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Nyári bakancslista

(A VKP (Vigyázz!Kész!Posztolj!) a Pillecukor blog kihívása, amelynek keretében a bloggerek egy időben ugyanarról a témáról fogalmazzák meg véleményüket. Ebben a hónapban Niki, az Emlékbuborék blog írója <egy másik életben GhostGirl néven is ismerhettétek> adta a témát, ami pedig a nyári bakancslista. A többi blogger posztjai alul lesznek linkelve, ha a HTML istenei is úgy akarják.)

És most képzeljétek ide, hogy Annie hisztizik egy sort a bakancslista kifejezés értelmetlensége felett, mert így volt, de mindenki lelki békéje érdekében kitöröltem.

bakancslista
Kötelező vizuális szójáték

Hát, akkor haladjunk körülbelül időrendben.

1, Záróvizsga – check
Egy maréknyi hajam hullott ki azon a napon, de minek. Pofátlanul egyszerűen szereztem ötöst. A tételek számai átlátszottak a fehér papíron, tehát azt húztam, amit akartam; így naná hogy sikerült azt a tételt választanom, amelyikben Shelley-ék, Byron és Poe van; a nyelvészet tétel középiskolás szintű halandzsa volt a zöngésségről; a szakdogámat pedig olyan témáról írtam, aminek egyetlen szakértője sincs az országban, tehát a tanáraim hozzá se tudtak szagolni a dolgozatomhoz, nem hogy belekritizálni. Itt írtam erről bővebben.

2, Diplomaosztó – júli 19.
Azon túl, hogy végre lepacsizhatok a dékánnal, és hivatalosan is megszabadulok az iskolától, készülök egy jó bölcsészhez méltóan önkritikus gesztusra is az eseményen. Ezt a ruhát fogom viselni:

büszke bölcsész
Önkritika

3, Költözés – elnapolva
Ez már kicsit neccesebb téma. Kibéreltem egy lakást Székesfehérvár kertvárosában, csodálatos környék. Viszont itthon egy péntek reggeli, közelebbről meg nem határozott családi belviszály miatt, melyben tisztázatlan szerepet játszott egy kés és halálos fenyegetések is röpködtek (mialatt én az igazak álmát aludtam a hajnalig tartó Psycho-nézés után), a testvéremnek el kell költöznie itthonról (just for the record: szerintem 90%-ban tesóm a fasz, anyának és a párjának csak annyi bűne van, hogy nem küldték már évekkel ezelőtt orvoshoz). Én meg, a buta de hatalmas szívű nagytestvér, beköltöztettem őt a lakásomba magam helyett. Szóval amíg el nem kezdődik neki az egyetem, az én önálló élet projektem parkolópályára állt.

4, Munkakeresés – folyamatban
Ezt csak a teljes kép miatt említem meg; Fehérváron, ahonnan menekül az értelmiség, és a pályakezdő, a diplomámmal, felsőfokú nyelvvizsgámmal és öt év munkatapasztalatommal olyan vagyok, mint szűzlány a papneveldében.

5, MondoCon – júli 15
Nem vagyok animés, nem szeretem az animét, de szeretem az animéseket, és szeretek japánul beszélgetni az emebrekkel. Ráadásul a nyugati kockakultúra, a képregények, a Star Trek (TOS-fan here), a Star Wars, a steampunk, a fantasy és a gémervilág ma már legalább akkora hangsúlyt kap, mint a keleti képregények (és villoghatok a saját készítésű cosplayekkel).

6, FeZen fesztivál – aug 3-6
Hát, ez nálunk igazából családi esemény. Apukám, a patchwork-húgom, a párom és én tavaly is együtt tomboltunk H.I.M.-re, idén is együtt akartunk a The Cult-ra, de ők sajnos bejelentették, hogy nem jönnek. Helyette viszont megnézhetem nyolcvankettedszerre az élőben (is) borzalmas Tankcsapdát. Dejó nekem.
Egy igazi nyolcvanas évekbeli gothrock bandát láthattam volna élőben a saját városomban… az el nem szaggatott bakancsok, az el nem őrültködött gitárriffek és az el nem énekelt dalok emlékére egyperces néma The Cult-hallgatást kérek mindenkitől.

7, Országos Gothic Találkozó – aug 13
Nagyon úgy néz ki, hogy minden a legjobb úton halad afelé, hogy megrendezzük a legrelevánsabb goth zenei eseményt a Fekete Zaj összezsugorodása óta. Azt hittem, sokkal több probléma lesz vele, de a korábbi fehérvári szervezések alatt szereztem némi rutint, és néhány menetrendszerű vészmadárkodáson kívül semmi nem jött közbe (ami számításban véve Murphy törvényét kicsit azért gyanús…). Akárhogy is, mindenkit szeretettel várunk Augusztus 13-án a Dürer Kertben egy családias abszintozással és fekete mágiával egybekötött önironikusan magamutogató halotti torra (vagy mi).

8, Költözés (most már tényleg) – aug vége
Olyan augusztus végére rendeződnek a dolgok, és végre kikerülök abból a… nem is mókuskerék, hanem NASA-centrifuga, amivel az űrhajósokat készítik fel a küldetéseikre. Na, szóval abból.

+1-2-3, Időhöz nem köthető apróságok – folyamatban
Természetesen szeretném végre kiélvezni a csendet; hihetetlen, hogy a huzamosabb ideig Budapesten tartózkodás hogy kizsigereli az embert. Most, hogy nem kell a tömeg okozta pánikrohamokkal, az egyetem miatti PTSD-zel, a ramaty közbiztonság által előhívott fight or flee ösztönnel és a permanens 80 decibelből eredő módosult tudatállapottal és halláskárosodással küzdenem, több időm és erőm lesz varrni, rajzolni, blogolni, vagy úgy bármit csinálni. Mondjuk szerezni egy videókamerát (vagy egy épkézláb kamerás telefont), A bloggal is vannak terveim, mindenek előtt szeretném folytatni a Helyek és legendák rovatot, mert mint tudjuk, a szellemek nem alszanak. Apropó, el is indulok biciklizni egyet a Kincsesbánya és Bakonykuti közötti elhagyott laktanyához anyagot gyűjteni. Ha nem térnék vissza…

VKP új hivatalos kép
…olvassátok el a többi {Vigyázz! Kész! Posztolj!} bejegyzést is, és várjatok tovább.