Minden, amit tudni akartál a Halloween -ról

Minden, amit tudni akartál a Halloween -ról

Ilyenkor Halloween tájékán két fajta troll is előbújik a híd alól:

  • az, amelyik mindenáron le akar beszélni arról, hogy megünnepeld a Halloween -t, mert nem magyar/keresztény ünnep, és nem érti, hogy Halottak napján miért akarsz buliba menni
  • az, amelyik telefossa az üzenőfaladat a legújabb és legszexibb Halloween -jelmezekkel, és nem érti, ha te inkább egy gyertya és egy pohár vörösbor mellett ünnepelnéd az újévet (újévet, októberben, nóóóómális?!)

Nem azt mondom, hogy ez az összefoglaló(cska) segít majd a velük folytatott vitákban (abban semmi nem segít), inkább egy kis informatív írást szeretnék adni, hogy bárki bármit mondjon is, te tudd, hogy mit, miért, mikor ünnepelsz.

 

Kelta újév

 A kelta kultúrkör egyik legjelentősebb ünnepét Samhain-nek hívták, és az október 31-ről november 1-jére virradó éjjel ünnepelték. Ez jelentette az év sötét és hideg felének a kezdetét (a végét a május 1-jén tartott Beltaine hozta el), és így az újév napját is, ez a szokás pedig ma sok újpogány vallásban (például a wiccában) megtalálható.

A hagyományok szerint ilyenkor a mi világunk és a túlvilág közötti határok elmosódnak, a “tündérdombok” (sámándombhoz hasonló építmények) környékén a határ átjárható, és a túlvilág lényei éppúgy átjöhetnek a mi világunkba, mint mi az övékbe. Mivel a legszentebb ünnepek egyike, mindenféle mágikus erő sokszorosan hat, ezért a jóslások és a mágikus praktikák legkedveltebb időpontja volt.

(A keresztény kultúrkörben egyébként hasonló esemény Húsvétkor van, Jézus keresztre feszítése és feltámadása között eltelő három napban a “gonosz” szabadon járhat a földön. Erre az elemre épül a legkedvesebb modern regényem, a Mester és Margarita.)

Ezért ez az ünnep a halottak ünnepe is egyben, mert a határok elmosódásával ők is visszatérhetnek és meglátogathatják családjukat.

(Ha már wicca, megemlítendő, hogy az újpogány vallások Férfi istensége ezen a napon hal meg és száll alá az alvilágba, hogy majd a téli napfordulókor újra megszülessen. Ezt vessétek össze az ógörög verzióval!)

Forrás: Wikipédia, Yliaster Daleth: Magicon

Ógörög Thesmophoria

 Aki kicsit is ismeri az ógörög mitológiát, annak nem lehet meglepetés, hogy nekik is volt ilyenkor egy ünnepük, nekik MINDIG MINDENRE volt külön ünnepük.

Ismerjük ugye Hádész és Perszephoné történetét? Hogyne ismernénk, hiszen ez a motívum, a sötétség fejedelmének és az ártatlan lánynak a szerelme a gótikus és újgótikus irodalom központi eleme körülbelül kétszáz éve. Nos, a legelső ilyen történet Hádészról szól, az alvilág uráról, aki beleszeretett egy Perszephoné nevű lányba, aki történetesen Zeusz és Démétér, a földművelés istennőjének a lánya volt. Hádész kérte Zeuszt, hogy adja hozzá a lányt, ám a vén kujon nem adott egyenes válasz, ezért Hádész a saját kezébe vette a dolgokat, és virágszedés közben elrabolta a lányt (ki hibáztatná érte?).

Démétér nem nagyon örült, hogy a lánya ezentúl az alvilágban kényszerül élni, és (megint csak érthető módon) Zeuszt hibáztatta érte, így bosszúból visszavonult az emberek közé, elhanyagolva istennői teendőit. Így nem ért be a termés, az embereket pedig éhínség sújtotta.

Az istenek ezt látva tanácskozni kezdtek (csak nem kéne ilyen hamar kipusztítani az embereket), és arra jutottak, hogy Perszephonét vissza kell adni az édesanyjának. Hádész azonban nem az a figura, akit át lehetne verni: az alvilágban három gránátalmamagot adott enni a lánynak – és aki az alvilág étkéből egyik, az többet nem szabadulhat onnan. Így Perszephoné nem költözhetett vissza a földre, de az alvilágban sem maradhatott, hiszen az anyja nélküle nem engedte, hogy megnőjön a termés.

Végül az istenek megegyeztek: Perszephoné az év kétharmadát a Földön tölti Démétérrel, életet adva a termőföldnek, ám ahogy az utolsó termést is learatják, az alvilágba vonul az év maradék egyharmadára. Édesanyja bánata miatt ilyenkor a föld nem termékeny, és a világ egy kicsit sötétebb hely lesz.

Nem találjátok ki – a mai október végére-november elejére eső Thesmophoria fesztivál azt a napot ünnepli, amikor Perszephoné az alvilágba költözik. Ez ugye az ógörögök számára két dolgot jelentett: egyrészt Démétér bánatos, így a következő egyharmad évben nem terem meg semmi, másrészt a mezőgazdasági munkák vége értek.

