Steamfest 2016 beszámoló

Steamfest 2016 beszámoló

Most szombaton került megrendezésre a Steamfest 2016 a Showbarlang nevű szórakozóhelyen. Izgatott voltam, mert sokakkal csak a hasonló rendezvények alkalmával tudok találkozni (amit teljesen megértek, sokan vidékről jöttek fel, és nem olcsó kaland egy ilyen), és mindig olyan csodálatos és inspiráló embereket látok, hogy bármilyen mélyről vissza tudnak hozni. És ez idén sem volt másként.

Már a Steamfest 2016 -ra tartva összefutottam egy ismerőssel, nevezetesen Suzanne-nel még a Keleti pályaudvarnál, de olyan lendülettel sietett valahova, én meg annyira beleolvadtam a környezetbe, hogy nem ismert meg. Fél órával később a Showbarlang melletti villamosmegállóban aztán megint találkoztunk, itt már megtörtént a felismerés, hogy jé te te, én meg én, szia. Jó volt őt megismerni, nagyon kellemes személyiség, gyönyörűen nézett ki, és sokkal tehetségesebb fotós, mint én (amint az a slideshow-imon látszik).

(A felső slideshow képeit én, az alsóét a párom, Kenny készítette. A képeket jobbklikk –> megnyitás új ablakban funkcióval tudod elmenteni.)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Majdnem végig jól éreztem magam, annak ellenére, hogy már az indulásnál kisebb bonyodalmak adódtak. A rendezvény előtt még az utolsó simításokat végeztem a viktoriánus szoknyámon, amikor zuhogni kezdett az eső, és a társaimmal arra a megegyezésre jutottunk, hogy ne menjünk oda nyitásra – el fog ázni a vérrel és verejtékkel megvarrt ruhám, el fog ázni a VIP belépő az OGT-re, amit nekem kellett a helyszínre szállítanom, és ami az egyik tombolanyeremény volt, meg amúgy is éhesek voltunk. Aztán ezt továbbgondolva rájöttem, hogy meleg, párás időben nem biztos, hogy jó ötlet lesz fűzőben és féltucat alsószoknyában Steamfestre menni, szóval utolsó utáni pillanatban, fél órával a tervezett indulási idő után előkerestem azt a nyári ruhát, aminek a szabása a huszadik század első évtizede idején divatos fazont idézte (ilyen volt Rose ruhája is a Titanicban). Nem volt ugyan kifejezetten steampunk stílusú, de valamennyire mégiscsak viktoriánus/századfordulós, szóval a melegre és a migrénemre való tekintettel elmegy.  Ráadásul nem olyan rég olvastam, hogy pont azért terjedt el ez a szabású ruha (divattörténet óra következik), mert a tüdővészben szenvedő hölgyek egészségének jobbat tett a bő, laza szabású ruha.

Szóval az első, ékszerkészítős workshopról lemaradtam, de a második, steampunk regény világának, belső logikájának felépítésével foglalkozó előadást szerencsére meg tudtam hallgatni, és nagyon informatív volt. A Showbarlang kialakítása annyival volt szerencsésebb, mint az eddigi helyszínek, hogy volt egy társalgóféle, ahol a kialakításból fakadóan nem nyomott el minden hangot a színpadi erősítő, tehát lehetett beszélgetni, valamint egy padlásszerű galériahelység. Itt az árusok kaptak helyet, többek között a Black Lace Design, a CoolGear, és az Alkimista Laboratórium, valamint a Kittenberger képregény alkotói. És két roppant kicsi ablak, így a rendezvény szelleméhez hűen a hölgyek sűrűn rázták a legyezőiket.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha jól emlékszem, a hazai steampunk találkozók történetében most először rendeztek jelmezversenyt, és meg kell mondjam, nem irigyeltem a zsűrit. Nem először áradozok róla, de nem bírom magamban tartani: a steampunk kosztümök ötletességével, kidolgozottságával, eredetiségével, a beletett szívvel, lélekkel és rengeteg munkával semelyik másik művészeti irányzat nem tud versenyre kelni. A verseny zsűrije is hármas holtversenyt állapított meg, amit végül a közönség szavazatai alapján Nádasdi-Fisher Annamária nyert meg, ezúton is gratulálok <3

Valamikor itt, a jelmezverseny és a tombolasorsolás között jött rám egy elég durva tömegiszonyféle, fejfájás, légszomj, hiperventilláció, ilyenek, és már nem nagyon volt hangulatom visszamenni. Szörnyen sajnálom, pedig a Lies of the Machine a kedvenc hazai zenekarom, és jó lett volna élőben látni, ahogy fellépnek. Valamelyest kárpótolt, hogy néhány taggal, Klárival és Donnal tudtam beszélgetni élőben – van abban valami megfoghatatlan és hihetetlen, hogy azokkal az emberekkel bandázol a Showbarlang előtt, akiknek a hangja és a játéka egyébként a fülhallgatódból szokott bömbölni.

Szóval álljon itt egy olyan szám, amit a saját hülyeségem miatt nem sikerült meghallgatnom: