A móri Ezerjó és a bűnös grófnő

A móri Ezerjó és a bűnös grófnő

Különös helyekről és hátborzongató legendákról szóló rovatunk nem szakadt meg, csak nyári álmot aludt… aha, február óta? De a blog indításakor az volt az egyik alapelvem, hogy “a sötétség nem a szomszédban lakik – hanem itt”, és mondjuk, hogy lokálpatrióta küldetésnek fogtam fel, hogy megtaláljam a sötét helyeket a lakhelyem körül, szóval semmi pánik, a rovat már csak elvből is folytatódni fog. A másik alapelvem pedig az volt, hogy soha SOHA nem kérek bocsánatot, ha egy ideig nem írtam semmit. Inkább kelljen fél évet várni egy posztra, de arra készüljek fel rendesen, rakjam össze rendesen, járjam körül, fogalmazzam meg. Hát ez a poszt legalább fél éve készül, ha nem régebb óta, hiszen most egy olyan helyről fogok mesélni, ahol a gyerekkorom jelentős részét töltöttem – Mórról. Ez a város ugyanis nem csak az Ezerjó nevű borról híres.

Itt született az édesapám, és az apai nagyanyám és jó néhány barátom a mai napig itt él. Nekik kell köszönetet mondanom ezekért a legendákért, külön név szerint Végh Eszternek, a nagymamámnak; Láng Gábornak, apukámnak; Csavajda Dóra barátnőmnek, a Móri Borvidék grafikusának; valamint a Móri Borvidék civil szervezetnek.

 

Mágikus Ezerjó

Kezdjük valami könnyeddel. Mór egy híres borvidék, a legenda szerint az első szőlőtőkét a tokaji szerzetesektől kaptuk ajándékba (kaptUK, mert a mi szőlőskertünk is a vidék déli részén terül el), de az itt termett borok íze a talaj összetétele miatt egészen egyedi. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a borunk nem rossz, csak félreértett, anyukám szerint viszont annyira savanyú, hogy a kovászos uborka is sikítva ugrik ki belőle. A hozzáértők szerint “férfias jellegű”, és való igaz, nem arról a csajos-cukros-szürcsölgetős borról van szó – viszont ugyan ez az oka, hogy elvileg nem okoz másnaposságot (Nem? Nem a faszt nem. Voltál te már a szüreti mulatságon? Gyere el, október eleje.)

A vidék leghíresebb bora a Móri Ezerjó, ami az ezernyolcszázas évek filoxéra-járványa után terjedt el igazán (a filoxéra egy undok rovar, ami beleköltözik a szőlőtőkébe, és tönkreteszi – igazi horror). A közhiedelem szerint a nászéjszakán való fogyasztása fiú gyermekáldást hoz a fiatal párra (hát, apumék biztos nem ezt itták az esküvőn, ha én lettem belőle :D). A móri borok továbbá tradicionális fröccsborok, Mária Terézia udvarában is a Móri Ezerjó volt az udvari fröccsbor, továbbá hogy egy kicsit közelebbi példát említsek, Tibi Atya deák téri Fröccskocsmájában is tartottak móri bort, méghozzá királyleánykát (már amíg az atyáé volt a hely). Ez utóbbi amúgy Marilyn Mórról néven fut, hogy megemlékezzünk a szójátékok kedvelőiről.

móri ezerjó marilyn mórról
Marilyn mórról
móri ezerjó marilyn mórról
Tibi atya kocsmájában is kapható, és garantáltan növeli az önbizalmad!

 

A föld megmozdul, az óra megáll

A Móri Árok területe az ország szeizmológiailag legaktívabb területei közé tartozik, az itt található törésvonalhoz köthető Magyarország eddigi legerősebb, 5,4-es földrengése, mely 1810-ben történt. Az esemény pontos ideje este hat óra öt perc, amit onnan tudunk, hogy a kastély órája pontosan ebben a pillanatban állt meg. A rengéstől a föld szó szerint hullámzott, a harangok az egész megyében maguktól megkondultak, a házakat tartó fém rudak és kapcsok meggörbültek. A hegyek mozogni látszottak, források apadtak el, és újak fakadtak. Az utórengések egész éjszaka tartottak, a föld a beszámolók szerint éppen olyan hangot adott, mintha újra megszólaltak volna a győri csata (napóleoni háború) egy évvel korábban elhallgatott ágyúi.

Egy anekdota szerint a kastélyban lakó grófnőt az első rengés után átkísérték a hintójához, hogy abban töltse az éjszakát, mert biztonságosnak vélték, mint a kastélyt. A folyamatos utórengések azonban messzire lökték a hintót, így amikor a grófnő reggel felkelt, fogalma sem volt, hol van. Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett nagyobb baja.

móri lamberg kastély
A móri Lamberg-kastély

 

Bűnös grófnő

A legenda szerint élt valaha egy grófnő Móron, aki, hogy egy eufemizmussal éljek, “bűneit bakkecskéken és kankutyákon követte el”…fene a gusztusát. Emiatt olyan bűnös lett a lelke, hogy hiába temették el a legnagyobb pompa közepette, a föld többször egymás után kivetette magából a koporsóját. Ezért a család egy különös megoldást választott, hintóba tette a koporsót, megvadították az azt húzó lovakat, és a grófnő földi maradványaival együtt behajtották őket a mocsárba, hogy ott süllyedjenek el.

A városban ezután hamar híre ment, hogy a különös temetés óta gyakran felbukkan a mocsárban egy fehér ruhás, kecskelábú nőalak. De az emberek szeretnek félni, vagy éppen bizonygatni, hogy nem félnek semmitől, ezért egyszer egy csapat bátor legény sötétedés (és valószínűleg néhány üveg Ezerjó) után úgy gondolta, megnézik maguknak azt az elátkozott mocsarat. Nem is kellett sokat várniuk a grófnőre, egyenesen a legények felé indult, akik hátrahagyva a szekerüket és a férfiasságukat, sikítva hazaszaladtak.

Másnap a mocsár azon része, ahol a bátor ifjak jártak, kecskenyomokkal volt tele…

kecske