Forrás: Ne kérdezzétek, évekig tanultunk ókori irodalmakat, még most is rémálmaim vannak tőle.

Keresztény ünnepkör

 Ünnepkört írok, mert a keresztényeknek nem is egy, hanem egyenesen három ünnepük esik ezekre a napokra.

Az első, a fontosabb ünnep a november 1-jén tartandó Mindenszentek, a Festum Omnium Sanctorum, amikor azokra a lelkekre emlékezünk, akik már üdvözültek (ezért hívják a Diadalmas egyház ünnepének is). Eredetileg egy olyan ünnep volt, ahol nem külön-külön ünnepelték a szenteket, hanem az összes szentet egyszerre tisztelték. Ennek nyomai a mai napig megtalálhatók Magyarországon, és sok országban, ahol szokás az újszülöttnek egy védőszentet választani. Ezeken a helyeken a születésnaphoz hasonló ünnep volt a védőszent ünnepnapja, ez az, ami mára névnappá alakult – így ha ma valaki olyan nevet kap, aminek nincs meghatározott névnapja, annak a névnapját ilyenkor, Mindenszentek napján ünneplik.

A második, úgymond “mellékünnep” a november 2-i Halottak napja, mert ilyenkor azokat az elhunytakat ünnepeljük, akik még NEM üdvözültek, hanem a tisztítótűzben szenvednek (ezért nevezik másképp Szenvedő egyház napjának is). Szerintetek nem morbid egy kicsit, hogy a hagyomány szerint EZEN A NAPON, NEM 1-JÉN GYÚJTUNK GYERTYÁT a szeretteinknek? Mintha biztosak lennénk benne, hogy éppen a gyehennán égnek…

Mindegy, nem morbidkodok.

A harmadik (bár nem időrendben haladtam) az október 31-i Reformáció emléknapja, a hagyomány szerint ezen a napon tűzte ki Luther Márton a kiáltványát a templom kapujára. Ezért a protestánsok ezen a napon gyújtanak gyertyát, a következő két napon már nem.

halloween bat image

Halloween

 A Halloween, azaz All Hallow’s Eve (igen, ez ugyan az a ‘hallow’ szó, mint a Harry Potter könyvcímben), magyarul Mindenszentek előestéje, a Mindenszentek előtti nap, vagyis október 31, ma széles körben elterjedt ünnep az angolszász világban, és mindenhol, ahová eljutott az angolszász kultúra.

Legismertebb eleme, hogy a gyerekek jelmezbe öltözve járnak házról-házra, két elem összeolvadásából jött létre. Egyrészt a kelta kultúrkörből kölcsönzött ötlet, hogy a holtak és a túlvilági lények ilyenkor visszajárnak, másrészt az a szomorú tény, hogy régen akinek nem volt elég élelme télire, ilyenkor koldulva járta végig a városokat.

A mai ünnep jelképrendszeréről és szokásairól azt hiszem több szót nem ejtenék, azt hiszem, aki idetéved, éppen eléggé tisztában van velük 😉

Agrikultúra

 A korai kultúrákban az ember élete elválaszthatatlan volt a természet ciklusaitól, ezért nem meglepetés, hogy eredetileg az őszi ünnepkörnek is természeti vonatkozásai voltak.

Az emberek egyrészt megünnepelték, hogy véget értek a mezőgazdasági munkák, ez magyarázza, hogy sok kultúrában ilyenkor tartandó, kifejezetten vidám hangulatú ünneplést.

Másrészt egy nem túl kellemes feladat várt rájuk: el kellett dönteniük, hogy az állataik közül melyik nem lesz képes túlélni a hideg telet. Amelyik állatot túl gyengének ítélték, azt levágták, és tort ültek fölötte, valószínűleg innen ered, hogy ezt a dátumot a halállal is összekapcsolják.

Harmadszor pedig jöjjön egy pikánsabb elmélet. Az eddigiekben láthattátok, hogy szinte mindegy volt, melyik kultúrába született az ember, ezekben a napokban biztos, hogy nagy közösségi összejöveteleket tartottak. Ami azt jelenti, hogy emberek, akár messzi földről is megfordulhattak egy adott közösségben, új, érdekes emberek…

Ha az ó- vagy középkori világra gondoltok, és az akkori higiéniás körülményekre vagy az orvosi ellátásra, akkor nem lesz meglepetés, hogy a hideg, téli napokon született kisbabák jóval kisebb eséllyel maradtak életben, mint a meleg, nyári hónapokban , például júliusban születettek.

És ha utánaszámoltok, november és július között éppen kilenc hónap van…

Eleink nem voltak buták, az biztos!

Mindent összevetve, a Halloween, Mindenszentek, Halottak napja, Thesmophoria és a Samhain mélyen ugyan arról szól: ünnepeljük a halált, a természet és az állatvilág halálát, ugyanakkor ünnepeljük az életet, ami az elhullott növényekből, a halott állatokból és a szeretteiket siratókból hajt ki újra.