Férfi csatos mellény

Férfi csatos mellény

(Ez volt az első poszt, ami megjelent ennek az oldalnak a kettővel ezelőtti elődjén. Ez nem ad hozzá az értékéhez, csak gondoltam, megosztom veletek.)]

Ezt a mellényt a páromnak készítettem az I. Országos Gothtalálkozóra. A ruhaanyagokat méteráruboltban vettem, nem mondom meg, melyikben, mert úgyse ott laksz, ahol én. Mivel az egész DIY-t azért kezdtem, mert csóró vagyok és nincs pénzem szép ruhákat venni, ezek sem a legjobb anyagok. Szép lett volna mondjuk fekete selymet választani a külső résznek, ehelyett be kell érnünk egy, egyébként kényelmes pamutvászonnal, 660 ft/méter áron, a mellényhez fél méter kell. A piros a bélés, ha bélést kérsz a boltban, rögtön ilyet adnak, kb. 700 ft/méter, ebből is fél méter kell.

Első lépésként szabásmintát akartam keresni, de itthon nem volt, a neten meg nem találtam ingyenest, de mégis kiokoskodtuk valahogy: félbehajtottam hosszában egy pólót, ami jó a delikvensre, és körberajzoltam, ez lesz a mellény eleje, ahogy az látható alul. Az ujjaknál megpróbáltam követni a póló ujjának varrásvonalát. Aztán kiterítettem, és így is körberajzoltam, ez a mellény háta.

Arról nincs kép, de a bélésnél ugyanezeket a formákat kell felrajzolni, majd mindegyik formát kivágni.

Talán nem tartjátok túlzott óvatoskodásnak, ha most figyelmeztetek mindenkit, hogy eszetekbe ne jusson papírvágó ollóval nyiszatolni az anyagot, főleg a bélést ne! Higgyétek el, az a régi műanyag nyelű vacak, ami az utolsó általános iskolai technikaóra óta porosodik a fiókban, inkább szaggatni fogja, mint vágni; nem csak hogy a pontosság elképzelhetetlen egy olyan szerkezettel, de még a szálakat is kihúzza az anyagból.

Az összeállításról nem csináltam annyi képet, mint kellett volna, de igyekszem minél érthetőbben leírni.

1, A két első részt a szélénél összevarrjuk a bélésével, színnel befelé (azaz pl selyemnél a fényes fele van belül – az én olcsóbb anyagomnak nem volt külön színe). Azt a részét, ahol majd a háthoz kapcsolódik, nyitva hagyjuk, és ha kész a körbevarrás, itt kifordítjuk.

Ebbe a lépésbe tartozik az ujjak és a nyakkivágás összevarrása. Pontosabban nem is az összevarrás, mert abban semmi trükk nincs, hanem az, hogy a kifordítás után az ujjak és a nyak gyakran felpúposodik, mert több anyag kerül belülre, mint amennyinek helye van. Ezért szoktam cikkcakkosra vágni az anyag szélét a varrás mellett, ahogy a képen látszik, így nem fufisodik fel.

2, Összevarrjuk a hátrészt a bélésével, mindkettő színével befelé, de csak a nyaknál és az ujjaknál, azaz a vállpántok, az oldalak és az alja szabadon marad.

3, Az első részeket kifordítva bedugjuk a hátsó részbe (ez így nagyon furán hangzik XD)

Tehát a mellény két elejét megcsináltuk, kifordítottuk, így a színe van kifelé, az oldaluk, amelyik a háthoz csatlakozik majd, nyitott. Fogjuk ezt az első részt, és bedugjuk a hátsó részbe, ami MÉG NINCS KIFORDÍTVA. Ügyelünk, hogy az első rész fekete anyaga a hátsó rész fekete anyagához, az első piros pedig a hátsó piroshoz simuljon. Ha sikerült, eligazgatjuk az első részt úgy, hogy az oldalsó nyitott része a hátsó rész oldalsó nyitott részébe essen, valamint hogy az első rész válla a hátsó rész nyitott vállába essen.

Ha ez sikerült, a mellény úgy fog állni, mintha a saját bélésébe lenne hajtogatva.

4, Levarrjuk a hátsó rész oldalát és a vállát, közöttük ugye az első részek illeszkedő darabjaival. Az alját hagyjuk nyitva egy akkora szakaszon, amin átférne a mellény.

5, A nyitott alján át kifordítjuk a mellényt.

6, Bevarrjuk a nyitva maradt részt, és ezt kapjuk:

Nos, erre a ki-befordítgatásra és belebújtatásra azért volt szükség, hogy a paneleket összetartó varrások a lehető leghosszabb szakaszon a bélésen belülre essenek, vagyis ne látszódjanak. Most az egyetlen hely, ahol látszik a varrás, az egy kis rész az alján.

Ha azonban téged nem zavar, hogy belül látszódhat, esetleg nyomhat a varrás, akkor nem muszáj ilyen bonyolultan varrni, elég értelemszerűen egymáshoz varrni a részeket (persze itt is szerencsésebb, ha a varrás belül van). Ebben az esetben viszont pelenkaöltéssel, vagy szegélyt is varrni képes varrógéppel szegd be a varrások mentén, mert ellenkező esetben a mosógép szétszedi a varrást.

Következő lépés a csatok illetve a díszítések fölvarrása volt, amit itt mutatok, az csak egy verzió. Elképzelhető gomb, vagy mente (mint a huszárruhákon és a fiúbandák kabátjain), vagy bármilyen kapocs.

Ennél a csatnál célszerű szalagot használni tartónak, nem a megmaradt anyagdarabokat. Bár azt is lehet (ez is úgy készült), de macerás. A legszebben akkor néz ki, ha selyem vagy műselyem a ruha anyaga, a csatok pedig selyemszalagon lógnak.

Amit itt alul láttok, annak nem tudom, mi a neve, de modolja, “derekasítja” a mellényt. Ugyanolyan csatot használtam, mint az elején, és úgy varrtam a mellény hátára, hogy összekapcsolva megfeszíti az anyagot, így az rásimul a viselőre.

Végül is miért kéne egy férfitest alakjának hengerre, vagy hordóra hasonlítania? Sokkal elegánsabb, ha látszik a derék, kontrasztot ad a vállakkal, így azok szélesebbnek látszanak, és az egész olyan…

…angol hidegvér. ‘Nuff said.

És íme a büszke tulajdonos: